Egy igazi újdonság és különlegesség a rovatban! A tesztjeim alkalmával szórakoztató elektronika mellett olykor háztartási készülékekkel is találkozom, ám ezidáig még nem, hogy kávéfőzőkhöz nem volt szerencsém, de főleg ehhez hasonlóhoz nem. Márpedig az 5-600 éves múltra visszatekintő kávéfogyasztás világszerte tömegek napi rutinjának a része, legyen szó egyszerű napindító szürcsölésről vagy egészen extrém részletekbe menő hobbiról, mely bőven túl mutat a szimpla kulináris élvezeten.

De mi van akkor, ha kávérajongóként utazni vagy kirándulni megyünk és akkor sem szeretnénk beérni mással, mint kedvenc eszpresszónkkal. Sokan megelégszenek egy tasak instant porral, mások viszont még akkor is igazi őrölt kávéra vágynak, ha csak tábortűznél forralt vízzel és egy papírszűrővel tudják megoldani, hogy egy erős, fekete italhoz jussanak. Egy ideje azonban létezik megoldás arra is, hogy a nagynyomású kávégépekéhez hasonló, krémesebb kávét érjünk el, akár az erdő közepén is.

A hordozható kávégépek koncepciója nem egészen új keletű, hiszen már a kétezres évek közepe felé bemutatkoztak az első pumpás eszpresszó-készítők, ám ezeknél még kézzel kellett felépíteni a légnyomást, illetve a vizet is külön kellett forralni hozzá. Aztán bő tíz évvel később végre felbukkantak a beépített fűtőelemmel, illetve akkumulátorral rendelkező modellek. Ezekhez képest képest is áttörésnek tekinthető az OutIn Nano által képviselt kategória, mely a korábbi 8-10 perc helyett akár 3-4 perc alatt melegíti fel a vizet, ráadásul 20 bar nyomással dolgozik, ami papíron sokkal közelebb hoz minket az elvárt kávéélményhez.

Csomagolás és tartozékok

A termék doboza első látásra inkább emlékeztetett egy vadászkellék, valamiféle katonai felszerelés, vagy egy binokuláris erdésztávcső csomagolására, mintsem egy kávéfőzőére. Ez persze a dizájn fontos része, hiszen a hordozhatóság mellett kiemelt szempont a szokatlan környezetben való használat is, amit erősen aláhúz a természetfotókkal tarkított külső karton, illetve a doboz belső fedele is.

Ezt a hangulatot erősíti tovább a csomag belső elrendezése is, ám az első felnyitás után még nem maga a készülék fogadott. A fedél felnyitása után ugyanis némi papír alapú tájékoztatón kell átlapoznunk magunkat, melyek a termék használatáról adnak bőséges és hasznos tájékoztatást, de még néhány OutIn matricát is kapunk.

A belső elrendezés is olyan, mintha valami túrafelszerelést vagy vadásztávcsövet nyitottam volna ki, ám itt már a termoszra emlékeztető kávéfőző és tartozékai sorakoztak. A csomagolás amúgy meglehetősen alapos és átgondolt, hiszen minden elemet a masszív habszivacs konténerbe süllyesztettek külön-külön fakkokba, a több rétegnyi karton záróréteg mellett pedig még egy extra szivacstető is gondoskodik arról, hogy semmi ne mozdulhasson el a helyéről.

Külön tetszett, hogy a masszív tartóelem ugyan nem papírból készült, műanyag tasakok azonban nem rontják az összképet, az elemek önmagukban állnak és egyből hozzáférhetők. A doboz belsejét pedig jópofa ábrák és feliratok tarkítják, melyek amellett, hogy túrahangulatba hozzák az embert, bőséges tájékoztatást nyújtanak arról, hogy hogyan kezdjünk neki a kávékészítésnek.

A tartozékok listája a legfontosabbakat tartalmazza, tehát az alapgép mellett ott az őrült kávéhoz szükséges kosár, illetve egy adapter, mely a klasszikus Nespresso kompatibilis kávékapszulákat fogadja. Ezen kívül egy kávéadagoló kanál és egyben tömörítő (tamper), illetve egy kupakként is funkcionáló műanyag kávéscsésze is a szett részét képezi. Végül pedig a töltésről egy viszonylag átlagos USB-C – USB-C vezeték gondoskodhat, már amennyiben nem hagyjuk a dobozban, hogy a saját, jól bevált vezetékünket használjunk.

Dizájn és felépítés

A hasonló termékek közt nézelődve látható, hogy a hordozható főzők nagy része meglehetősen hasonló dizájn köré épül, legyen szó a formáról, a külső burkolat megmunkálásáról, alapvető felépítésről, de sokszor még a töltőcsatlakozó is pontosan ott van és úgy néz ki, mint ebben az esetben.

A termék olyan érzetet kelt, mintha a legmasszívabb, ipari jellegű termoszt fognám a kezemben, amivel valaha találkoztam. Ha nem lenne a jóval több, mint félkilós súlya, illetve a LED-ekkel megtámogatott bekapcsológombja, talán nem is fognék egyből gyanút, hogy itt valami másról lehet szó.

Pedig nagyon másról, bár igaz, hogy vizet is kell tölteni bele, ha használni szeretnénk. A termék elvileg egészen sok színben elérhető, bár a hivatalos oldalon már csak a Space Gray (sötétszürke), OutIn Teal (türkiz), Pearl White (fehér), illetve Forest green (sötétzöld) színek szerepeltek, nálam amúgy ez utóbbi járt.

A képek alapján mindegyik jól néz ki, a túrás, erdős hangulathoz viszont egyértelműen ez passzol a legjobban, ám aki vidámabb színekre vágyik, adott a lehetőség. Már, ha adott, ugyanis a Nano már többéves modell és ha jól látom, pont most jelent meg a kettes számú modell, ahol az OutIn Teal helyett egy világosabb árnyalatú Canyon Green variáció elérhető.

A termék alapvetően olyan hangulatot áraszt, mintha valahol félúton járna a klasszikus háztartási eszközök modern megjelenése és egy Kickstarteren felbukkanó indie projekt között. Alaposan megvizsgálva azonban nem nem lehet okunk semmiféle panaszra, ugyanis az eszköz felépítése kifejezetten alaposnak és igényesnek tűnik. A külső burkolat matt bevonatú és valóban csúszásbiztos, stabil fogást biztosít.

Minden elem tökéletesen illik a helyére, a tömítések szorosak, tehát ha odafigyelünk, aligha merülhet fel szivárgás vagy hasonló probléma. Persze mindenhol műanyagot látni, de abból a jobb minőségűt, illetve élelmiszeripari elvárásoknak is megfelelő fajtát. Odabent természetesen abszolút hőálló is, legalábbis arra a 90°C környéki hőmérsékletre, amire a gép felfűti a vizet, arra fel vannak készítve.

Mindenesetre a tapintása és robusztus kialakítása alapján simán kinézném belőle, hogyha reggel véletlenül ráborul a tábortűzből megmaradt parázsra, akkor talán még menthető lehet, ha elég gyorsan reagálunk.

Ez a megérzés persze csalóka is lehet, amit részben a készülék tekintélyes súlya indokol. A mérete mellett a közel 700 grammos tömeg ugyanis finoman szólva idézőjelbe teszi a Nano keresztnevet, hiszen se nem apró, se nem éppen könnyed darab. A készítők helyében én még gondolkodtam volna a megfelelő elnevezésen, ám ők láthatóan ragaszkodnak hozzá, hiszen a soron következő modell is ezen a néven érkezik.

Ami a felépítését illeti, a felső része egy lepattintható kupak tömítőgyűrűvel, mely a rozsdamentes acélból készült víztartály fedeleként szolgál. Ez a fedél számomra kissé fura volt, nem bántam volna, ha valamivel erősebben is a helyére zárható, mert azt az érzést kelti, hogy nem érdemes vizet felejteni benne, mielőtt elcsomagoljuk. Egy csavaros menet vagy egy félfordulatos zár hatalmas megnyugvást nyújtana, de amúgy használat közben nem jelentett semmiféle problémát.

A ház elején található az egyetlen fizikai gomb, fölötte LED visszajelzőkkel. Ezek tájékoztatnak az akku hozzávetőleges töltöttségi szintjéről, pontos százalékos értéket tehát nem kapunk, de abban azért segít, hogy nagyjából hány főzet van még az akksikban.

Az átellenes oldalon látható az USB-C töltőport, melyet egy kis gumifedél védelmez a beázástól. Ebből jogosan következtethetünk arra, hogy a termék nedvességálló lehet, ami nagyjából igaz is, mivel az IPX4-es besorolás fröccsenő víz elleni védelmet jelent. Egy enyhe esőnél komolyabb igénybevételtől azonban óvni kell, erre pedig a kivehető műanyag elemeket leszámítva a tisztításnál különösen kell figyelni, az akkuk és a motor védelmében. Csap alatt tehát lehetőleg ne mossuk, inkább nedves törlőkendővel essünk neki.

A víztartály legfeljebb 80 ml-ig tölthető. Az adagolást gravírozott segédvonalak és feliratok is támogatják, így mindig pontosan tudhatjuk, hogy mennyit töltöttünk hozzá. Ez fontos, mivel a klasszikus, 30 ml-es eszpresszóhoz nagyjából 50 ml vízre lesz szükség.

A test belsejében a 3 cellás, 2500 mAh-s lítium-ion akkumulátor-csomag és a vezérlőelektronika foglalnak helyet, majd ezt követi az elektromos pumpa. A miniatűr kompresszor 20 bar nyomást képes előállítani, ami a kávépogácsánál 6-10 bar környékére szelidül, az ideális végeredmény érdekében.

Végül az adapterkamra és a kiömlő következnek. Ez a menetes rész fogadja a kávét, adaptertől függően közvetlenül az őrölt kávét vagy a kapszulát. Előbbi esetében a belseje egy teljesen fém szűrőkosár, a kapszulás adatpernél csak néhány fém elem látható, melyek átjukasztják a kapszula alját, így áthaladhat rajta a nagy nyomású melegvíz.

Végül jön a zárókupak, ami a termoszokéhoz hasonló kis csésze is egyben. Valóban rácsavarni viszont kizárólag a kávészűrő részleget lehet. Miután a megfelelő kávétartó elem vagy adapter a helyére került, a biztonsági kupakot, avagy kiömlófejet alaposan a helyére kell tekerni, így lesz megfelelő a nyomás és elkerüljük, hogy a víz az alsó rés helyett oldalt távozzon.

Használat és tapasztalatok

Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy igazi kávészakértő gourmet lennék, de nem tagadom, hogy magam is szívesen fogyasztok kávét, így nem vetek megy egy jól sikerült, krémes habbal fedett eszpresszót. Éppen ezért kissé bizalmatlanul álltam a Nano felé, hiszen még a méretesebb és nagyobb teljesítményű asztali készülékek némelyike sem feltétlenül képes igazán jó kévét készíteni.

Éppen ezért az elvárásaim is némileg alacsonyabbak voltak felé, még úgy is, hogy színtől függően 40-45 ezer forintos alapárával nem éppen olcsó mulatság. A használat bár kissé vegyes élmény, összességében valóban nem bonyolult és az elkészült kávé valóban kategóriákkal jobb, mint ha simán átszűrnénk vagy ipari hulladék kategóriás, 3in1 porral próbálkoznánk. Csak ki kell ismerni és oda kell figyelni pár dologra, hogy a legjobb végeredményt kapjuk, illetve elkerüljük az elakadást.

Utóbbi probléma elsősorban akkor eshet meg, ha nagyon finomra őrölt kávét használunk, illetve túlzásba visszük a mennyiséget és a tömörítést. A túlságosan keményre préselt őrölt kávé ugyanis eltömítheti az érkező víz útját és kávé helyett az idegeskedés növelheti majd a pulzusunkat és vérnyomásunkat.

A legegyszerűbb természetesen a kapszulás megoldás, hiszen csak bepattintjuk aztán kivesszük, az adapter tisztítása pedig jóval egyszerűbb, mint a zaccal telt kosáré. Fontos, hogy lehetőleg tisztított vizet használjunk, ezzel az íz mellett a gép élettartamát is megőrizhetjük.

Az egész művelet alapvetően nem bonyolult, a kávékosárba belapátoljuk az őrölt kávét, aztán a keretbe tökéletesen passzoló tömörítővel összepréseljük. Így nagyjából 6 és 8 gramm között lesz egy adag, attól függően, hogy mennyire finomra darált kávét használunk.

Ha az őrlemény már a helyén, jöhet a főzés! Itt alapvetően arra kell felkészülnünk, hogy amennyiben nem közvetlenül forró vízzel dolgozunk, a végeredmény inkább érződik majd langyosnak vagy melegnek, mint forrónak. Amennyiben közvetlenül a csészénkbe szeretnénk folyatni, a gép nem túl praktikus, hiszen a bő 3 perces melegítést követően automatikusan kiengedi a kávét.

Tehát vagy a kupakjára támasztjuk és hagyjuk, hogy dolgozzon, vagy tarthatjuk a 700 grammos gépet, amíg végre végez. Amennyiben a melegítést választjuk, a művelet alaposan meríti az akkumulátort, így vízmennyiségtől függően legfeljebb 3-4 adag lefőzésére lesz lehetőségünk, hosszú kávét tehát az alapvető kiegészítőkkel nem tudunk készíteni vele. A forralást persze kiválthatjuk egy termosz forró vízzel is, ebben az esetben akár 200 adagot is elkészíthetünk vele, mivel ilyenkor minimális energiát fogyaszt.

A művelet az egyetlen gombbal végezhető el, forraláshoz pedig nagyjából 2 másodpercig kell nyomva tartani, egészen a csippanásig, egy rövid lenyomás után csak az akkuszintet tudjuk ellenőrizni. Amennyiben forró vizet töltünk bele, két kattintás vagy 5 másodpercen át tartó nyomva tartás vezet eredményre, ilyenkor a fűtési fázis kimarad és egyből a pumpa kezd el dolgozni. A kávé nagyjából fél perc alatt lecsorog és már iható is. A főzés amúgy meg is szakítható, a folyamat közben elég egyszer megnyomni a gombot és máris leáll.

Sajnos a 3-4 forralásos főzést követően muszáj lesz töltőre dugni, ám ez meglehetősen lassú folyamat volt, illetve a készülék kissé válogatós is. 10W alatti adapterrel meg se próbálkozzunk, mert arra nem is reagál, 10 wattos töltővel már életre kel, de nagyjából 3 órába telik majd teljesen megetetni, míg 15 wattos töltővel ezt lejjebb faraghatjuk. Sajnos töltés közben nem használható, így ha lehetőség van rá, használaton kívül, illetve éjszaka mindenképpen érdemes powerbankra vagy konektorra kötni.

Finom?

Hogy milyen a végeredmény? Nos, egész jó! Ahogy sejtjük, nem esz lesz életünk eszpresszója, de egy hordozható hengerhez képest kifejezetten meggyőző a végeredmény. Az elkészült kávét vastag crema réteg borítja, az íze pedig telt, bár kávétól, az őrlés finomságától és a mennyiségtől függően azért lehetnek eltérések.

A túltömött, sűrű őrlemény meglehetősen kesernyés eredményhez vezethet, a túl durvára őrölt pedig kissé vizes, olcsó hatást kelthet, a leginkább kiegyensúlyozott ízhez így némi kísérletezés szükséges, ám ez mindenképp megér némi próbálkozást, hiszen hosszú távon így nyerjük a legkellemesebb fekete nedűt.

Ha lehetőségünk van forró vízzel dolgozni, az segít a legtöbbet, főleg, ha előtte átengedünk egy-egy adagot a készüléken, így a belső részek átmelegszenek. Ha nincs kéznél forró víz és nem kell nagyon takarékoskodnunk az akkumulátorral, egy adag üres vizet érdemes felmelegíteni vele, így az éles bevetésen jobb végeredményt kapunk.

Természetesen a gyártó kínál különböző bővítőszetteket és kiegészítőket is, melyekkel a kényelmünk növelhető, gondolva itt a stabil támaszra, mely szépen megtartja a gépet, amíg a kávé a kedvenc csészénkbe csorog; a hosszabb főzetek készítésére alkalmas adapterekre; illetve a cipzáros és kemény fedeles hordtáskára, mellyel a készülék szállítása jóval praktikusabbá válik.

Sajnos az említett kiegészítők nagy része bár rendkívül hasznos, hátizsákos szállításkor érdemes figyelembe venni, hogy mit is szeretnénk igazán magunkkal vinni.

Kell ez nekem?

Összességében tehát egészen meggyőző a végeredmény, de nehéz elmenni amellett, hogy a termék immár négy éves, ráadásul nem csak olyan konkurens gépek elérhetők, amelyek jobb specifikációkkal rendelkeznek, de most jelent meg a Nano 2, mely a legtöbb kérdéses területen fejlettebb elődjénél. Nagyobb fűtési teljesítmény és a megduplázott akkumulátor kapacitásnak köszönhetően több, mint kétszer annyi lefőzhető kávé és még 45W-os gyorstöltés is jellemzi az új verziót.

Ettől függetlenül, ha önmagában vizsgálom és az első tapasztalatot nézem egy ilyen egyedi termékkel, alapvetően elégedett vagyok. A kifinomult kávérajongók és a kávésznobok valószínűleg messziről kerülik majd, hiszen nyilván elmarad egy komolyabb presszógképtől. Ám egy átlagos kávékedvelőnek hatalmas élményt nyújthat, ha reggel még csak el sem kell hagynia a sátrát vagy egy járműben utazva is frissen főzött, igazi eszpresszóhoz juthat, de a 3-4 fős túracsapatok kedvét is alaposan feldobhatjuk vele. Részemről a megbízhatóságért jár a díj, hiszen minimális gyakorlással bárhol és bármikor közel ideális főzetet készíthetünk, nálam pedig egyszer sem akadt el, pedig finomra darált kávét használtam.

A specifikációk bár nem rosszak, a fejlettebb modellek ismeretében ezért nem tudom túldicsérni, a dizájnon is elférne egy kevés csiszolgatás, az ár-érték arány pedig ebben az esetben eléggé relatív. Még akkor is, ha a táskánkból varázsolhatunk elő egy valódi eszpresszót, ám azt meg kell hagyni, ha igazi kényelemre és nagyobb rugalmasságra vágyunk, a különböző kiegészítők beszerzésével a költségek még jobban megemelkedhetnek. A magam részéről kedveltem, egészen jó kávét főz, de hosszú távra inkább a fejlettebb modellt választanám.