The Witcher 3: Blood and Wine – Gyönyörű búcsú

Saját borászat, gyönyörű nők, intrika, új páncélok, gwent és rettentő szörnyek. Mi kell még?

The Witcher 3: Blood and Wine – Gyönyörű búcsú

1. oldal

Geralt kalandjai 2007-ben indultak az első rész érkezésével, és – ha hihetünk a híreknek – egyelőre úgy tűnik, hogy 2016-ban a Blood and Wine kiegészítővel zárulnak le. Közben a világ és a szereplők hátterét adó regények is le lettek fordítva magyarra, a Witcher 3 pedig több téren is etalonná vált. A lezáró kaland Toussaint-ban játszódik, festői szépségű tájakra kalauzol el minket és a francia/spanyol ihletésű középkor lovagi tornáit, szőlőtőkékkel borított lankáit, borászatait és gyönyörű kastélyait eleveníti fel a Witcher világában. Izgalmakban továbbra sincs hiány, erre pedig nem csak a fejlesztők neve a garancia, hanem az is, hogy hatalmas területet, rengeteg küldetést és megannyi apró újdonságot is kapunk a DLC-ben, a korábban megszokott minőségben tálalva.

A megjelenés előtti napon érkezett az 1.20-as patch is, ami 6 oldalnyi javítást tartalmaz, többek között „az év patch note-ja” címet is elnyerő: „Javításra került az a hiba is, ami miatt Geraltra nem kerültek vissza a ruhái a szex jelenetek után.” bejegyzéssel együtt. Emellett sok fontos újítás is bekerült a játékba. A quick access menü át lett szabva, sokoldalúbb, gyorsabb lett, odafigyeltek a visszajelzésekre, és amit lehetett kicsiszoltak és kibővítettek a játékban, és bár Roach DLC nem lett végül, azért így sem lehet panaszra okunk. Az inventory kategóriái is össze lettek vonva, gondosan elválasztva a különböző tárgyakat, így például már nem ömlesztve hordjuk magunkkal az olajokat, a főzeteket és a bombákat. Sokkal könnyebben áttekinthető lett az a rengeteg hasznos apróság, amit magunkkal cipelünk, és mindemellett előnézeti lehetőséget is kaptak a páncélok, a ruhagyűjtők legnagyobb örömére. A térképre saját jelöléseket is felvihetünk, a megszokott zöld jelzés mellett további 10 darab speciálisat is, ha mondjuk valamilyen érdekességet, vagy egy akkor még túl erős szörnyet találtunk. Új opció az ellenségek felszintezése is, így az egyszerű farkas falka is komolyabb kihívás marad a kezdő területen, hiszen a játék Geralt szintjére emeli az összes ellenséges lényt. Az pedig a készítők lelkiismeretességét mutatja, hogy a tárgyak leírásának ablakát is nagyobbra méretezhetjük egy gombnyomással, aki pedig képernyőfelvételeket készítene a játék gyönyörű tájain, az most már egy kattintással eltüntetheti a HUD-ot.

A kiegészítőnek nekivághatunk, ha már végeztük a kalandokkal, vagy ha úgy tetszik, akár korábban is, de a minimális szint a 34-es, amihez erősen javallott a jó felszerelés is.

2. oldal

Toussaint nem csak azért gyönyörű, mert földrajzilag épp jó helyen fekszik, hanem a gazdagság és a béke megtestesítője is. Itt nem dúltak háborúk, nincs harckészültség, felperzselt, megkínzott vidékek. A hatalmas erdők és szőlészetek mellett pedig elhagyatott romokkal, barlangjáratokkal és folyók, tavak melletti apró településekkel találkozhatunk leggyakrabban. Varázslatos élettel teli vidék ez, ami viszont nem jelenti azt, hogy bajoktól és ármányoktól mentes. Egy borzalmas gyilkosságsorozat felderítésével bízzák meg hősünket, és hamar kiderül semmi sem az, aminek látszik. Régi barátok, rettentő szörnyetegek, titokzatos laboratóriumok és megannyi talán szegélyezi utunkat, míg feladatról feladatra haladva lassan feltárul előttünk az igazság. A banditák, egy erősebb kezű haramia vezetése alatt sanyargatják a vidéket, de nem csak hevenyészett táborokból, hanem régi, romos várakba húzódva. Ezen erősségek felszámolása is a nyakunkba hullik és (mint például a Mad Max-ben) a vezér lekaszabolása vet csak véget az útonállók uralmának. Ez elég kemény dió tud lenni, pláne ha erősítést is hívnak, tehát jobb felkészülni bombákkal, főzetekkel, és leellenőrizni, nincs-e csorba az acél kardon.

Mivel az alapjáték befejezésével a többségnek már kialakult a saját harcmodora, és a karakter fejlesztésére szolgáló pontok is a megfelelő helyükre kerültek, így kellett valami, ami tovább viszi ezt. A mutációk kifejlesztésének lehetősége egy meglehetősen groteszk és hosszú küldetéssorozat végén nyílik meg előttünk. Temetőkben, a víz és a föld alatt is kutatunk, mire felfedjük, mi is vezette rá Moreau professzort ezekre a kísérletekre. Ezzel pedig az eddig nagyrészt feleslegesnek ítélt és eddig általában szemétként kihajított, szörnyekből kinyerhető mutagének is új szerepet kapnak. Átalakíthatjuk őket (a színüket változtatva) és segítségükkel különböző képességekkel ruházhatjuk fel Geraltot, tovább bővítve eddig is halálos képességeit. Aki pedig a felszerelését is elavultnak gondolja, az sejtheti mi a következő lépés. Büszkén hordtam a farkas iskola mastercraft szintű felszerelését, jóféle rúnákkal és kövekkel megtámogatva, de amikor már jócskán benne jártam a játékban, érezni lehetett, hogy bizony ez már kezd kevés lenni, és mivel rengeteg küldetés és harc vár minket a kiegészítőben, könnyen megesik, hogy a felszerelésünk már gyengének számít, hiszen 10-15 szintlépés alatt az addig könnyedén legyőzött szörnyek is megerősödtek.

A Grandmaster witcher páncél küldetéssorozat pont ezt a problémát hivatott megoldani. Az előzőekhez hasonlóan tervrajzokat kell felkutassunk. Ezekhez érdekes történetek, sorsok és halálos veszélyek kapcsolódnak leginkább, de minden harcmodor és witcher-iskola megtalálja majd a neki való gúnyát. Összesen 5 féle iskola (farkas, griff, medve, macska, mantikor - a vipera sajnos alap páncél maradt) páncéljainak és fegyvereinek az elkészítéséhez szükséges tervrajzot gyűjthetünk össze, és ezek után fejleszthetjük, vagy újra legyárthatjuk a nekünk legjobban tetszőt. Mindez nem lesz olcsó mulatság, ugyanis komoly mennyiségű meteorit fémre lesz szükségünk, emellett pedig orichalcumra és egyéb ritkaságokra is, mint például sárkánybőrre. Ezek megvásárlása a nagyon is jól felszerelt páncélkovácsoknál is lehetséges, de mélyen az erszényünkbe kell nyúlnunk majd, és nagy eséllyel nem fogjuk tudni az összes szettet legyártani. Úgy gondoltam 20.000 orennel egész tehetősnek számítok, de a páncélgyártás rácáfolt erre. Mindezek mellett pedig lehetőségünk lesz a páncéljainkat különböző színűre festeni, valamint festékeket gyártani, bár a receptjeik elég jól el vannak dugva. A játék kétharmadáig lila, barna, kék, zöld, türkiz, narancs, sárga, vörös, rózsaszín, fekete, fehér, szürke festékeket találtam, de csak 3 receptet, árusoknál pedig egyikkel sem találkoztam. Így is elegendő lesz, amit találunk a festegetéshez és a felszerelésünk egyedivé tételéhez, a rózsaszíntől pedig nem kell megijedni, inkább hússzínt jelent, mint rikító pinket.

3. oldal

Ha pedig az 50-nél is több kaland, az új felszerelések hajkurászása és a hosszúnak mondható fő küldetésszál valakinek nem lenne elég, az saját otthont is berendezhet magának. Előny, ha az ország uralkodónője igényt tart szörnyvadász szolgáltatásainkra, mivel úgy tűnik, saját borászat és ház is jár a dologgal. A Skyrim szintjét ugyan nem éri el, de a ház berendezésébe és a körülötte levő földek, kisebb épületek felújításába is beleölhetjük nehezen megszerzett pénzünket. A ház maga pedig kisebbfajta múzeumként is szolgál majd, hiszen páncélokat, fegyvereket és trófeákat, festményeket is szemlére tehetünk benne, így téve hangulatosabbá és személyesebbé az egészet. Hasznos megemlékezni arról is, hogy a kártya szerelmeseire is gondoltak a CD Projekt Red irodáiban, ugyanis nemcsak egy, a lapok összegyűjtésében segítséget adó könyv került bele a játékba, de egy új pakli is, ami Skellige harcosait és hőseit állítja csatarendbe a kártyaasztalnál, megszerzésükhöz pedig nagyjából 20-25 meccset kell megvívnunk.

A kiegészítő hatalmas, de mindössze csak apró bugokat találtam, például többször megesett, hogy a banditák - akik ellen az acélt illik használni - megölése utáni átvezetőben Geralt az ezüst kardját teszi vissza a kardhüvelybe, vagy egy waypointhoz (a játék teleportja a térkép különböző részei között) való ugrás után hősünk ökleit támadó állásban tartva érkezik meg, ami miatt persze a parasztok sikoltozva menekülnek a közeléből. Ezen kívül pedig az egyik új szörny bejegyzése kétszer kerül be a bestiáriumba, vagyis feltűnik, de semmiféle zavart nem okoz a játékmenetben vagy a haladásban.

Valószínűleg sokan gondolják velem együtt azt, hogy ha ilyen minőségben képes a CD Projekt Red Geralt kalandjait adaptálni és kitalálni, akkor a Witcher 25. részéig meg se álljon. Hasonlóan az ember kedvenc sorozatához, ahol a 20. évadot is szívesen megnézné, persze ugyanazokkal a szereplőkkel, akiket úgy megszeretett. Ez a búcsú azonban szépre sikeredett, nyoma sincs a sietségnek, vagy annak, hogy túl akartak volna esni rajta. Évek múlva ismét elő lehet venni az eddigi részeket, újra lehet olvasni a regényeket, és el lehet merengeni a művészeti albumok felett. Vagy talán az is elég, ha jó emlékként megőrizzük ezt a kegyetlen, mégis gyönyörű világot, a dilemmákat, a kalandokat és a fordulatokat. A fő- és mellékszereplők színes kavalkádját, fejlődését és bukásait, a csatákat és a győzelmeket is. Legyen részünk sok hasonlóban a Witcher után is.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward