Az új eszközökkel és friss optimizmussal felvértezett kutatók – akik a világ egyik leghalálosabb rákfajtáját, a hasnyálmirigyrákot igyekeznek legyőzni – radikális stratégiát követnek: gyakorlatilag megelőzni próbálják a rák kialakulását. Az új megközelítés keretében a rendellenesen növekvő szöveteket kezelik, hogy megakadályozzák azok rosszindulatúvá válását és terjedését. A megoldást korábban már tesztelni kezdték többek között mellrákok és bőrrákok kapcsán is. Egy új, a hasnyálmirigy-daganatokat elnyomó gyógyszer sikere pedig minden eddiginél reménytelibb, hogy a legmakacsabb tumorfajta ellen is eredményes lehet a stratégia.

A rák megelőzése volt az egyik fő témája az Amerikai Rákkutatási Társaság (AACR) napokban San Diegóban megrendezett konferenciáján, ahol a hasnyálmirigyrák volt a középpontban. Ez volt az első ilyen találkozó azóta, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) augusztusban jóváhagyta a mérföldkőnek számító hasnyálmirigyrák-gyógyszert, a daraxonrazibot (Rasonque). A gyógyszer sikere új optimizmust keltett annak tekintetében, hogy a kutatók ezt vagy más, fejlesztés alatt álló terápiákat kombinálhatnak a korai felismerési módszerekkel, és ezzel forradalmasíthatják a hasnyálmirigy-daganatok kezelését.

– mondja Diane Simeone, a Kaliforniai Egyetem Moores Rákközpontjának igazgatója. Az AACR-konferencián Simeone arról számolt be, hogy becsléseik szerint egy ilyen megközelítés több mint háromszorosára növelheti a hasnyálmirigyrák diagnózisát követő öt évben a túlélési arányt, vagyis 13,7%-ról 50%-ra.

Ez egy ambiciózusnak tűnő célkitűzés, de más kutatók is a korai beavatkozásra helyezik a hangsúlyt. „Nagyon izgatottak vagyunk, hogy immár eljutottunk oda, hogy egyáltalán fontolóra vegyük ezt. Ez még néhány évvel ezelőtt sem tűnt lehetségesnek” – mondja Anirban Maitra, a New York-i Egyetem Perlmutter Rákközpontjának igazgatója.

Fő a megelőzés!

A hasnyálmirigy-daganatok hírhedten komplikáltak: gyakran rendkívül invazívak, a legtöbb kezelésre nem reagálnak, és körbefonhatják a főbb artériákat és vénákat, ami megnehezíti eltávolításukat. Ennek ellenére az ötéves túlélési arány meghaladhatja a 80%-ot, ha a betegséget korai stádiumban észlelik, mondja Simeone. A hasnyálmirigyrák tünetei azonban nehezen azonosíthatók, és az érintettek gyakran nem fordulnak azonnal orvoshoz. A hasnyálmirigyrákos esetek több mint felét csak akkor diagnosztizálják, amikor a betegség már átterjedt más szervekre – ez a statisztika lényegében változatlan maradt azóta, hogy Simeone 30 évvel ezelőtt megnyitotta rákkutató laboratóriumát.

A korai felismerés javítása érdekében Simeone és kollégái elindítottak egy PRECEDE nevű klinikai vizsgálatot, amelynek célja 20 ezer olyan személy bevonása, akiknél a családi kórtörténetben előfordult hasnyálmirigyrák, bizonyos rendellenes elváltozások láthatók a hasnyálmirigyükön, vagy olyan genetikai profiljuk van, amely megnöveli a betegség kialakulásának kockázatát. A cél annak megállapítása, hogy a hasnyálmirigyrák gyakori szűrése javítja-e – és ha igen, mennyivel – a túlélési esélyeket. Eddig a csapat valamivel több mint 12 ezer résztvevőt vont be a vizsgálatba, mondta el Simeone a konferencián.

De nem is ez lehet a legfontosabb potenciális hozadéka a projektnek: a PRECEDE-csapat a vizsgálatból származó mintákat kívánja felhasználni a rák korai felismerésére szolgáló kísérleti vérvizsgálatok értékelésére, valamint olyan mesterséges intelligencia-alapú módszerek feltárására, amelyekkel a résztvevők képalkotó vizsgálatain látható rendellenességeket még azelőtt fel lehet ismerni, hogy azok szabad szemmel is láthatóvá válnának.

Ezen felül Simeone elmondása szerint a PRECEDE-konzorcium azt is vizsgálhatja, hogy olyan terápiák, mint a daraxonrazib, javíthatják-e a túlélési arányt, ha ezeket közvetlenül a daganatok kialakulásának előzményeit jelentő elváltozások vagy a korai stádiumú daganatok eltávolítására irányuló műtét után adják be. A daraxonrazibot egyelőre csak előrehaladott tumormegbetegedések kezelésére engedélyezték.

Célkeresztben a mutációk

Az AACR-konferencián a kutatók olyan egereken végzett vizsgálatokról számoltak be, amelyek arra utalnak, hogy a módszer működhet. Ben Stanger, a Pennsylvaniai Egyetem rákkutatója és csapata olyan rágcsálókkal kísérletezett, amelyeknél a Kras nevű génben mutációk voltak jelen. Ezek a mutációk olyan fehérjéket eredményeznek, amelyek rákot okozhatnak. Amikor az egereknél apró, rák előtti hasnyálmirigy-daganatok alakultak ki, a kutatók olyan gyógyszert adtak be nekik, amely a daraxonrazibhoz hasonlóan hatástalanítja a Krast és más, a daganatok kialakulását elősegítő fehérjéket. A kezelés javította az állatok túlélési esélyeit. „Ez rendkívül izgalmas” – mondja Stanger, hozzátéve, hogy évekbe telhet, mire kiderül, hogyan lehet a technikát a leghatékonyabban alkalmazni embereknél.

Az első fontos lépés annak megállapítása lehet, hogy az érintettek hajlandók-e erős rákgyógyszereket szedni, ha alapvetően egészségesek, mondja Maitra, aki szintén klinikai vizsgálatot tervez egy olyan gyógyszerrel, amely a Kras-fehérjéket gátolja a hasnyálmirigyrák megelőzése érdekében.

A daraxonrazibról ismert, hogy súlyos bőrkiütéseket és egyéb mellékhatásokat okoz. „Ez nem olyan, mint egy szem aszpirint vagy vitamint bevenni” – mondja Maitra.

Rák elleni vakcina?

Mások új megközelítéseket kutatnak a megelőzés terén. Az év elején a szakértők arról számoltak be, hogy egy klinikai vizsgálat résztvevőinek 90%-ánál egy rák elleni vakcina – amely megtanítja az immunrendszert, hogy elpusztítsa a ráksejteket – olyan immunsejtek termelődését váltotta ki, amelyek a hasnyálmirigyrák kialakulását elősegítő, mutálódott Kras-fehérjéket veszik célba. Egyelőre túl korai lenne megállapítani, hogy a vakcina képes-e megelőzni a rákot, de a remény az, hogy beadható lenne azoknak, akiknél magas a betegség kockázata, beleértve olyan betegeket is, akikből már eltávolítottak rákot megelőző elváltozásokat.

Az AACR-konferencián Sahar Nissim, a bostoni Dana-Farber Rákintézet gasztroenterológusa és rákkutatója ismertette a hasnyálmirigy acináris sejtjei kapcsán végzett kutatásaikat. Ezek a sejtek emésztőenzimeket választanak ki, és amikor bizonyos mutációk lépnek fel Kras-génjeikben, ez a tumorképződés útjára terelheti őket. Ennek során a sejtek elkezdik elveszíteni normális identitásukat.

Nissim és kollégái olyan gyógyszerek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek arra kényszerítik a sejteket, hogy megőrizzék acináris identitásukat. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy ilyen módon megakadályozható-e a daganatok kialakulása a Kras-gén mutáns változatát hordozó egerekben.

Nissim ezt a fajta beavatkozást ahhoz hasonlítja, mintha koleszterinszint-csökkentő gyógyszert adnánk azoknak a személyeknek, akiknél magas a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Ahogy mondja: