Egy nyaralás megtervezése nem kis feladat, hiszen megannyi kérdésre kell választ adnunk, és egyensúlyba kell hoznunk vágyainkat az anyagi realitásokkal. Ez a stratégiai játékok javára is igaz, mert hiába akarjuk uralmunk alá hajtani az ismert világot, ha nem teremtettük meg merész óhajunk alapjait. Ezért a felkészülés jegyében adja magát, hogy ezúttal ezzel a műfajjal foglalkozzunk.
Sorozatunk korábbi részei itt érhetőek el:
Nyári útravaló 1. rész - Az akció-kalandjátékok legjava
Nyári útravaló 2. rész - Csikorogjanak a gumik
Bár technikailag két műről van szó, mégis érdemes egyetlen szerves egészként tekinteni a Total War: Warhammer eddig kiadott részeire. Ennek oka, hogy a The Creative Assembly jóvoltából már hosszú ideje kipróbálható a Games Workshop franchise-ának szerelmesei számára kisebb csodával felérő, a két címet összegyúró Mortal Empires opció. Így, ha mindig is tudni vágytatok arra, hogy milyen esélyeitek vannak törpékkel a sötételfek ellen, vagyhogy a vámpírok hogyan teljesítenek a gyíkembereknek otthont adó, párás dzsungelben, akkor valóra válthatjátok álmaitokat. Ám ha csupán az egyik felvonásba tudtok, vagy akartok beruházni, akkor sincs tragédia: az érdemben eltérő, egyedi mechanikákkal teli frakcióknak hála, egy unalmas percetek sem lesz.
A játékosokat leginkább fenyegető betegségek egyike a "csak még egy kört" szindróma, melynek leggyakoribb előidézője Sid Meier Civilization sorozata. A tünetek jól ismertek: az időérzék elvesztése, a testi szükségletek figyelmen kívül hagyása és az attól való, elsőre irracionálisnak tűnő rettegés, hogy Mahátma Gandhi atombombát dob hosszú körökön keresztül épített birodalmunkra. A megannyi népet felvonultató Civilization VI is milliókat fertőzött meg, és ezt az érintettek a legkevésbé sem bánták.
"Nagyon nehéz dolog a Stellarisról írni - és játszani sem túl egyszerű vele, ha már itt tartunk, hiszen annyi apróság és részlet van benne, hogy villámgyorsan eltévedhetünk ezek útvesztőjében -, ennek ellenére megpróbálom." - szól a Paradox remekéről írt kritikánk bevezetője és nem is lehetne jobban egyetérteni vele. Viszont, ha kikapcsolódás helyett kihívást keresünk, akkor fölösleges tovább kutakodnunk.
Amennyiben egy intergalaktikus birodalmat irányítanánk, akkor az Endless Space 2 a nekünk való csemege. A hagyományos 4X elemeket eltérő ideológiákat valló politikai pártokkal, törvényhozással és más újdonságokkal színesítő, méltán népszerű játék hosszú hetekre, ha nem hónapokra a monitor elé tudja szegezni a téma kedvelőit.
Az amúgy remek XCOM 2 technikai problémák miatt kissé döcögős startja után több, kisebb lélegzetvételű DLC is napvilágot látott, de vitán felül áll, hogy a prímet a War of the Chosen alcímet viselő, komolyabb bővítmény viszi. Három veszedelmes, nem kevés odafigyelést igénylő idegen elitharcos, a zajforrásokat lerohanó, kis ügyességgel a saját hasznunkra fordítható zombihordák, összecsapásoktól kimerülő katonák és kismillió, az élményt fokozó apróság: a kiegészítő feltelepítése után alaposan fel kell kötnünk azt a bizonyos alsóneműt.
Ha a képzelet világánál jobban érdekelnek minket a valódi eseményekre építő, keményvonalas alkotások, akkor a Steel Division: Normandy 44 remek választás lehet. A siker fő titka az ötletes és komplex tábornok-rendszer. Az ugyanis, hogy kinek a bőrébe bújva vonulunk hadba, nem jelképes döntés, hanem alapjaiban hat ki a lehetőségeinkre. Hiszen a jeles parancsnokok egyrészt más és más fegyvernemeket részesítenek előnyben, másrészt az is eltér, hogy a harcok három fő fázisában mennyi, egységvásárlásra költhető pont üti a markukat.
Felsorolásunk aligha lenne teljes a szintén ebbe a korszakba elkalauzoló Sudden Strike 4 nélkül. A magyar Kite Games kiváló, elsősorban a gép elleni csatákat kedvelőknek készült művében nívós háborús filmekbe illő atmoszférájú, nem kevés agymunkát igénylő missziók során bizonyíthatjuk be, hogy milyen generálisok is vagyunk. Apránként befutó erősítés, rombolható környezet és egy ötletes képzettségrendszer: minden adott ahhoz, hogy jó szórakozást nyújtson a meleg nyári napokban.
Végül, bár elsősorban az AAA-kategóriás programokra fókuszálunk, hiba lenne kihagynunk az Into the Breach-t. Annak ellenére, hogy messze még az év vége, bátran kijelenthetjük, hogy az ezen sorok írásakor az esztendő legmagasabb Metacritic-osztályzatával bíró PC-s programjának kitüntető címét birtokló játék okvetlenül helyet fog kapni a 2018 fénypontjait bemutató listákon. Elvégre, a nem túl impresszív grafika hallatlanul összetett-addiktív belbecst rejt. Csakis rajtunk áll, hogy miképpen védjük meg az emberiséget az idegen óriásbogaraktól, és miután a missziók véletlenszerűen generáltak, a változatosságra sem lehet panaszunk.
Ezzel cikkünk végére értünk. Hamarosan az FPS-felhozatalt vizsgáljuk majd meg közelebbről!
