Egy kanadai startup cég olyan módszeren dolgozik, amely a korábban állandóan fagyott permafroszt területekről származó üvegházhatású gázok kibocsátását hivatott megakadályozni azáltal, hogy a talajt fából készült szigetelő „takarókkal” stabilizálja. Ha a módszer beválik, ez lehet az első megoldás, amely közvetlenül akadályozza meg az üvegházhatású gázok kibocsátását, amelyek az Északi-sarkvidék felmelegedésével szabadulnak fel a talajból. „Célunk annak biztosítása, hogy a talajban lévő szén a föld alatt maradjon” – mondja Cansu Culha, a PermaC társalapítója és a Brit Kolumbiai Egyetem természeti veszélyekkel foglalkozó kutatója.
A Föld korábban tartósan fagyott területei is sorra felolvadnak, ahogy a hőmérséklet az emberi tevékenységből származó kibocsátások hatására emelkedik. Az egyetlen megbízható módszer ennek az olvadásnak a globális léptékű lassítására a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kibocsátások drasztikus csökkentése. Néhány kutató azonban olyan módszereket is vizsgál, amelyek közvetlenül akadályozzák meg az olvadást – a gleccserekre helyezett fényvisszaverő szőnyegektől a tengeri jég vízzel történő megvastagításig.
A kutatók elmondása szerint a PermaC megközelítése az első olyan ötlet, amely a permafroszt talaj olvadásának és az ezzel járó kibocsátásoknak a megakadályozására összpontosít. A vállalat nemrég fejezte be szigetelő takaróinak első tesztelését Kanada északnyugati területein, egy nagyon gyorsan erodálódó permafroszt régióban. A területen a korábban fagyott dombok sorra olvadnak fel, és omlanak össze, nagy darabokat tépve ki a tájból. Ezáltal a talaj mélyebb rétegei ki lesznek téve a felmelegedésnek, és szén-dioxid- és metánkibocsátási gócpontok alakulnak ki. Egy becslés szerint ezek a gyors erózióval jellemezhető területeken akár 40%-kal is fokozottabb lehet a kibocsátás azokhoz a régiókhoz képest, ahol fokozatosabb az olvadás.
A vállalat megoldása, hogy a megsüllyedt részek szélét faforgács, talaj és őshonos magvak rétegével, valamint egy zsákvászonhoz hasonló, kókuszhéjból készült szőnyeggel stabilizálják. Culha elmondása szerint az ötlet akkor született meg benne, amikor hallotta, hogy az alaszkai őslakos közösségek földcsuszamlások széle mentén fák ültetésével gátolják a fagyott talaj további erózióját. Hasonló eróziógátló takarókat használnak már a mérsékelt éghajlati övezetekben is, de a permafroszt szigetelésére vagy stabilizálására eddig még nem alkalmazták őket, mondja a szakértő.
A PermaC még nem tette közzé idei tesztjének eredményeit. Úgy tűnik azonban, hogy a takaró megállította az eróziót: az északi-sarkvidéki nyár folyamán egy takaró nélküli süllyedés széle 5 méterrel húzódott vissza, míg a takaróval borított területen nem volt mérhető visszahúzódás, mondja Culha.
Az egyik nagy kihívás annak kiszámítása, hogy a takarók mennyi szén-dioxid kibocsátását akadályozzák meg. Az Északi-sarkvidéken végzett, az eróziós sebességekre és a talajban lévő szénre vonatkozó kutatásokból kiindulva Culha úgy véli, hogy egy átlagos, szénben gazdag süllyedésnél évente körülbelül 2200 tonna szén-dioxid kibocsátását lehetne megakadályozni. Ha ezek a számítások pontosak, és a takarókat 20 ezer földcsuszamlás helyszínén sikerülne elhelyezni Kanadában és Alaszka területén – ami a vállalat ambiciózus célja a következő évtizedre –, akkor szerinte évente körülbelül 40 millió tonnányi gázkibocsátást lehetne megakadályozni, ami nagyjából megegyezik Magyarország éves kibocsátásával.
Culha elmondása szerint a vállalat egy részletes módszertant dolgoz ki, amelyet egy független szervezet felhasználhat a megakadályozott kibocsátás ellenőrzésére. Ez szükséges ahhoz, hogy eladhassák a takarók által megakadályozott kibocsátásra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási jogokat. Ezeket a jogokat bárki megvásárolhatná, hogy máshol keletkező kibocsátásait ellensúlyozza.
A PermaC-nek ugyanakkor az Északi-sarkvidéken történő terjeszkedés során is akadályokkal kell szembenéznie. „Valójában csak nagyon lokális szinten lehet alkalmazni a megoldást” – mondja Ingmar Nitze, a németországi Alfred Wegener Poláris és Tengerkutatási Intézet geológusa, aki az örökké fagyott talaj megsüllyedéseinek feltérképezésével foglalkozik. Ezek szinte mindegyike távoli területeken található, ahová csak helikopterrel lehet eljutni. Az ötlet nehezen skálázható. És a sarkvidéken tapasztalható felmelegedés szempontjából ez csak csepp a tengerben, teszi hozzá a szakértő.
A megoldás ugyanakkor védelmet nyújthat azoknak az utaknak és vasútvonalaknak, amelyeket egyre inkább fenyegetnek a földcsuszamlások – a megelőzött kibocsátás pedig további előnyt jelent. Culha szerint továbbá a kiterjesztés is lehetséges a kanadai és alaszkai őslakos közösségekkel és sarkvidéki vállalkozásokkal való szoros együttműködéssel, elvégre kezelendő területekből nincs hiány.
