A szupernóvák felrobbanó csillagok, amely rengeteg anyagot lövellnek ki a fénysebesség tetemes töredékével. Ezek „apróbb” rokonai – amelyek szintén félelmetesek, de valamivel kevésbé ijesztőek – a nóvák. Utóbbiak általában kettőscsillagok, amelyek közül az egyik egy fehér törpe, egy egykor a Naphoz hasonló csillag halott maradványa.
Csak a mag maradt meg belőle, ami rendkívül sűrű, forró, és olyan heves gravitációs mezővel rendelkezik, amely akár 100 ezerszer is erősebb lehet a Földénél. Előfordul, hogy a kísérő normál csillag olyan közel kering, hogy a fehér törpe anyagot tud elvonni tőle, amely a fehér törpe felszínén halmozódik fel. Ha elegendő mennyiség gyűlik össze, az intenzív gravitáció hatására a hidrogén hatalmas termonukleáris robbanásban felrobbanhat. Ez nem elég ahhoz, hogy a csillagot szupernóvaszerűen szétszakítsa, de a felszabaduló energia így is hihetetlenül nagy.
Néha, miután a zűrzavar lecsillapul, a normál csillag ismét elkezd anyagot szállítani a fehér törpének. Minden megismétlődik, ami újabb robbanáshoz vezet. Az ilyen rendszereket ismétlődő nóváknak nevezik, és a ciklusok akár egymillió évig is ismétlődhetnek. Ahogy a robbanások követik egymást, a kifelé haladó anyag magával sodorja a csillag körüli űrben lévő anyagot, egy hatalmas és egyre növekvő buborékot alakítva ki. Ilyen üreget először 2019-ben fedeztek fel egy ismétlődő nóva esetében a közeli Androméda-galaxisban. Az üreg mérete elképesztő, legalább 300 x 450 fényév, ami sokkal nagyobb, mint a szupernóva-maradványok esetében, amelyek általában legfeljebb néhány tucat fényév átmérőig jutnak.
Azóta több további ilyen (kicsit megtévesztően elnevezett) szupermaradványt találtak a Tejútrendszerben is. Ezeket általában úgy fedezik fel, hogy megvizsgálják az ismert nóvák körüli hidrogéngázt, és lyukakat keresnek ennek eloszlásában. A csillagászok nemrégiben újabb ilyen buborékot találtak, ezúttal az infravörös tartományban kutatva. A T Pyxidis egy ismétlődő nóva, amely viszonylag közel van a Földhöz (10 ezer fényévre) és fényes is, ami megkönnyíti a tanulmányozását. Még jobb, hogy a galaxisunk korongjának síkjában helyezkedik el, így rengeteg por veszi körül, amelyek infravörös fényben ragyognak. A csillagászok úgy gondolták, ha a T Pyxidis körül szupermaradvány van, azt a régió infravörös vizsgálatával lehet észlelni.
Megvizsgálták a régi NASA IRAS-küldetés ilyen jellegű adatait, és találtak is valamit, ami úgy nézett ki, mint egy, a T Pyxidist körülvevő üreg, ami ráadásul elképesztően hatalmas: egy hosszúkás, kettős buborék, amelynek hossza körülbelül 650 fényév. Az alakja önmagában is izgalmas. Az ember azt gondolná, hogy gömb alakúnak kellene lennie, de a fehér törpe egy kettőscsillag-rendszerben található. Ha elég gyorsan keringenek egymás körül, a normál csillagból származó anyag egy része kilökődhet az űrbe, és a rendszert körülvevő, valamivel sűrűbb anyagból álló korongot képez. Az egyes robbanások során kilökött anyag nekicsapódik ennek az anyagnak, és kissé lelassul, míg a korong tengelye mentén felfelé és lefelé kilökött anyag szabadon, gyorsabban távolodhat. Ez eredményezi a különös alakot.
Mindez azért jó hír, mert azt jelenti, hogy más ismétlődő nóvák körül infravörös térképek vizsgálatával még sok ilyen jelenséget lehet felfedezni. A maradványok pedig azért is érdekesek, mert szerkezetükből következtethetünk a galaxis csillagközi anyagának jellegére, meg persze az ismétlődő nóvák viselkedésére is, beleértve azt, hogyan robbannak fel, és mennyi energiát pumpálnak ki az űrbe. Ez pedig információt kínál belső dinamikájukról, valamint arról, hogy a normál csillagból átkerült anyag hogyan halmozódik fel és robban fel (újra és újra és újra). A nóvák meglehetősen gyakoriak, így rengeteg ilyen együttes létezhet a galaxisban, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket.
