Egy új tollas dinoszauruszfaj felfedezése Kínában – egy lenyűgözően jól megőrzött kövület révén – tovább erősíti azokat az egyre bővülő bizonyítékokat, amelyek szerint a madarak és legközelebbi rokonaik nem egyetlen leszármazási vonalon sajátították el a repülést, hanem többször is kifejlesztették ezt a képességét.
Az 57 centiméter hosszú kövület egy mikroraptorin maradványait őrzi, amely 100–145 millió évvel ezelőtt a mai Liaoning tartomány területén élt. A leletet egy helyi gazda fedezte fel, és egy kínai, olasz és szlovák kutatókból álló nemzetközi csapat írta le a Nature Communications című folyóiratban. A kutatócsoport a fajt Norellraptor barsboldi névre keresztelte, és becsléseik szerint a példány halála idején körülbelül három éves lehetett.
A mikroraptorinek viszonylag kicsi, körülbelül egy kilogramm súlyú, húsevő dinoszauruszok voltak, végtagjaikon tollakkal. Mostanra több száz példányukat azonosították a szakértők. Ezek a tollas lények a Microraptorinae nevű klád részét képezik, és közeli rokonai a madaraknak, amelyek az Avialae kládba tartoznak.
Az ismert mikroraptorinek repüléssel kapcsolatos alkalmazkodásait összehasonlítva a madarak vonalán megfigyeltekkel a kutatók megállapították, hogy a mikroraptorineknél azonosított 194 repüléssel kapcsolatos alkalmazkodás 30%-a az Avialae kládban is kialakult. Ezek közé tartoznak a szárnytollak, a kampós lábujjcsontok, valamint hogy a mellső felső alsó részén a csont hosszabb, mint a felsőn. Ugyanakkor ezek az adaptációk nem ugyanabban a sorrendben alakultak ki a két csoportban, és ezért nem tekinthetők egy közös fejlődési rendszer megnyilvánulásának, írják a kutatók.
A paleontológusok üdvözlik az új eredményeket. „A tanulmány fontos új bizonyítékokat szolgáltat, amelyek támogatják azt a hipotézist, hogy a repülés többször is kialakult a tollas dinoszauruszok körében, beleértve legalább egyszer a mikroraptorinek és legalább egyszer a madarak esetében” – mondja Michael Pittman, a Hongkongi Kínai Egyetem paleobiológusa.
Neil Gostling, a brit Southamptoni Egyetem evolúciós fejlődésbiológusa meglepődött azon, hogy a repülő dinoszauruszok ezen leszármazási vonalában bekövetkezett evolúciós változások többsége nem volt közös a madár rokonokéval. Az eredmények azt mutatják, hogy sok faj minden számukra nyitott utat kipróbált, és a repülés egyértelműen olyan előnyökkel járt, amelyeket ezek a csoportok széles körben kipróbáltak, mondja.
Ugyanakkor az, hogy az N. barsboldi és más dinoszauruszok repülésre alkalmas testfelépítéssel rendelkeztek, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen tudtak is repülni. „Továbbra sem világos, hogy a mikroraptorinek milyen repülési képességekkel rendelkeztek, és hogy anatómiai hasonlóságaik és különbségeik hogyan kapcsolódnak a repülési viselkedéshez” – mondja Oliver Demuth, a brit Cambridge-i Egyetem evolúciós biomechanikusa. „Egyszerűen csak fáról fára siklottak, vagy rendelkeztek valamilyen izomvezérelt szárnycsapkodásos mozgásmóddal, mint a mai madarak?”
