A technológiai szektort hónapok óta fojtogató globális memóriakrízis és az elszálló árak egészen rendhagyó, a szürke zóna határát súroló túlélési stratégiát hoztak létre a fogyasztói eszközök piacán. Végső kétségbeesettségükben a gyártók már régi, használt komponenseket építenek be új termékekbe.
A dél-koreai ChosunBiz iparági forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy Kínában komplett iparág kezd kiépülni arra, hogy a leselejtezett számítógépekből, mobilokból és egyéb elektronikai eszközökből nagy mennyiségben “termeljék ki” különböző memóriachipeket azzal a céllal, hogy ezeket új masinákba építsék be.
A jelentések szerint a gyártók akár 5–6 éves memóriachipeket is beépítenek az újonnan piacra kerülő, olcsóbb okostelefonokba, hogy életben tudják tartani az alsókategóriát.
Az újrahasznosítás egy remek dolog, és mindent meg kell tenni ennek a támogatására, de szabályozott keretek között kellene ennek működnie, és nem úgy, hogy a használt komponensek kerülnek vissza a lehető legrövidebb úton az újonnan boltokba kerülő okostelefonokba. Néhány gyártónak a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben már csak az lebeg a szeme előtt, hogy minél hosszabb ideig legyen képes elkerülni a drasztikus áremelést.
A folyamat lényege az elektronikai hulladék közvetlen belső feldolgozása a különböző forrásokból korábban felhalmozott, régebbi generációs okostelefonokból, illetve adott esetben vállalati szerverekből és PC-kből. Az eszközök elbontását követően a memóriachipeket a lehető legkíméletesebb módszerrel leolvasztják, kiforrasztják az eredeti nyomtatott áramkörről. Ezeket felhalmozzák, megtisztítják, újra beépíthetővé teszik (reballing), majd egy rövid tesztelést követően mehetnek is vissza a gyárba, hogy új életet kezdjenek egy friss mobilban.
Az 5-6 évvel ezelőtti LPDDR memóriatechnológiák a mai napig használatban vannak a belépő- és alsókategóriás masinák keretei között, mivel ezekben még olyan rendszerchipeket használnak, melyek maguk is 5-6 éves alapokra épülnek. Ennek köszönhetően semmilyen akadálya nincs annak, hogy a használt memóriákkal trükközzenek a gyártók.
A DRAM egységek ritkán szoktak meghibásodni, de ettől függetlenül egyáltalán nincs rendben, hogy ilyen módon leheljenek új életet a sokat futott lapkákba. Tekintve, hogy a most forgalomba kerülő okostelefonokat minden eddiginél hosszabb kihordási időre tervezve vásárolhatják az emberek, minden további nélkül benne van a pakliban, hogy egy 2030-ig (vagy még tovább) használatban lévő okostelefonban olyan memóriachipnek kell majd helytállnia, ami a 2020-as évek eleje óta szinte folyamatos használatban van.
A forrás azt nem hozta nyilvánosságra, hogy melyik gyártótól származik a belső információja. Az sem világos, hogy érintett-e az ügyben nagy gyártó, vagy csak kisebb, jellemzően Kínában aktív szereplőnél fordulhat elő, hogy a vásárlók használt memóriákkal olcsósított készüléket kaphatnak.
A használt chipek bevetése állítólag máris érzékelhető nyomot hagyott a statisztikákban. A Counterpoint adatai szerint több kínai gyártó a tavaszi drasztikus visszavágás után a közelmúltban váratlanul megemelte a szállítási céljait. Az iparági elemzők szerint ennek az egyébként pozitív fordulatnak a legfőbb motorja éppen az újrahasznosított DRAM-modulok egyre kiterjedtebb használata. Mivel ennek köszönhetően tudnak a cégek a korábban véltnél kedvezőbb árszinteket tartani.
A szakértők előrejelzései szerint, amennyiben a memóriahiány a következő negyedévekben is fennmarad, a gyártók fokozhatják ezt a tevékenységet, és egyre nagyobb teret engedhetnek a memóriachipek etikátlan újrahasznosításának. A globális piacot valószínűleg most még nem érinti ez a szürke zónás trükközés, de az elemzők között abban konszenzus van, hogy emiatt nem érdemes a legolcsóbb, csak 4G LTE támogatással szolgáló kínai mobilok között keresgélni hosszú távú új “partnert”.
