A teszt a PC-s változat jelenlegi állapotát tükrözi, mely már túl van jó néhány hibajavításon!

Kezdhetném azzal a cikket, hogy „Jajj, a BioWare hajója az utóbbi időben egyre csak süllyed!” és „Miért nem egy új Baldur’s Gate-et csináltak egy online hentelde helyett?”, de nem fogom. Az első E3-as bemutató óta pontosan tudtuk, hogy egy multiplayer shooter játék az Anthem, méghozzá egy olyan, mely erősen hajaz a Destiny-re, csak a PVP lehetőségeket elhagyja és teljes egészében a 4 fős kooperatív élményre koncentrál. Mielőtt azonban a single player rajongók arra hivatkozva, hogy nincs kivel játszaniuk, itt elengednék ezt a játékot, szólok, hogy nem kell a haverokra várni, mert a matchmakingnek hála másodpercek alatt talál nekünk a játék csapatot a legtöbb küldetésre (és alacsonyabb nehézségi szinten szólózható is a játék nagy része).

Az egyik legnagyobb aggodalmam az volt, mielőtt belevágtam az Anthembe, hogy gyenge lesz a sztorija. Méghozzá azért, mert az előzetesek szinte egyáltalán nem tértek ki erre a részre, annak ellenére, hogy egy BioWare játékról van szó. Mindig csak vagány „mechákat” láttunk röpködni a dzsungelben össze-vissza. Szerencsére a történet és a keret frontján nincs gond a játékkal, olyan mintha összegyúrták volna a Mass Effectet a Dragon Age-dzsel, és az egész véletlenül jól is sült volna el. Érdekes fantasy – sci-fi keverék lett az Anthem, mely ügyesen adagolja nekünk a történetet. Nagyon jó a dinamikája, a narratív felépítése: egy pillanatra sem érezzük úgy, hogy mesedélutánnal tömnének minket, pörög az akció, de közben mégis folyamatosan szórják elénk a sztori morzsákat is, így az a tábor is elégedett lehet, aki csak lövöldözni szeretne a haverokkal és azok is, akik várják a gazdagon felépített, izgalmas új világot, a megkapó történetet és az emlékezetes karaktereket, szereplőket. Nyilván nem jut el az Anthem arra a szintre, amit egy keményvonalas szerepjáték nyújt, de a műfajból kihozza, amit lehet, jó kompromisszumokat kötöttek a fejlesztők.

Még hatással is vagyunk a világra, hiszen a BioWare-től megszokott módon vannak dialógus opciók, amik színt visznek a küldetések között eltöltött perceinkbe. Néha egy-egy kisebb mellékszereplő meglepően érett témákkal rukkol elő: van például egy pletykafészek pasas, aki gyönyörűen példázza, mire képes egy rosszindulatú pletyka, ha szárnyra kap, vagy milyen veszélyes a propaganda. Vagy ott van a csatában elesett fiatal Freelancer lány anyja, aki még hosszú évek után sem tudja feldolgozni gyermeke elvesztését és mi ebben segíthetünk neki.

A játék sosem terhel túl vagy fáraszt le, egyből belesimulunk a flow élménybe, játszatja magát, főleg most, hogy már nem igazán vannak hálózati problémák vele és valamivel kevesebbet is tölt (a legutóbbi patch óta például már nem tölt a forge, ahol a karakterünk felszerelését rendezgethetjük). A konzolos verziók ugyanakkor szégyenletesek, nagyon kevés olyan játék van, ami szanaszét fagyasztja a PS4-et vagy az XB1-t és ilyen gyatrán fut. Az, hogy az EA és a BioWare ilyet ad ki a kezéből, elég kínos, de ebben a cikkben ennél többet nem is foglalkozom most a konzolos változatokkal, csak a PC verziót értékelem a jelenlegi állapotában, mert az előtt töltöttem el több tucat órát.

Visszatérve a sztorira és a körítésre, nekem kellemes csalódás volt az Anthem, ami a látszat ellenére egy fantasy világ, csak nem a szokásos középkori fantasy mágusokkal és lovagokkal, hanem… na jó, igazából mágusokkal és lovagokkal, csak nem vászongúnyában és tüskés vértezetben nyomulnak, hanem menő exo-skeletonokban, amiket itt javelineknek (dárdák) hívnak. Egy vad és veszélyes világba csöppenünk, ahol az emberek erődítményszerű városokban élnek, mert a vadon tele van elképesztően veszélyes lényekkel (körülbelül úgy kell elképzelni, mint az Avatár bolygóját). A sztori kellően érdekes, dióhéjban annyi, hogy *nagylevegő* volt egy ősi civilizáció, aminek a tagjait a jelenlegi istenekként tisztel, ők a Shaperek, akik furcsa, elképesztő erejű masinákat hagytak hátra, melyek elszórva mindenfelé megtalálhatóak a világban (enyhe Horizon – Zero Dawn utóérzésem volt tőle). Ilyen relikvia az Anthem of Creation is (Teremtés Himnusza), melynek pusztító/teremtő erejét még megállítani sem nagyon lehet, nemhogy felhasználni. No, ezek a Shaperek eltűntek, de a masináik működnek, jelentős galibákat okozva, melyeket az olyan vállalkozó szellemű egyedek oldanak meg, mint mi *cintányér, dobszóló*, vagyis a Freelancerek.

A háttérsztoriban ott vannak persze a kötelező elemek is. Van egy nagy hősünk, Helena Tarsis, aki egy csapat csudi lovagot is vezetett (Order of the Dawn), amely frakció aztán három felé vált: a Freelancereket már ismerjük, szabadszellemű hősies kalandorok, akiknek egy kis csorba esett a hírnevén - ezt persze a mi feladatunk kikalapálni. A Sentinelek afféle rendfenntartó erőt képviselnek, olyanok, mint a paladinok, csak ők javelinekben osztják az igazságot. Végül pedig ott vannak a Dominion erői, röviden ők a sötét jedik, legújabb dilijük pedig az, hogy irányítsák a Shaper relikviákat, köztük az Anthemet is. Kedvcsinálónak elég is ennyi, a többit majd megtudjátok a játékból.

Amit nehezményeztem, hogy kevés ellenfél típus van. A nyilvánvaló Dominionos emberkéken felül vannak még a szintén ember törvényen kívüliek, valamint ott az Anthem ereje miatt mutálódott szerencsétlen humanoid Scar frakció. Rajtuk kívül már csak elementálok vannak, köztük böszme titánokkal, meg a vadvilág egyéb rondaságai, mint például az inkább pókszerű óriás skorpiók. Ennyi, a legtöbbször ezeket fogjuk aprítani. Mentségükre legyen mondva, hogy a felsoroltaknak mind van jó pár féle egysége, szóval mégsem tűnik majd monotonnak a darálás, de remélem, idővel hoznak még újabb ellenség típusokat.

A sztori, a környezet, a karakterek és ha kicsit jóindulatúak vagyunk, az ellenfelek is rendben vannak tehát a játékban, de mégsem ezek azok az elemek, amik eladnak egy kooperatív shootert. A kérdés tehát, hogy mit tud az Anthem, ami különlegessé teszi. Ezen sokat nem kell agyalni,...

A játék első 1 órájában nekem egy kicsit irányíthatatlannak és idegesítőnek tűnt, de utána megszoktam és már szűk helyeken is nagyon jól ment a manőverezés. Nagyon élvezetes repkedni, a csatákban pedig még jobb szabadon mozogni, és szerencsére a játék csak nagyon ritkán veszi el a repülés lehetőségét küldetés közben. A levegőből osztani az áldást ultra menő dolog, bár nehezebb fokozatokon meg kell gondolni, mennyire jó ötlet céltáblaként lebegni a harcmező fölött. Sebaj, az ultimate képesség használatakor legalább sebezhetetlenek vagyunk…

Ha már szóba hoztam az ultikat, térjünk is rá a javelinekre, vagyis a kasztokra és a képességekre. A négy kaszt elég jól elkülönül egymástól, talán csak a Ranger lett egy kicsit sótlan, de a többi kifejezetten jól sikerült. A képességeiken és defenzív/offenzív adottságaikon túl eltér a mozgásuk is, a páncélozott tank Colossus például nem tud kitérni, ehelyett pajzsot emel maga elé. A mágusnak megfelelő Storm többet képes a levegőben lebegni, a gyors, de törékeny Interceptor pedig megállás nélkül tudja tolni a közelharcos képességét, nem úgy, mint a többiek. Jól ugrik, a kitérő képessége villámgyors és 3x ismételhető egyhuzamban, én pont ezt a ruhát lockoltam ki utoljára, de elég hamar kedvenccé vált.

Mindegyik javelinnek 2 offenzív, 1 defenzív és egy ultimate képessége van. Az első hármat tetszés szerint válogathatjuk össze, a két offenzív slotban 3-4 féle képességből választhatunk, defenzívből kevesebb van, az ulti fix. A variáláshoz persze az is kell, hogy kipotyogjon az adott képességslotba a vágyott darab, de ez nem nagy dolog, más kérdés, hogy jók lesznek-e rajta a statisztikák. Statok… ez egy olyan pontja a játéknak, ami finoman szólva nem lett túl kiforrott, márpedig egy ilyen erősen lootra, mint motiváló erőre építő játéknál ez gond. Az első probléma rögtön az, hogy a játék elfelejti elmagyarázni, hogy mi micsoda. Ilyesmik vannak például, mint: [elem (pl.:jég)] +% Effect vagy Overheat +% Delay és még sorolhatnám, rengetegféle bónusz van, melyek közül sok van, ami egyértelmű, hogy micsoda, míg másoknál ráncolhatjuk a homlokunkat. A vicc az, hogy ha nem néz az ember utána (például itt), hogy mi mit jelent, akkor simán végigviheti a játékot úgy, hogy csak sejtésekre alapozva válogat a cuccai között. De még utánanézés után sem lehet úgy igazán érezni, hogy melyik stattal járunk igazán jól. (Az biztos, hogy valamennyire szituáció függő a dolog, ezért is lehet elmenteni minden kaszthoz több felszerelés kombinációt.)

A fegyverek képezik a kivételt. Nincs nagyon sokféle az egyes típusokból, csak 1-2 puska, pisztoly, automata gépfegyver stb. van, de azok legalább lényegesen eltérnek egymástól. Ha pedig valamelyikből kiesik 1 masterwork (legritkább) példány, azon lesz valami extra hatás is. Van például egy shotim, ami újratöltés után pár másodpercig extra sebzést oszt, egy pisztolyom, ami lebegés közben duplán sebez, ilyesmikre kell gondolni. Alapvetően nem rosszak a felszerelések, és ég és föld, ha egy 38-as szintű epic fegyver után kipottyan egy 61-es masterwork pityu, de hát na, lehetne jobb is a rendszer.

A tárgykészítés ugyanolyan random móka, mintha egy kazamatában farmolnánk, nem választhatunk statokat, a random generátor dob nekünk valamit. A páncél darabkákhoz reputációt kell gyűjtenünk, ha magasabb minőségűt akarunk gyártani, a fegyvereket használni kell és megcsinálni a hozzájuk kötődő egyszerű ölős kihívásokat, hogy tudjunk epic verziót gyártani belőlük. A masterwork fegyverrecept megszerzéséhez először egynek ki kell pottyannia, hogy megtanulhassuk az előbb említett módon. Ezek is például olyan infók, amiket a játék nem közöl a játékossal, a nem létező tutorial rendszer és a vacak lexikon elég fájó pontjai az Anthemnek.

Cserébe a játékmenet pörgős és élvezetes, nem akasztja meg semmi. A küldetések közben nem sok féle feladatra számíthatunk, de azok legalább szórakoztatóak. Megvan a Mass Effectből ismerős „feltöltés”, amikor egy körön belül kell maradni és tartani a frontot, amíg kész nem lesz valaminek a megbuherálásával a segítőnk. Aztán van olyan, hogy le kell állítani egy már korábban említett Shaper relikviát, ebből több változat van: az egyiknél a géphez elszórt alkatrészeket kell gyűjtögetni, miközben végtelenítve jönnek a rosszarcok, a másiknál a levegőben kell repkedni és energiabogyókat gyűjteni, majd odavinni a cucchoz. Előfordul, hogy közben megjelenik egy erősebb ellenfél, akkor azt meg kell csapni. Van olyan küldi is, melynél rúnákat kell keresgélni. Amiatt nem kell aggódni, hogy leakadtok az ilyesféle keresgélős feladatoknál, mindig a segítségetekre lesz egy kis radar. A pályatervezés nekem tetszett, jól kihasználhatjuk a repülést csata közben, változatos a helyszínek kialakítása.

A sztoriküldetések jók és mindig nagyon hamar találtam rájuk csapatot, ha nyitva hagytam, hogy idegenek is csatlakozhassanak hozzám és nem privátban indítottam el őket, szólózási szándékkal. Amiatt sem kell aggódni, hogy túl gyorsan mennek a társaink, mert Freeplay módban mindent fel tudunk fedezni, a sztoriküldetések pedig nem arra vannak, hogy minden kő alá benézzünk. Meglepően élvezetes egyébként ez a szabad játék, itt random események bukkannak fel mindenfele, amikhez bármikor lehet csatlakozni és a végükön egy ládát nyithatunk jutalom gyanánt. Jó pár órát el lehet szórakozni vele mire olyan érzésünk lesz, hogy na jó, ez már csak farmolás. A Freeplay az MMO játékok napi küldetéseihez hasonlítható.

Ha végeztünk a sztorival és unjuk a Freeplayt, akkor vár minket még 3 stronghold, amik a Destiny strike-jainak felelnek meg. Az első Stronghold már a sztori vége előtt megnyílik a másik kettő csak utána. Ezeknek is 4 játékos vághat neki, a végükön pedig van egy boss, mely speciális taktikát igényel és természetesen rengeteg HP-ja van. Ez a három stronghold elég kevés, ezért is fáj, hogy megjelenés után ennyit kell várni egy komolyabb tartalmi pakkra, ami bővít a lehetőségeinken. Persze a strongholdokon kívül még nyomhatjuk a Legendary küldiket is (a sztori küldetések nehezebb verzióban), meg vannak napi feladatok és Quick play is, ami bedob minket egy alacsonyabb szintű játékoshoz, hogy kisegítsük a sztori küldetésein, cserébe pedig kapunk egy kis bónuszt.

Egy alkalmi játékosnak jó a haladási tempó, de egy gamernek ez bemelegítés, ezért remélem, hogy a jövőben felturbózzák a tartalmi frissítések tempóját. Persze ha bírod az ismétlődést - mert hasonló játékokon edződtél, mint a WoW, amiben ha egy új instát 200x nem tolsz le 3 hónapon belül, akkor gyakorlatilag annyira casual vagy, hogy nem is játszod az aktuális kiegészítőt - akkor az Anthemmel is meg fogsz barátkozni. Ebben is ott van ugyanis nehezítésnek 3 Grand Master fokozat azoknak, akik már kigyúrták egy kicsit a felszerelésüket és talán képesek érdemben együttműködni a csapattársainkkal, nem csak ész nélkül tolják ami a csövön kifér, letojva, mit csinálnak a többiek.

A komolyabb közösségi életet, ami ehhez kell, azt viszont nem támogatja valami jól a játék. Az Origines barátlista köt csak össze minket, nincs egy belső szöveges chat felület. Játék közben csak hangalapú kommunikációra van lehetőség. Sebaj, a hónap végére elvileg ez változni fog, és jönnek a guildek, amik jelenleg nagyon hiányoznak. Partit összerántani és elindulni kicsit körülményes és bár bevetés indításánál látjuk a térképen a társaink aktuális küldijeit is, nem mutatja, hogy melyik kié, így egy kicsit bele lehet zavarodni. Jó dolog, hogy a szintkülönbség nem korlátja a közös játéknak, simán tudtam a maxos szintű karakteremmel szórakozni teljesen kezdő ismerőseimmel. Ez például egy Borderlands-ben nem igazán jön össze jól.

Összességében az Anthem egy egész jó kis játék, én élveztem. Messze nem tökéletes, de kicsit érthetetlen a gyűlölet hullám, amit övezi. Ráadásul félő, hogy bár annyira nem rossz játék, mint amilyennek beállítják, a manapság gyakran előforduló „divatfikázás” miatt megfulladhat, és elpártolhatnak tőle a játékosok, mielőtt igazán kibontakozhatna. Én egészen biztos, hogy adnék egy esélyt az Anthemnek, a PC-s verzió jelenlegi állapotában teljesen játszható, és ebben a hónapban jön egy új stronghold (The Sunken), a következőben pedig folytatják a sztorit (The Cataclysm), jönnek új missziók és tárgyak is. Az útitervet itt tudjátok megnézni. Én látom benne a lehetőséget, idővel felnőhet az igazán jó looter-shooterekhez is.