Egy Jasmine nevű fiatal elefánt tragikus halála a mai napig kísérti Shermin de Silvát, a Kaliforniai Egyetem természetvédelmi kutatója, aki egy Srí Lanka-i nemzeti parkban az ázsiai elefántok társas kapcsolatait tanulmányozza. A fiatal állat különösen szeretett egy másik, Janet nevű elefántot. Miután Janet – valószínűleg öregség miatt – elhunyt, Jasmine nem alakított ki szoros kötődést a kis csoportjának többi tagjával. Ehelyett egyedül kezdett időt tölteni a park határain kívül, ahol végül lelőtték.
Úgy tűnik, hogy az elszigetelődés kockázata egyre növekszik a vizsgált elefántpopuláció esetében. De Silva és kollégái új tanulmánya, amelyet a napokban tettek közzé a Science folyóiratban, az ázsiai elefántok társadalmi összeomlásáról számol be, miután a táplálék egyre szűkösebbé vált. Az afrikai elefántokkal ellentétben a Srí Lanka-i parkban élő állatok nem úgy reagáltak a stresszre, hogy nagyobb csoportokat alkottak. Ehelyett, amikor a populáció a táplálékhiány miatt csökkenni kezdett, az elefántok hirtelen kisebb csoportokra szakadtak szét. „Ez egy meglehetősen drámai megállapítás” – mondja Lucy Bates, a Portsmouth-i Egyetem viselkedésökológusa, aki nem vett részt az új kutatásban. „Még nem ismerjük a társadalmi struktúrában bekövetkezett változások hosszú távú következményeit, de aggasztó a helyzet.”
Az elefántok összetett társadalmi szerkezetét és kapcsolatait Afrikában már alaposan tanulmányozták. Ott ismert, hogy a családi csoportok szétválnak a táplálékkeresés érdekében, majd később nagyobb klánokká egyesülnek. Ezeket gyakran a legidősebb nőstény vezeti, és ha az orvvadászok az agyarakért megölik a csoport vezetőjét, a csoport a nagynénik és a nagymamák közötti szoros kapcsolatoknak köszönhetően képes helyreállni.
Amikor témát választott doktori disszertációjához, de Silva meglepődött azon, milyen keveset lehet tudni az ázsiai elefántok (Elephas maximus) viselkedéséről. Srí Lankán felnőve soha nem látott elefántokat a vadonban, családja nem volt természetkedvelő, és számos parkba nem lehetett belépni az országban 1983 és 2009 között dúló polgárháború miatt. Ennek ellenére vonzódott ezekhez a hatalmas állatokhoz. „Megdöbbentett, hogy milyen keveset tudunk a társas életükről” – mondja.
Így 2006-ban elkezdte tanulmányozni a Srí Lanka-i Udawalawe Nemzeti Parkban élő populációt, a személyzettel együttműködve az egyes elefántok fülén található jellegzetes alakzatok és jelek alapján azonosítva az egyedeket. A csapat feljegyezte, mely elefántok tartózkodtak együtt, ami a társadalmi kötődés jele.
2020-ban de Silva és Anastasia Madsen, a Cincinnati Egyetem viselkedésökológusa összefogtak, és 443 nőstény elefánt társas kötelékeit, valamint a csoportok változását vizsgálták a több mint tíz évig tartó megfigyelés során. Megállapították, hogy a vizsgálat kezdetén 20 elefántcsoport létezett, amelyek átlagosan 14 egyedből álltak. Ez 6 évvel később kezdett megváltozni, amikor a park elefántállománya hirtelen csökkenni kezdett. A kutatás végére a 2007-ben jelen lévő elefántok 69%-a vagy elpusztult, vagy elhagyta a területet, és csak kevés elefánt költözött be a környező területekről, illetve élt felnőttkorig.
A populációcsökkenés következménye váratlan volt: a park elefántjai egyre több, kisebb méretű csoportra kezdtek szétoszlani. 2018-ra 37 csoport volt, ami 85%-os növekedést jelent 2007-hez képest, és az átlagos csoportméret 3,5 egyedre csökkent. „A legnagyobb meglepetés a szociális közösségek felbomlása volt” – mondja Madsen, aki az elemzést vezette. Ahogy az idősebb elefántok elhullottak, Jasmine és a többiek nem pótolták őket új kapcsolatok kialakításával. Ehelyett a gyenge kapcsolatok megszűntek, és az egyedek csak azokhoz az elefántokhoz ragaszkodtak, akiket a legjobban ismertek.
Az elefántok elhullása és a társadalmi összeomlás a park környezeti viszonyainak romlásával párhuzamosan következett be. Az egyik fő probléma az íztelen, invazív cserjék elterjedése, amelyek kiszorították az elefántok által kedvelt fűféléket. Új elefántok nem vándorolnak be a parkba, a megmaradt elefántok pedig egyre nagyobb versenyben állnak a korlátozott táplálékért. Ez a verseny magyarázhatja, miért válnak az állatok egyre elszigeteltebbé. Ráadásul a kevesebb táplálék kevesebb energiát jelent a szociális kapcsolatok ápolására.
A társas kapcsolatok elvesztése komoly problémát jelenthet a populáció számára, mondja Bates. A csoportokban való részvétel segít a nőstényeknek megosztani a tudást arról, hol találhatnak táplálékot vagy biztonságos területeket, és megkönnyíti a kicsik gondozását, mivel a borjak tanulhatnak az idősebbektől és egymástól is. „A tudás kulturális átadására gyakorolt hatások komoly aggodalomra adnak okot. Ez láncreakciót válthat ki a megmaradt elefántok túlélési esélyeire nézve” – véli a szakértő.
Sydney Hope és Joshua Plotnik, a Hunter College összehasonlító pszichológusai számára a kutatás egyik legaggasztóbb megállapítása az, hogy a társadalmi összeomlás csak évekkel a populáció csökkenésének kezdete után jelentkezett. Ha más területeken nem veszik észre az elefántok elhullását, akkor a jövőben problémák kezdhetnek kialakulni. „Ez arra utal, hogy a természetvédelmi intézkedéseket jóval azelőtt el kell kezdeni, hogy a negatív következmények nyilvánvalóvá válnának” – írják a két kutató a Science-ben megjelent, az új tanulmány kapcsán írt kommentárjukban.
































