Az Intel vezetője éppen nemrégiben büszkélkedett azzal, hogy a 18A gyártástechnológia remekül áll, már ami a hibasűrűséget illeti, ennek megfelelően a tervek szerint halad a bevetése is. Alighanem ez az oka annak, hogy közben a 20A gyártástechnológia mögül kihátráltak, így ezt a csíkszélességet mégsem használják az Arrow Lake processzoroknál, pedig korábban még arról szóltak a tervek. Ez a hír összességében rossznak tűnhet elsőre, de a helyzet egy picit más, érdemes is kibontani a történetet, hogy minden világos legyen.

Az Intel háza táján mostanság nem mennek valami jól a dolgok. Kiderült, hogy az instabilitást okozó hiba számos Raptor Lake és Raptor Lake Refresh processzort érint, de már elkészült rá a javítás, ami azóta friss BIOS-ok formájában el is érhető, valamint kibővítették a potenciálisan érintett processzorok esetében a gyártói garancia időtartamát, méghozzá két évvel. Közben egy ügyvédi iroda vizsgálni kezdte, hogy csoportos perbe fogható-e a cég a fenti hiba miatt, valamint a vezetés azt is bejelentette, a cég 56 éves történetének legnagyobb elbocsátási hullámára készülnek, ennek keretén belül akár 15 000-nél is több munkavállalótól válhatnak meg. Az Intel Innovation 2024 is elhalasztásra került, így az csak jövőre lesz megrendezve, közben azonban bemutatkoztak a Lunar Lake processzorok, és várhatóan az Arrow Lake család is a korábbi terveknek megfelelően érkezhet.

Az Arrow Lake-et érinti, hogy a Citi Global TMT Confefence alkalmával a vállalat pénzügyi vezetője, Dave Zinsser bejelentette, az Intel mégsem veti be tömegtermelésben a 20A gyártástechnológiát, így azt az Arrow Lake sem alkalmazhatja majd, helyette az új processzorok chipletjei külsős cégnél készülnek – itt alighanem a tajvani TSMC-re kell gondolni – a chipletek tokozásba illesztését viszont az Intel üzemei végzik. A 20A gyártástechnológia mögül azért hátrálnak ki, mert időközben beérett a 18A csíkszélesség, ami most már remekül teljesít, éppen ezért inkább a modernebb gyártástechnológiára helyezik át a hangsúlyt és az erőforrásokat, a „régit” még a komolyabb bevetése előtt nyugdíjazzák. Az Intel 20A gyártástechnológia esetében meglehetősen költséges lenne a termelés felfuttatása, ahogy az az új csíkszélességeknél lenni szokott, azzal pedig, hogy a 18A ilyen jól áll, nincs is igazán értelme további anyagi erőforrásokat ölni a régi technológiába. Ezzel a döntéssel csökkenthetik a költségeket és mindegy fél milliárd dollárt spórolhatnak, ami a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságú. A pontos képhez hozzátartozik, hogy az Intel 20A gyártástechnológiát eleve korlátozott használatra tervezték, hiszen csak egy átmeneti node-nak minősült a 18A felé haladó úton.

Hogy akkor mégis miért volt szükség a 20A gyártástechnológiára? Ez egyfajta teszt-csíkszélesség volt, amelynél elsőként vetették be a RibbonFet Gate-All-Around tranzisztor-technológiát, valamint a PowerVia Backside Pover Delivery technológiát is, ami a processzorok tápellátását a processzorlapka hátoldala felől oldja meg. Az újításokat először a 20A gyártástechnológia keretén belül ültették át a gyakorlatba, ezzel párhuzamosan azonban a 18A csíkszélesség fejlesztése is zajlott, ami lényegében a 20A alapjait vitte tovább. A 18A közben annyira kikupálódott, hogy 0,4 alatti hibasűrűséget produkált, ami alapján egy egészséges, sorozatgyártásra is alkalmas node-nak tűnik, és mivel modernebb is, mint a 20A, inkább erre koncentrálnak, hiszen eleve a 18A-nak szántak fontosabb szerepet.

A 18A gyártástechnológia esetében nemcsak a hibasűrűség alakulása pozitívum, hanem az is, hogy már több lehetséges megrendelő is érdeklődik iránta, akik nemrégiben megkaphatták a hozzá tartozó PDK 1.0-s változatát, amellyel megalkothatják saját chipjeiket, majd ezek el is készülhetnek a 18A gyártástechnológia segítségével, hála az Intelnek.