Elérkeztünk nyári játékajánló szériánk utolsó epizódjához, melyben ezúttal a szerepjátékok kerülnek a reflektorfénybe. Sorozatunk korábbi részei itt érhetőek el:
Nyári útravaló 1. rész - Az akció-kalandjátékok legjava
Nyári útravaló 2. rész - Csikorogjanak a gumik
Nyári útravaló 3. rész - A háború művészete
Nyári útravaló 4. rész - Célbalövés a nagy melegben
Amikor egy átlagos szerepjátékban a főhős szeretteit gonosz katonák mészárolják le és záróakkordként még kisebb-nagyobb csörtéktől eltekintve idilli faluját is felgyújtják, akkor közel biztosra vehetjük, hogy az érintett ifjú nagy dolgokra hivatott kiválasztott, kinek eljövetelét évezredekkel korábban megjósolta egy vak, vagy minimum ősz szakállú jövendőmondó. A Warhorse Studios remeke, a tizenötödik század Csehországában játszódó, realisztikus megközelítésű Kingdom Come: Deliverance azonban kikaríkírozza eztaz elcsépelt toposzt. Elvégre, az általunk irányított Henry egy kovács, a korabeli viszonyoknak megfelelően analfabéta fia, és akárhogy is igyekszünk, nem válik belőle a fizika törvényeit javaslatoknak vevő, akrobatikus táncmozdulatokkal zsebelő tolvaj, vagy villanyoszlop méretű pallost forgató, vértnek egy szabvány királyság éves acélkészletét magára kötöző izomkolosszus. Mágiáról pedig álmodni is fölösleges, helyette kisszerű dolgokkal vagyunk kénytelenek foglalkozni. Ha nem eszünk, éhen veszünk, ha nem mosakszunk, szagunk messziről jelzi, hogy érkezünk, és ha túl sokat veszünk magunkhoz a különféle alkoholos itókákból, akkor jön a nemritkán kellemetlen következményekkel járó filmszakadás. Ráadásul, akármennyire is megerősödünk, mindvégig átlagember maradunk, és ha három-négy, a magyart mókásan beszélő kun tör ránk, az életszagú harcrendszer miatt könnyedén alulról szagolhatjuk az ibolyát.
Ha egy kevésbé komoly vagy realisztikusalkotáshoz lenne kedvetek, akkor inkább a South Park – The Fractured but Whole-t ajánljuk a figyelmetekbe. A huszonegy évad alatt alig öregedő kisklambók ezúttal nem a fantasyk, hanem a szuperhősfilmek elé tartanak görbe tükröt. Ezért nem a szellentést varázslatnak kinevező, az idézőjelet maximálisan megérdemlő „mágusokkal”, hanem házilag barkácsolt jelmezekben szerencsétlenkedő kölykökkel járhatjuk be a nem normális város szegleteit. A sorozat polgárpukkasztó, senkit és semmit sem kímélő humora természetesen itt is visszaköszön. Apró, de jellemző geg, hogy azt, hogy mennyire is lesz nehéz dolgunk, az általunk irányított központi figura bőrszíne határozza meg, mert feketeként, vagy latinként alaposan fel kell kötnünk azt a bizonyos alsóneműt.
Egész eddig kimaradtatok a JRPG-k nyújtotta egyedi élményből? Akkor talán ezen a nyáron adhattok nekik egy esélyt a műfaj egyik legnagyobb képviselőjével. Méhozzá az eredetileg PS3-ra szánt, ám végül első ízben 2016-ban, egy konzolgenerációval később debütáló, majd 2018-ban a PS4 és az Xbox One után PC-n is tiszteletét tevő Final Fantasy XV-tel. Ugyan a karakterek jelleme nem túl komplex, a Lucis leendő uralkodója, Noctis herceg és kompániája körül bonyolódó történet elég érdekes ahhoz, hogy jótékonyan feledtesse ezt a hiányosságot. Ráadásul a jókora, nyitott világban barangolva szinte egymást érik a küldetések, és a látványos-izgalmas harcok.
Amennyiben a műfajra nyitottak lennétek, de a Square patinás franchise-a valahogy mégsem fogott meg titeket, még a Persona 5 szépíthet helyette. A legalább száz órányi kikapcsolódást nyújtó cím két világban játszódik egyszerre. A való világban ártatlanul felfüggesztett börtönre ítélt hősünk még iskolás, és itt semhanyagolhatjuk el a kötelességeinket, illetve osztálytársainkkal is szorosabbra fűzhetjük a viszonyt, hogy hasznos bónuszokat kapjunk, esetleg rátaláljunk életünk szerelmére – vagy ha elég bátornak érezzük magunk, és jól keverjük a lapokat, akkor egyenesen szerelmeire. A különös alternatív dimenzióban, ahol a címben is szereplő perszónáké a főszerep, ezekharci képességeit használva kell rendet tennünk. A játék legnagyobb erőssége viszont mégis az üzenete és a benne rejlő társadalomkritika.
Több, jobb és kiforrottabb – talán ekképpen lehetne a legjobban jellemezni a Pillars of Eternity 2: Deadfire-t. Hiszen a fény és az újjászületés istene, Eothas utáni hajszát elmesélő, monumentális régi vágású CRPG munkálatai során az Obsidian Entertainment tagjai megfogadták a rajongói visszajelzéseket. Így azon túl, hogy a harcrendszer tovább finomodott, egyszerre több kaszt tudását is elsajátíthatjuk, még a segítőtárs-rendszer is kiforrottabb lett. Ezen felül, miután a megannyi veszélyt jelentő, haramiákkal teliDeadfire-szigetcsoportban hajókázvakell ténykednünk, ha egy kicsit szeretjük a kalózos témákat, akkor a mennyekben érezhetjük magunkat. Nem mellesleg pedig már érkezik hozzá az első nagyobb kiegészítő is, a Beast of Winter (még két nagy sztori kiegészítést terveznek ezen túl).
A Divinity: Original Sin 2 is a parádés folytatások sorát gazdagítja. Ahogy az elvárható, nem kisebb feladat, mint a világ sorsának eldöntése vár ránk, ám azt, hogy nem egy sablon-fantasy-t kapunk, már a karakteralkotásnál észrevehetjük. Az elegáns, kecses elfek előszeretettel lakmároznak holttestekből, hogy megszerezzék azok emlékeit és tudását, míg a gyíkemberek kifinomult diplomaták. Emellett, ha igazi különlegességre vágyunk, akár külsejét leplezni kénytelen élőholtként is belevághatunk a Larian Studios sűrün magasztalt RPG-jébe.
Az ágazatban gyakori probléma, hogy a készítők nem érzik, hogy mikor is fáradt el egy sorozat. Szerencsére, a CD Projekt RED-nél nem estek ebbe a hibába, és bár a közönség alighanem komoly összegeket megadna azért, hogy Ríviai Geralt ismét csatasorba álljon, jó előre bejelentették, hogy a harmadik felvonás után nem folytatják majd a szörnyvadász bámulatos történetét. Szerencsére a búcsú méltóbb nem is lehetett volna, sőt, a 2016-ban megjelent Blood and Wine DLC, amiben Toussaint méltán híres borvidékét járhatjuk be, egyike lett az esztendő legtöbbre értékelt műveinek. (Aztán ki tudja, idővel lehet mégis engednek a nyomásnak és újra előveszik a legyel író, Andrzej Sapkowski világát és hoznak belőle egy újabb történetet.)
Ahogy láthattuk tehát, a számítógépes szerepjátékok talán sohasem voltak olyan változatosak, mint az utóbbi pár esztendőben. Ráadásula Skyrim és a Fallout 4 VR-kiadásai jól mutatják, hogy manapság arra is lehetőségünk van, hogy minden korábbinál élethűbb kalandokat éljünk át. Ezért a műfaj rajongói okkal bízhatnak a jövőben.
Ezzel cikksorozatunk végéhez értünk. Reméljük, sikerült pár jótippet adnunk a közelmúlt címei közt mazsolázvaa nyár hasznos eltöltéséhez, de ha nektek is van javaslatotok, kérjük, osszátok meg velünk a kommentek között!
