2025 októberében a James Webb űrtávcső (JWST) Cosmic Evolution Early Release Science (CEERS) felmérése keretében azonosítottak egy objektumot, amelyről a csillagászok kezdetben azt gondolták, hogy egy nagyon ősi galaxis lehet. A felfedezés nem lett volna meglepő, hiszen a JWST 2021-es üzembe állása óta számos rejtélyes halvány foltot talált, amelyekről úgy sejtik, olyan csillagrendszerek, amelyek az ősrobbanás után nem sokkal keletkeztek, és hamar meglepően nagyra nőttek. Ez komoly elméleti problémát is jelent, ugyanis jelenleg nincs magyarázatunk arra, hogyan lehetséges.
Felfedezésekor Capotauro nevű objektumról úgy látszott, hogy újabb adalék lesz ehhez a rejtélyhez. Ha ugyanis ez egy galaxis, vélték a kutatók vonatkozó tanulmányukban, akkor az adatok alapján mindössze 100 millió évvel az ősrobbanás után már fényt bocsátott ki. Hogy ezt kontextusba helyezzük, nézzük meg, milyen korú a kozmikus naptár szerint, amelyben az ősrobbanás január 1-jén nulla órakor történt, a Tejútrendszer kialakulását március 1-jén alakult ki, a Föld szeptember 14-én, míg az ember december 31-én este 11:52-kor jelent meg a színen.
Ezen sűrített naptár szerint a jelenlegi legősibb ismert galaxis, ami maga is problematikus elméleti szempontból, január 8-ára alakult ki. A Capotauro viszont még ennél is extrémebbnek tűnt, és az észlelési adatok alapján január 4-én kora reggelre datálták a formálódását, még nagyobb fejtörésre késztetve a csillagászokat.
De nem ez volt az egyetlen lehetőség, amelyet a kutatócsoport felvázolt az objektum kapcsán. A csillagászatban ma is fennálló probléma, hogy sokszor nem tudni, valami tényleg kicsi vagy inkább nagyon messze van. Ennek megfejtésében segíthet a vöröseltolódás, amely arról vall, hogy az objektumból származó fény hullámhossza mennyire nyúlt meg útja során az univerzum tágulása miatt, támpontot kínálva a megtett távolsággal kapcsolatban.
Jelen esetben az objektum csak a JWST hosszabb hullámhosszú felvételein volt látható, a rövidebb hullámhosszokon nem. A csillagászok ezt használták fel a távolság, és így a korbecslés meghatározásához, de minden számításuk azon a feltételezésen alapul, hogy az objektum egy galaxis. A csapat azonban egyúttal azt is leszögezte, hogy nem kizárható, hogy egy rendkívül szokatlan galaxisról van szó, amely időben és térben is sokkal közelebb van hozzánk, vagy akár egy saját galaxisunkon belüli objektum is lehet, és további megfigyeléseket javasoltak, hogy pontosan kiderüljön, mit is látunk.
Az Edinburgh-i Egyetem kutatói, F.-Y. F. Liu és kollégái nemrégiben ezt meg is tették, és összevetették új, júniusi megfigyelési adataikat azeredeti, 2022. decemberi információkkal. Nagy meglepetésükre azt látták, hogy a Capotauro három és fél év alatt 0,13 ívmásodperccel elmozdult. Ez nem tűnik soknak, de egyértelműsíti, hogy a Capotauro egy galaxisunkon belüli objektum, és nem egy távoli, a modelleket megcáfoló csillagrendszer a korai univerzumban. Az ilyen galaxisok (a mi perspektívánkból nézve és figyelembe véve a mérési korlátokat) egyáltalán sem mozdulnának el.
A kutatócsoport a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján így már úgy véli, hogy az objektum egy nagyon hideg barna törpe lehet, amely körülbelül 2400 fényévre található a Földtől, így valószínűleg az eddig felfedezett legtávolabbi Y-törpék egyike. Vagyis ugyan nem a legkorábbi ismert galaxis, de így is rekorder a maga nemében. A hőmérséklete körülbelül 350 Kelvin, azaz 77 °C lehet, és jelenleg az sem zárható ki, hogy ennél is hidegebb és kicsit közelebb van hozzánk.
A szakértők elmondása szerint fontos tanulság, hogy a közeli objektumok lehetőségét mérlegelni kell a JWST észleléseinek elemzésekor. „A Capotauróhoz hasonló Y-típusú barna törpék 𝑧 ≃ 30-nál Lyman-töréses galaxisok populációjaként álcázhatják magukat” – írják tanulmányukban a kutatók. „Ezért az ultranagy vöröseltolódású jelöltek elemzése során kifejezetten figyelembe kell venni a hideg barna törpékre vonatkozó sablonokat a galaxissablonok mellett, és meg kell vizsgálni a relatív asztrometriát, ha több időszakból állnak rendelkezésre képek.”
