2611 - iPon Black Friday - All-in

November 18-án történelmi állomásához érkezett a Voyager 1 küldetése: első űreszközként egy fénynapra, azaz 25,9 milliárd kilométerre távolodott a Földtől – ez messzebb van, mint amennyire bármely ember alkotta tárgy valaha is eljutott. Egyben azt jelenti, hogy a Föld felszínéről fénysebességgel haladó jeleknek teljes 24 órába telik, mire elérik a szondát.

A szonda már több mint 49 éve távolodik a Földtől. „Több mint egy átlagos emberi élettartam fele kellett ahhoz, hogy elérje ezt a távolságot – ami egészen elképesztő” – mondja Deana Weibel, a michigani Grand Valley State University űrkutatással foglalkozó antropológusa. Ugyanakkor, jegyzi meg a szakértő, a Voyager 1 még csak a Naprendszerhez legközelebb eső csillag, a Proxima Centauri felé vezető út egy töredékét tette meg: ez a csillag 4,2 fényévre (közel 1,3 parszekre, vagyis több mint 1500 fénynapra) található.

A Voyager 1 és ikertestvére, a Voyager 2 1977-ben indult el a Földről a Naprendszer külső régióinak feltárására. Mindkettő évekkel ezelőtt elhagyta a helioszférát – azt a területet, ahol a Nap megvédi a Földet és más égitesteket a mélyűr hatásaitól –, és jelenleg a csillagközi térben száguld, ahol mínusz 80 °C-hoz közeli fagyos hőmérsékletekkel kell szembenézniük. Plutónium-energiaellátásuk egyre csökken, ezért a küldetésirányítóknak le kellett kapcsolniuk a tudományos műszerek nagy részét, hogy minél több energiát takarítsanak meg.

A Voyager 1 várhatóan 2029-ben veszíti el a kapcsolatot a Földdel, ikertestvére pedig 2031-ben, amikor végleg elfogy az energiájuk. De addig is folytatják a tudományos kutatást üzemelő műszereikkel. A Voyager-szondák minden nap mérik, mi történik a csillagközi térben, beleértve a Napból kifelé áramló részecskeviharok meglepő hatásait is.

1979 és 1989 között a Voyager-szondák átformálták a Naprendszerről alkotott tudományos ismereteinket, miközben elrepültek a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz mellett. Fontosabb felfedezéseik között szerepelnek a Jupiter Io nevű holdján található vulkánok – az első, a Földön kívül ismert vulkanizmus –, valamint a Jupiter Europa nevű holdján található repedezett vízjég-kéreg, amelyről ma úgy gondolják, hogy alatta egy potenciálisan életre is alkalmas óceán rejtőzik.

A Voyager 1 gyorsabban halad, mint a Voyager 2, és 2012-ben hagyta el a helioszférát. A Voyager 2 hat évvel később követte. Annak ellenére, hogy jelenleg már a csillagközi térben tartózkodnak, az űreszközök továbbra is mérik a Nap által okozott változásokat. Segítettek feltárni, hogy a napkitörések néha egészen a helioszférán túlra jutnak, és lökéshullámokat keltenek az egyébként csendes csillagközi térben. A Voyager-szondák ezeket a zavarokat a mágneses mezők, nagy energiájú részecskék és más, általuk mért környezeti változók változásaként figyelték meg. Például 2020 körül egy beérkező nyomásfront miatt a Voyager-szondák körüli mágneses mezők drasztikusan megerősödtek, majd hat évvel később visszaestek. A kutatók azon dolgoznak, hogy kiderítsék, miért történt ez így.

„Senki sem igazán számított arra, hogy ezek a hatások ilyen messzire érezhetők” – mondja Jamie Rankin, a Princeton Egyetem űrfizikusa és a Voyager-szondák helyettes projektvezetője. Ez arra utal, hogy a Napon túli csillagok is nagyobb mértékben befolyásolhatják a csillagközi közeget, mint korábban gondolták, teszi hozzá a kutató.

Galéria megnyitása

A mérnökök folyamatosan új módszereket találnak ki arra, hogy az idős szondákat működésben tartsák, miközben azok energiaellátása egyre csökken. Az űreszközökön található tíz műszer közül a Voyager 2-n már csak három, a Voyager 1-en pedig csak kettő működik. Az év elején a mérnökök mindkét űreszközön leállították a sok energiát fogyasztó rendszereket, és olyan alternatívákra cserélték őket, amelyek kevesebbet fogyasztanak.

Egy ezzel összefüggésbe nem hozható, váratlan esemény során a Voyager 1 október 18-án két napra elhallgatott, de később helyreállt a kapcsolat vele. A probléma valószínűleg egy olyan hajtóművel állt összefüggésben, amely segíti a szondát űrben való haladásának nyomon követésében, mondja Suzanne Dodd, a NASA Jet Propulsion Laboratory projektmenedzsere. A csapatok célja, hogy kiderítsék, mi történt, hogy megakadályozhassák a probléma ismételt előfordulását. „Azt szeretnénk, hogy az űreszközök minél tovább jó állapotban maradjanak” – mondja Dodd.

Nincs más olyan küldetés, amely olyan adatokat gyűjtene, mint a Voyager-szondák. A NASA New Horizons szondája, amely 2015-ben elrepült a Pluto mellett, még fele olyan messze sem tart, mint a Voyager 1. Amikor a Voyager-szondák végül kifogynak az energiából, az útjuk akkor sem ér véget. Tovább haladnak majd a csillagközi térben, fedéleztükön egy-egy olyan aranylemezzel, amelyekre a Földről származó képek és hangok vannak rögzítve, egy fajok közötti üzenetként azoknak az idegeneknek, akik esetleg találkoznak velük a későbbiekben.

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

0 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!

Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!

Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.
Vissza az oldal tetejére