Július 2-án jelent meg a Square Enix nevével fémjelzett Final Fantasy XIV harmadik nagy kiegészítője, a Shadowbringers. Ahogy a Heavensward és a Stormblood esetében is történt, figyelemreméltó méretű csomaggal van dolgunk: az eddig nem látott területekkel teli új világ mellett friss classok, fajok, küldetések, raidek, dungeonök és egyéb változások várnak ránk – de vajon a mennyiség mellett ott van-e a minőség is? Ezt próbáltam kideríteni a teszt során, és meg is osztom veletek, amit találtam (amennyire csak lehet, spoilerek nélkül).

Irány az ismeretlen!

A kiegészítő kezdőküldetése pontosan onnan indul, ahol a Stormbloodnak vége szakadt. A rejtélyes események által felvetett kérdésekre adott válaszok utáni kutatás elvezet minket Norvrandtba, ami tulajdonképpen Eorzea egyik „tükörvilága”. Ennek megfelelően régióinak és lakóinak megvan az Eorzeáról ismert „párja”, Eulmore például Limsa Lominsára, Amh Araeng Thanalanra emlékeztet, a fajok közül pedig a mystelek például miqo’tek, vagy a mordok koboldok lehetnének, de kultúrájuk gyökeresen eltér a megszokottól.

Legnagyobb megdöbbenésünkre Norvrandtot szinte teljesen elpusztította a Fény előretörése, a totális győzelem pedig új katasztrófát jelentene saját otthonunk számára. A Fény Harcosaként ezt a dilemmát nem oldhatjuk meg, ideje hát, hogy sötétebb oldalunk felé forduljunk…

Érzelmi hullámvasút

Az írók kiváló munkát végeztek: a fő sztoriszál vitán felül a kiegészítő gerincét adja, egyszerűen zseniális. Ha azok közé a játékosok közé tartoznátok, akik hajlamosak elnyomkodni a sztorirészeket, térden állva könyörgöm, ezúttal ne tegyétek! Kiherélitek vele a játékot és egy csodálatos élménytől fosztjátok meg magatokat.

A történet az első perctől rabul ejtett. Sikerült tökéletesen felrajzolni a túlélők csalódottságát és kilátástalanságát, ami éles ellentétben áll a fényárban úszó, olykor színpompás környezettel. Pillanatok alatt együttérzünk a szenvedőkkel, és sokszor gombóccal a torkunkban figyeljük az eseményeket, annyira megérint, amit látunk, főleg azért, mert a legtöbb karakter, akit Norvrandtban megismerünk, nagyon szimpatikus figura.

Emlékezetesek az izgalmas fordulatok, a rengeteg mozibetét és a kihívások is, különös tekintettel a végső harcra. A közepe táján vannak ugyan olyan részek, amiket mintha icipicit túlnyújtottak volna, de a Shadowbringers összességében olyan kalandokat és érzelmi hullámvasutat kínál, ami bármelyik díjesőben fürdő mozifilmnek becsületére válna.

Fejlődjünk!

Karakterünk a nyolcvanas szintet érheti el. A fő sztoriszál határozottan több XP-t ad, mint a számtalan mellékküldetés, ráadásul ezen haladva kapjuk meg a dungeonöket, illetve nyerünk bebocsátást az új területekre, de ha kizárólag ide összpontosítjuk a figyelmünket, az nem lesz elég a maximális szinthez.

Szerencsére unalmas farmolásra nincs szükség. Ha megcsináljátok a classotok küldetéseit is, valamint részt vesztek néhány FATE-ben, és megszerzitek a repüléshez szükséges forrásokat, akkor körülbelül mindig meg is van az a szint, ami a főszál következő fejezetéhez szükséges. Ha mégsem, beugorhattok egy instába, és valószínűleg meg is oldódik a probléma.

A változatosság gyönyörködtet

A Final Fantasy XIV mellékküldetés-dizájnja régóta nem tartozott a legjobbak közé, de a fejlesztők törekednek arra, hogy minden kiegészítővel új mechanikákat vezessenek be, ezzel nagyobb változatosságot nyújtva. A Shadowbringersben ennek megfelelően találkozunk majd rejtvényfejtéssel, csapdákkal teli szólóinstával, párbajjal egy másik karakter bőrében és egyéb érdekességekkel is. Persze nem tűntek el az ölj meg nyolc patkányt és gyűjts össze hat paradicsomot típusú küldetések sem, de legalább csak néhány percet igényel az elvégzésük.

Ha már eddig is szívesen foglalkoztatok a mellékes feladatokkal, még akkor is, ha azok viszonylag kevés jutalommal jártak, akkor jó hírem van: a Shadowbringersben a nehézség és a zsákmány automatikusan a szintünkhöz igazodik.

Egyedül a világ ellen

A játék sajátossága, hogy a főszál tele van dungeonökkel, melyek elvégzése nélkül nem halad tovább a történet. Ez sok bosszankodásra adhatott okot, hiszen általában társakra kellett várni, és ha puggal mentünk, mindig volt valaki, aki az elnyomkodós csapatba tartozott, magyarul keresztet vethettünk arra, hogy nyugodtan és kényelmesen megismerjük az instához tartozó sztorit, mehettünk vissza máskor, vagy a szállásunkon megkereshettük a vonatkozó filmecskéket.

Nos, ennek vége. Ha úgy szeretnénk, a fontos dungeonöket ismerős NPC-hősök társaságában is megcsinálhatjuk, mindegyikük adott szerepkörre alkalmas. Alphinaud és Urianger nem fogja skippelni a filmeket… Lehet persze vitatkozni a dologgal, felvetve, hogy hová lesz így az MMO-jelleg, de a dolog nem kötelező, és néha tényleg jobban esik másoktól függetlenül kalandozni, szóval szerintem ez egy remek lehetőség.

A rendszer kiválóan működik, megkockáztatom, hogy kicsit könnyűvé is teszi a kihívásokat, hiszen csak társaink mozgását kell figyelnünk és utánoznunk, hogy elkerüljük az esetleges meglepetésszerű támadásokat. A teljes futam talán tovább tart, mint emberi csapattal, de ha ebbe beleszámítjuk a várakozási időt is, akkor már egyáltalán nem biztos, főleg, ha DPS karakterünk van.

Kemény kihívások

A Shadowbringers által kínált csaták változatosak, izgalmasak. Néhány trükk megnehezíti a dolgunkat, különösen a bossok esetében; többször életmentő lehet a gyors helyzetfelismerés és reakcióidő.  Az összetett mechanikák és az addok folyamatosan fenntartják a figyelmünket, de nem kizárólag ezért olyan szórakoztatóak az összecsapások: a látványvilágra sem lehet panasz, az effektek, a környezetek és a zene is a helyén van, kerek egészet alkot.

Szépség mindenfelé

A szemünket egyébként folyamatosan kényezteti a kiegészítő, harcmentes pillanatokban is. Norvrandt csodaszép vidék, itt lilában játszó fák, amott különös paloták szegélyezik utunkat, Crystarium városa egyszerűen hihetetlen, és Eulmorénak sincs oka szégyenkezni.

A fülünk sem marad ki a jóból. A Heavensward után volt olyan, hogy végtelenítve pörgettem a Nobility Obligest, de az új területek is kínálnak néhány felejthetetlen dallamot, lásd például Rak’tika erdejét. Azt hiszem, ismételnem kell önmagamat: ha ki szoktátok kapcsolni a zenét, hogy sajátot hallgassatok helyette, most ne tegyétek, adjatok neki egy esélyt, megéri!

Egyértelmű persze, hogy észrevehetőek az itt-ott elmosott textúrák, a kevésbé kidolgozott részletek, de a játék korát tekintve még mindig azt mondom, hogy le a kalappal az előtt, amit a fejlesztők kihoznak a motorból.

Új feladatok

Ha már van egy legalább hatvanas szintű karakteretek, felvehetitek a két friss classt, a Gunbreakert és a Dancert is.

A Gunbreaker főleg tanknak alkalmas, míg a Dancer távolsági harcos, látványos koreográfiákkal fűszerezve. Mindkettő szórakoztató, bár szerintem még kis csiszolásra szorulnak, főleg a Gunbreaker esetében, hiszen vannak olyan képességei, melyek használata a frászt hozhatja a felkészületlenebb gyógyítókra.

Alapvetően azonban mindkét class jól kiegészíti az eddigieket. Igaz ez a két új fajra is: a hatalmas nyuszifülekkel felszerelt vierák csak nők, az oroszlánszerű hrothgarok csak férfiak lehetnek, és kiváló választásnak bizonyulhatnak, ha mondjuk most kezditek a játékot – én azért maradok miqo’te. :)

Fontos "apróságok"

A nagy újdonságok mellett számos egyéb módosítás is történt, főleg a harc terén. A cél az lehetett, hogy kiiktassák az egyes classok gyenge pontjait, és ez - amennyire láttam - sikerülhetett is: a White Mage például sokoldalúbbnak tűnt, a Machinist pedig kevésbé függ a szerencsétől. Az összes class módosult kisebb-nagyobb mértékben, beleértve azt is, hogy eltűntek a TP pontok, az MP maximum 10000 lehet, a fő statokat adó matériák már nem adnak semmit, ha a páncélunkba olvasztjuk őket (értsd: fókuszálj a többi statra), és a rotációk mintha gördülékenyebbek lennének.

Említésre méltó még, hogy a kezelőfelületen most már jobban látható, melyik képességet lehet megszakítani, a FATE-ek pedig sokkal vonzóbbá váltak a jutalmak változásai miatt.

Ez még csak a kezdet

Van már infónk a következő patch-ek tartalmáról is. Hamarosan (5.0.1) érkezik az új nyolcfős raid, az Eden, az 5.05-ös update hozza az epikus nehézségi fokozatát. Az 5.1-es frissítéssel jön a New Game+ mód, amivel aktuális szintünkön játszhatjuk újra a korábban elvégzett küldetéseket, illetve részt vehetünk Ishgard újjáépítésében.  A 24 fős YoRHa: Dark Apocalypse raid a NieR-sorozatról ismert Yoko Taro és Yosuke Saito munkája lesz.

Talán feltűnt :), hogy nekem nagyon bejött mindaz, amit a Shadowbringers kínál. Már a Heavensward és a Stormblood is remek volt, és az új kiegészítő sem marad el tőlük, sőt. Ha minden MMORPG ilyen folytatásokat kapna… nos, az valami csodálatos lenne.

Egy ideig nem játszottam a Final Fantasy XIV-gyel, most viszont ismét a hatalmába kerített. Különösen a fő sztoriszál nőtt a szívemhez, de az új területek és kihívások is a monitor elé szegeztek. Biztosan vannak olyan játékosok, akiknek nem jön be minden változás, amit a classokon végrehajtottak, vagy a szólózási lehetőségre nézhetnek morcosan, a magam részéről üdvözlöm ezeket. Sajnos néhány dologra még várni kell egy kicsit, de ha marad az eddigi színvonal, a Final Fantasy XIV ismét hosszú hónapokra ellát majd bennünket tennivalókkal, amennyiben nem bánjuk a PvE-tartalmak dominanciáját.