A szakértők példátlan részletességgel térképezték fel az emberi agy egyik legrejtélyesebb részét. Eredményeik részletesen bemutatják, hogyan épül fel insula, avagy a szigeti lebeny nevű terület. A munka ráadásul egy olyan útvonalat is feltár, amely lehetővé teszi, hogy a kéreg – a magasabb rendű kognitív funkciók székhelye – az insulával együttműködve befolyásolja a testi érzeteket.
Az jelek szerint az insula egyik régiója felelős a test bizonyos részein jelentkező fájdalomérzetért. Egy másik régió olyan érzéseket generál, mint például a belső szervekben érzékelt hányinger. Egy harmadik régió a kognitív funkciókban és az érzésekben részt vevő egyéb agyi területekkel kommunikál, ami arra utal, hogy nemcsak az érzetekre van hatással, hanem arra is, hogy az agy hogyan értelmezi ezeket. A korábbi elképzelésekkel ellentétben az insula nem csupán leolvassa a test jelzéseit, részben befolyásolja azt is, hogy hogyan kell érezzük a testünket, mondja az eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője, Josef Parvizi, a Stanford kutatóorvosa.
Az insula részletes vizsgálata hírhedten nehéz feladat, mivel az agy mélyén helyezkedik el. Korábbi vizsgálatok utaltak arra, hogy ez a nehezen elérhető régió részt vesz a test különböző részeiből érkező jelek – például fájdalom vagy nyomás – fogadásában, majd azok feldolgozásában is. Az emberi insulára vonatkozó kutatások többsége mostanáig viszont leginkább agyi képalkotó technikákra támaszkodott annak megfigyeléséhez, hogy mi történik az insulában, amikor különböző érzetek keletkeznek, mondja Parvizi.
Ahhoz, hogy részletesebb képet kapjanak, Parvizinak és kollégáinak módot kellett találni arra, hogy elektromos jeleket küldjenek az emberi insula különböző részeibe, és értékeljék az ennek eredményeként fellépő testi érzeteket. Elektródák ok nélküli beültetése egészséges emberek agyába ugyanakkor etikátlan lenne, ezért a kutatók 87 olyan személyhez fordultak, akiknek orvosi okokból már korábban elektródákat ültettek a fejébe.
A több mint egy évtizeden át tartó kísérletek során Parvizi és kollégái ezek révén ingerelték a résztvevők insulájának különböző területeit. Az insula hátsó részének stimulálása fájdalmat, hőérzetet és egyéb érzeteket – többek között bizsergést és zsibbadást – váltott ki a résztvevők testének meghatározott területein, például a karban vagy a lábban. Az alanyok ugyanakkor „zsigeri” érzéseket tapasztaltak, köztük hányingert, nyomást és teltségérzetet a mellkasukban, amikor a kutatók az insula középső részét ingerelték.
A résztvevők nem számoltak be sok mindenről, amikor az insula elülső részét stimulálták náluk. Az idegsejtek által generált elektromos jelek mérései azonban azt mutatták, hogy az insula ezen része is aktívvá vált, miközben a résztvevők olyan feladatokat hajtottak végre, amelynek célja a szaliencia volt, vagyis az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos típusú ingerekre koncentráljunk más behatások közepette. Az insula elülső részén a feladat végzése közben tapasztalt aktivitásnövekedés arra utal, hogy ez a terület inkább a kognitív feladatokban vesz részt, mint a testi érzetekben.
A vizsgálat során végzett más kísérletek kimutatták, hogy az insula elülső része több jelet küldött az insula más részeibe, mint amennyit kapott, ami arra utal, hogy szerepe kiterjed a hátsó és középső területek befolyásolására is. A kutatók azt is megállapították, hogy az insula elülső része a kognitív funkciókban és az érzésekben részt vevő egyéb agyi régiókkal is kommunikál. Vagyis nem csupán a fájdalom és egyéb testi érzetek kapcsán játszik szerepet, hanem azt is alakítja, hogy az agy hogyan értelmezi ezeket és reagál rájuk, mondja Parvizi.
A kutatók következő lépése annak vizsgálata lesz, hogy az insula felépítése hogyan tér el egyes neuropszichiátriai rendellenességekben, például a krónikus fájdalom szindrómában szenvedő embereknél. „Ezt a tudást felhasználhatjuk a fogyatékossággal járó állapotok megértéséhez” – mondja Parvizi.
