2019, te csodás? – Évértékelő helyett

Látványos sikersztorik, idegölő-arcpirító bukások, harsány-megingathatatlan trendek és válogatott furcsaságok – szerintetek milyen volt 2019?

2019, te csodás? – Évértékelő helyett

A nevünk Légió

A december régebben jellemzően nem tartozott a játékipar élénkebb-pörgősebb hónapjai közé: egy-két újdonság mellett hagyományosan főként más platformokon már tiszteletüket tevő címek átiratai, és kisebb-nagyobb próbálkozások debütáltak ekkoriban. Manapság azonban a Valve jószerivel ellenőrzés nélküli üzletpolitikájának köszönhetően nincs minőségkontroll vagy minimumelvárás a Steam-en, és a mennyiségre fókuszáló indie-csapatok értelemszerűen élnek az ölükbe hullott lehetőséggel.

Beszédes adat, hogy ezen sorok írásakor a szcéna legnépszerűbb digitális áruházában a karácsony előtti héten hozzávetőlegesen százhetvenöt alkotás érkezését harangozták be. Azaz ha ezt a szenzációk nélküli, lagymatag-langymeleg időszakot vesszük átlagnak, kis számolással arra juthatunk, hogy idén óvatos becslések szerint is 9100 újdonsággal gyarapodott Gabe Newell boltjának felhozatala. Persze, azt sem zárhatjuk ki, hogy sikerült elérni, megközelíteni vagy meghaladni a tízezret - ezt egyébiránt az is hihetővé teszi, hogy tavaly uszkve 9300 jövevénnyel bővült a lista. A konkurenciáról és konzolokról pedig még szót sem ejtettünk.

Csak a jók mennek elA nyomtatott sajtó hanyatlása sajnos cáfolhatatlan tény, ám ettől függetlenül szomorú és sokkoló, hogy a PC Guru a jövőben biztos, hogy csupán online magazinként lesz elérhető. Ráadásul a jelek arra mutatnak, hogy az egy kétségbeesett mentőakcióval próbálkozó Gamestar-nak sem sikerült kellő számú új előfizetőt toboroznia.

Összehasonlításképpen: a magát bámulatosan sokáig tartó PS1-re félkomolyan gondolt, hitvány töltelék-semmiségekkel együtt is körülbelül 3065 játék jelent meg. Mindezek alapján kénytelenek vagyunk arra a logikus, egyben csontig hatóan borzongató feltételezésre jutni, hogy az áttekinthetetlen kínálat-cunami sajátos-kellemetlen következményeképp megannyi, jobb sorsra érdemes próbálkozás tűnik el a semmiben. Vagyis, aki nagy garral arra vállalkozik, hogy teljes képet nyújtson 2019-ről, az, ha nem egy vaskos kötetben foglalja össze a fejleményeket és meglátásait, okvetlenül bohócot csinál magából. Cikkünk ezért az esztendő aprólékos-akkurátus krónikája helyett inkább egy-egy zajos diadalt, csúfos bukást vagy trendet kiemelő, könnyed válogatás.

Csúcsok csúcsa

Szerencsére ezúttal sem maradtunk kategóriájukat magasabb szintre emelő etalonok nélkül.

A Leon S. Kennedy és Claire Redfield kálváriája körül forgó, 1998-as Resident Evil 2 egy generáció a legmeghatározóbb túlélőhorror-élménye. A Capcomnál így nem kapkodták el a felújítását, és óvatosságuk meghozta a maga mézédes gyümölcsét: a jól bevált ötleteket újdonságokkal, illetve korunk elvárásainak megfelelő funkciókkal vegyítő remake bearanyozta a januárt. Azon túl, hogy össznépi ováció fogadta, és több példány kelt el belőle, mint az eredetiből, rengeteg díjat is bezsebelt, köztük a Golden Joystick Awards az év legjobbjának járó elismerését is.

Galéria megnyitása

Bár a Red Dead Redemption 2 2018-ban startolt el, a PC-s port csak 2019 novemberében érkezett meg, és lopta be magát milliók szívébe. Hiszen a törvény hosszú karja elől menekülő Van der Linde banda szétesését és hanyatlását a pisztolyhős Arthur Morgan szemszögéből bemutató TPS jóformán toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből.

A változás elkerülhetetlensége körül forgó, keserédes western története a monitor elé szegezi az erre fogékonyakat, de a cselekményt másodlagos semmiségnek tartók is megtalálják a számításukat. Az illúzió szinte tökéletes: fejvadászat, póker, vagy épp életre-halálra szóló párbajok - mintha tényleg nagymenő vadnyugati zsiványként élnénk a napjaink.

Galéria megnyitása

Önfegyelem, vasakarat, reflexek –  ez a Souls-szériával a legnagyobbak közé emelkedő FromSoftware alapfilozófiája, mert műveik döntően nem a könnyed kikapcsolódást keresőknek készülnek. Nincs ez máshogy az akciódús pengeváltásokat lopakodással megfűszerező Sekiro: Shadows Die Twice-nál sem. Ha lusták vagyunk kitanulni a végzetes találatra kihegyezett harcrendszer apró nüanszait, nem sűrűn terem nekünk babér a félkarú nindzsa bőrébe bújva.

Amennyiben viszont elfogadjuk, hogy a győzelemhez nem vezet királyi út, páratlan élménnyel gazdagodhatunk, mivel nincsenek univerzális, bőrünket okvetlenül megmentő fortélyok. Villámgyorsan, egyben kétely nélkül kell váltanunk a fejszetámadáshoz vagy lángszóróhoz hasonló praktikák, a merev-megingathatatlan védekezés, és az indulatos, szélvészszerű támadás között, mert ha lazítunk vagy elmerengünk, felszecskáznak.

Galéria megnyitása

A nevető harmadikBár a konzolpiaci vetélkedést sokan a Sony és a Microsoft párharcának tekintik, dőreség lebecsülni a maga útját járó Nintendót. A cég részvényei folyamatosan emelkedtek 2019-ben: aki januárban harmincnégy dollárért vett belőlük, az ezen sorok írásakor darabonként bő tizennégy-tizenhat dolláros haszonnak örülhetett. Ráadásul a vállalat egy igen előnyös alkunak köszönhetően immár Kínában is megvetheti a lábát, ezért gyanítható, hogy hacsak nem történik valamiféle katasztrófa, egyhamar nem ér véget a rég látott szárnyalás.

A Final Fantasy XIV: Shadowbringers is méltán foglalja el helyét az élvonalban. A hosszas hányattatások után magára találó MMORPG harmadik nagyobb, a megszokott felállást jócskán megkavaró Norvrandt tükörvilágába elkalauzoló expanzió ugyanis majdhogynem hibátlanul muzsikál. Története lenyűgöző, immár a gép által vezérelt segítőtársakkal az oldalunkon is küzdhetünk, sőt, új kasztok és fajok mellett megannyi érdekesség sarkall arra, hogy felfedezzük a régiót.

Míg a többi alkotás sikere jóformán borítékolható volt, addig az észt ZA/UM Disco Elysiumára kezdetben csupán egy szűk kör figyelt fel. Holott a Revachol szürreális városában játszódó, detektívünk habitusára fókuszáló, posztmodern krimi-CRPG merészen szakít a sablonokkal. Piával lazító, festegető kvázináci, önbizalomtól duzzadó, ügyes-okos, guberálással vagyonokat kereső fekete öves bolsi, a szabad piac öngyűlölettől szenvedő, pikírt propagálója, vagy látens homoszexuális, politoxikomán, Schwarzenegger-pótlék kiscserkész: szabad a vásár. Azzá lehetünk, akivé akarunk, és ehhez illeszkedve kunsztjaink sem sablonosak. Védőpajzsként hasznosítható tekintély, Sherlock Holmest megszégyenítő dedukció, kincset érő pókerarc, vagy épp különleges, atavisztikus-maszkulin sugallatok: szabadon válogathatunk.

Galéria megnyitása

Szép volt!

Persze, nem minden program éri el a krémek krémjének színvonalát: jócskán akadnak abszolút élvezetes, ám a klasszikussá avanzsálásról lecsúszó címek is.

Annak dacára, hogy manapság avítt babonaságnak tűnik átkokat keresni egy-egy balul elsült projekt dicstelen vége mögött, a 4A Games esetében nincs kizárva, hogy ördögi erők munkálkodtak a háttérben. Mivel első FPS-üket, a Dmitry Glukhovsky posztapokaliptikus regényeire épülő Metro 2033-at jóformán alig reklámozták, és a Metro: Last Light-ot gyakorlatilag gombokból kellett tető alá hozniuk. Ráadásul, dolgukat olyan, Kelet-Európában is abszurd nehézségek hátráltatták, mint a menetrendszerű áramkimaradások, vagy tolvaj szarka vámosok. De ők nem adták fel, és a rontó szellemek ocsmány-éjsötét képébe kacagva trilógiává bővítették sokak kedvencét. 

Ez telitalálatnak bizonyult: a szűkös alagútrendszerek helyett a valójában távolról sem lakhatatlan felszínre fókuszáló Metro: Exodus a sorozat messze legkiválóbb képviselőjeként vonult be az esztendő krónikáiba. Változatos pályaszakaszok, parádés történet, lebilincselő hangulat, egyszerű, ám megannyi opcióval kecsegtető-csábítgató fejlesztési rendszer és meseszép grafika: a zsurnaliszták nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. Azonban az élményt némiképp lerontja, hogy az emberi ellenfelek finoman fogalmazva sem állnak a helyzet magaslatán.

Galéria megnyitása

Az egymással hadakozó kínai királyságok vérzivataros érája ihlette Total War: Three Kingdoms-ra sem panaszkodhatunk, mert ebben az epizódban a korábban mellékes függelékként parkolópályára állított diplomácia immár teljes pompájában ragyog. Egy okos paktum haszna ezer lándzsaforgató veteránéval vetekedik, és ha jól keverjük a lapokat, megdöbbentően szerény hadipotenciállal is uralmunk alá hajthatjuk a hatalmas országot. Kár, hogy ezzel párhuzamosan a Creative Assembly bántóan leegyszerűsítette a kutatást, és más területeken alig akadnak újdonságok.

Csillog-villog, ámde...Ugyan már évek óta lehet válogatni a különféle VR-eszközökből, az ágazat ezen szegmense újfent bebizonyította, hogy a programkínálat legalább olyan, ha nem nagyobb súllyal esik latba, mint a technológia. Fájóan hiányzik egy széles tömegek érdeklődését felkeltő, kasszasiker-várományos alkotás – igaz, nincs kizárva, hogy a 2020 márciusában érkező Half-Life: Alyx fenekestül felkavarja majd az állóvizet.

Azt, hogy az ördög a részletekben rejlik, keresve sem igazolhatnánk jobb példával a Hunt: Showdown-nál, mivel ez papíron nem több egy online multiplayerre építő szörnyhenteldénél. De ha elmélyedünk benne, rá kell ébrednünk, hogy Fortuna egy valódi kuriózummal hozott össze minket. A déli mocsárvidéken játszódó FPS hideglelős hangulata a legedzettebbeket is csontig ható félelemmel tölti el, mert nem egy laborban kitenyésztett szuperkatona, hanem egy bátor-botor senkiházi bőrébe bújva kell helytállnunk. Ha nem vigyázunk, egy kurta kegyelmi tréningidőszakot követően egyetlen rossz lépés is elég ahhoz, hogy önjelölt fenegyerekünk fűbe harapjon, és máris egy másik szerencsevadásszal hazardírozhatunk. Nem árt hát résen lenni, mivel akár egy velünk egy követ fújó, állítólagos lévő kebelkománk is golyót röpíthet a fejünkbe, vagy élve felgyújthat. Túlélés, kockáztatás, és kínnal-keservvel kivívott diadal: miközben pár mechanika finomhangolásra szorul, továbbá csalókba sem nagy kunszt belefutni, tagadhatatlan, hogy a Crytek alkalmazottjai kitettek magukért.

Galéria megnyitása

A Borderlands 3 a jóval agyamentebb-oldottabb  adrenalinfröccsre vágyóknak készült. Bár a humora nem annyira átütő, mint korábban, és küldetések sem túl változatosak, a kismillió fegyverrel megspékelt, fékeveszett akcióorgia bőségesen kárpótol ezekért a gyengeségekért.

Galéria megnyitása

A hazai alakulatok sem lazsáltak: a Neocore a Warhammer 40,000: Inquisitor önállóan futtatható kiegészítőjét, a Prophecy-t dobta piacra, és a nosztalgiázni vágyók a S.W.I.N.E. HD-változatának örülhettek. Ám kétség sem férhet hozzá, hogy a dobogó legfelső fokára az Operencia: The Stolen Sun-nal remekelő Zen Studios állhat fel.

A magyar és hun mondákra, legendákra mítoszokra, illetve népmesékre épülő, régi vágású, körökre osztott harcrendszerű CRPG-t joggal tekinthetjük 2019 talán legkellemesebb meglepetésének. Észt igénylő csaták, pazar karakterek, átütő hangulat: egy kicsiny jobb nyitánnyal, valamint bőségesebb kaszt- és képességkínálattal a legnagyobbak között emlegetnék.

Galéria megnyitása

Szódával elmegy

A meggyőzés és felcsigázás csínját-bínját a kisujjukból kizáró marketingguruk az extázisig képesek hergelni a közönséget. Ergo roppant kellemetlen, ha a hosszú hónapokon át tűkön ülve, remegő szájszéllel várt alkotásról kiderül, hogy ugyan fizikai fájdalmat nem okoz, de messze nem nyújt annyit, mint ígérték.

A Mass Effect: Andromeda fiaskója után a BioWare-nek égető szüksége lett volna egy renoméját visszaállító sikersztorira. Ám a nem rossz, de közepes-felemás értékeléseket kapó Anthem megmérettetett, és könnyűnek találtatott. A kritikusok java a gyenge történeten, az fantáziátlan missziókon és a roppant szűk marokkal mért tennivalókon fanyalgott, vagy azon kesergett, hogy a looter-shooter félkészen látott napvilágot. A drámai következmények nem maradtak el: a felhasználószám két-három hónap alatt drámaian visszaesett, és a stúdió a TPS átalakításával igyekszik menteni a menthetőt.

Galéria megnyitása

Az H. P. Lovecraft írásaira épülő címeket preferálók nagy bánatára a The Sinking City sem nőtt fel a várakozásokhoz. Pedig vitathatatlan, hogy a Frogwares Games munkatársai nem vették félvállról a munkát: egy bámulatos atmoszférájú, sötét rejtélyekkel teli noir-urban fantasy-horror hibriddel lepték meg az érdeklődőket.

Ráadásul arra is komoly hangsúlyt fektettek, hogy a százból kilencvenkilencszer unalomba fulladó nyomozás itt valóban megtornáztassa a szellemi kihívásra vágyók kis szürke sejtjeit. Ám a hatalmas, kihagyott ziccerekkel teli, illúziórombolóan steril város, az elképesztően egyenlőtlen minőségű grafika, a felemás szinkron és a botrányosan idegölő, élvezhetetlen csihi-puhik miatt elmaradt a várt áttörés.

Galéria megnyitása

Az, hogy a Games Workshop döntéshozói tombolán sorsolják ki, hogy kinek adják a kincset érő licenszjogokat, korábban is sejthető volt, hiszen a Warhammer-franchise ezen ága hallatlanul felemás. Kiváló adaptációk épp úgy akadnak köztük, mint a hágai Nemzetközi Bíróság hatáskörébe tartozó rémtettek. Az első óvilági hack and slash, a Warhammer Chaosbane egyik véglethez sem tartozik: a tökéletes, tankönyvi középszerűséget testesíti meg. Ennek oka, hogy míg az alapok abszolút rendben vannak, a fejlesztők nem agyaltak ki eredeti ötleteket, ezért tetőtől-talpig démonvérben tocsogva, vagy kultisták beleiben gázolva is könnyen elbóbiskolhatunk. Pláne, mert ebben a kategóriában nem nehéz jobbat találni.

RiválisokA tavaly év végén elindult Epic Store igen agresszív marketingstratégiát követ: nívós és ingyenes játékok mellett számos kiváló cím ideiglenes exkluzivitását is megszerezte. Ez sokakat bosszant, de tekintve, hogy időközben a Rockstar is elindította a maga boltját, több mint valószínű, hogy a PC-tulajoknak meg kell szokniuk, hogy két opcióból választhatnak. Jelesül, vagy türelemmel kivárják, hogy az adott mű feltűnjön a Steam kínálatában, vagy letöltik az összes webáruház kliensét.

Vallatni a Ghost Recon Breakpoint-tal sem lehet, de tény, hogy a publikum lényegesen többet várt a nagy dobásának szánt lövöldétől. Azt, hogy a sztori harmatosan muzsikál, bőven megbocsátható vétek, viszont az ismétlődő-lapos feladatok felett már nem egyszerű megengedően átsiklani. Főleg, mivel az ilyen-olyan újítások, például az átalakított zsákmányrendszer nem sültek el túl fényesen – a mikrotranzakciókat övező botrányokról nem is szólva. Így semmi meglepő sincs abban, hogy a minőségéhez képest drága program alulteljesített a kasszáknál.

A sírból kénytelen-kelletlen visszatérő szájhős, Sir Daniel Fortesque bizarr-mókás kalandjait elmesélő, 1998-as MediEvil sokakban hagyott kellemes emlékeket. Népszerűségét jól mutatja, hogy a viktoriánus korban játszódó folytatás mellett 2005-ben egy PSP-exkluzív újragondolás is debütált és idén a Sony a PS4-tulajokat célozta meg egy remake-kel. Ám sajnos hamar kisült, hogy a groteszk humorú akciójáték egyes elemei mára elavultak. Kaotikus-fapados összecsapások, fájóan hiányzó checkpoint-rendszer és más kisebb-nagyobb nyűgök: egy klasszikus többet érdemelt volna.

Nincs bocsánat

Természetesen ez az év sem múlt el gyalázatos fércművek, felfoghatatlan koncepciók, pofátlan lehúzások, arcpirító incidensek és rettenetes bukások nélkül.

Elméletben a Left Alive-nál szebbet-jobbat elképzelni is nehéz, elvégre a Square Enix agyrohasztó fertelme egy papíron parádésnak ható vegyes felvágott. Pontosabban, lényegében a Metal Gear Solid és az Armored Core egyfajta sajátos szerelemgyereke: előbb fantomként osonva nyújtjuk tudásunk legjavát, hogy egy kicsivel később egy gigászi mechát irányítva vágjunk irtóztató rendet a harcmezőn. Pikáns párosítás – de a végeredmény korai bétának is vérforraló. Csapnivaló, a kevésbé edzetteket garantáltan az idegroham szélére lökő irányítás, hitványnak is csak a valóság ármányos szépítgetésével nevezhető történet, és botrányos irányítás: napestig sorolhatnánk a jó ízlés ellen elkövetett, méltatlan-megmagyarázhatatlan merényleteket.

Galéria megnyitása

Egyszer fent, egyszer lentA soha egy pillanatra sem alvó, kaotikus játékipar furcsaságait aligha illusztrálhatnánk jobban mással, mint az Apex Legends-szel és a The Division 2-vel. Az ingyenes battle royale FPS gyakorlatilag bármiféle felvezetés nélkül jelent meg, de ennek dacára huszonnégy kurta óra alatt 2,5 millióan vetették bele magukat. Majd egy héttel később már tízszer ennyien játszottak legalább egy meccset, és bár persze idővel az őrület mérséklődött, ám az Electronic Arts-nak most sincs oka panaszra. Ellenben a Ubisoft MMO-ja annak ellenére fogyott a vártnál kevesebb példányban, hogy az ítészek java meleg szavakkal méltatta a messze átlagon felüli, igényes-élvezetes lövöldét.

Az Avalanche Publishing is egy komoly talánnyal lepte meg a rafinált rejtvényekre fogékonyakat, mert a Generation Zero-nál megállapíthatatlan, hogy pontosan mi is volt a tervük. Mivel hiába barangolhatunk be a lemoshatatlan szégyenfoltban egy gigászi térképet, az halott, mint a dodó sírköve, vagyis játékmenetről csupán a szó indokolatlanul nagylelkű értelmezésével beszélhetünk. Ha beruházunk egy kópiába, a pokol szürke, enyhén lábszagú bugyrába válthatunk belépőt.

Az, hogy a fanatikus rajongótáborral bíró Stranger Things kiállja-e az idők próbáját, és tizenöt-húsz esztendő múlva mi lesz róla a szakújságírók véleménye, még a jövő zenéje. Az azonban biztos, hogy a harmadik évad történéseire építő, nem túl frappánsan, ám annál lényegre törőbben Stranger Things 3-nak keresztelt beat 'em up nem ér fel az ihletforráshoz. A bántóan semmilyen, bejáratott sablonokat újrahasznosító, egyben a mennyiséget a minőség elé helyező hentelde a sunyi alibizés iskolapéldája. Minőségét már az is ékesen jelzi, hogy messze akkor a legszórakoztatóbb, ha fel-alá bóklászunk benne, és fittyet hányunk a tennivalókra.

Azt, hogy a bejáratott szériákon dolgozók ritkán izzadják habosra az ingüket a vad-veszett igyekezettől, közismert. De pankráció szerelmeseinek szóló WWE 2K20 esetében joggal merül fel a kérdés, hogy vajon nem egy, a vásárlók tűrőképességét vizsgáló tesztről van-e szó. Horrorisztikus grafikai furcsaságok, zéróhoz közeli újítás, menetrend szerinti összeomlás és fagyás: a készítők nem igazán érezték úgy, hogy meg kéne szolgálniuk a bérüket.

Galéria megnyitása

Záróakkordként, bár felsorolásunk utolsó tagját 2018-ban dobták piacra, rendhagyó kivételként a kabaréba illő PR-katasztrófákkal küszködő Fallout 76 is kivívta a maga helyét cikkünk fiaskókat összesítő szekciójában. Ugyan a kritikusok anno a gyenge közepes és a jó között ingadozó értékelésekkel illették a Bethesda MMO-ját, a felhasználók jellemzően jóval negatívabban álltak hozzá a nyugat-virginiai felvonáshoz. Ez a trend 2019-ben is tartotta magát, mert a cégnél egymást érték az ostoba döntések.

A jövő zenéjeNem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megállapítsuk, hogy 2020-ban a PS5, illetve az Xbox Series X rengeteget fognak szerepelni a videojáték-magazinok címlapjain. Azt, hogy ki nyeri majd a vetélkedést, természetesen nem tudni, de az idén bejelentett masinák már most az érdeklődés középpontjában állnak.

Januárban egy leginkább egy szemeteszsák és egy bolhapiacon árult dzseki szentségtelen nászának gyümölcsére hajazó, ám ennek dacára kétszáznyolcvan dollárt kóstáló kabát hozott szégyent a sorozat nevére. Aztán egy sisakreplika-típust kellett visszahívni, mivel az ajándéktárgyakban egy, az egészségre rendkívül ártalmas, mérgező penész spóráit mutatták ki. Majd a havi tizenöt, vagy évi százhúsz euróba kerülő, prémium előfizetés borzolta a kedélyeket. Hiszen a már meglévő, ímmel-ámmal javítgatott hibák és az alig működő funkció gyengeségei miatt mérges közösség nehezen emésztette meg, hogy aki egy privát szerveren szeretne játszani, annak a zsebébe kell nyúlnia. Végül kegyelemdöfésként gátlástalan, tolvaj hackerek tűntek fel a színen.

Galéria megnyitása

Ti hogyan láttátok 2019-et?

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap