Az utóbbi években egyre kritikusabbá váló tűzhelyzetet így többek közt úgy próbálják megoldani az illetékesek, hogy jóváhagytak egy új kezdeményezést, amelynek keretében néhány kritikus helyen újrakezdik a legeltetést. A kormány évi pár ezer eurós összegből 40–50 kecskenyáj pásztorát bízta meg azzal, hogy összesen 11 ezer kecskéjüket a kiválasztott helyekre tereljék és ott legeltessék. Az állatok a számítások szerint több mint 27 négyzetkilométert tartanak majd rendben a tűz veszélyének leginkább kitett régiókban. Ez persze nem túl sok, de ahhoz elég lehet, hogy demonstrálják, működik-e az elképzelés.
„Amikor az emberek elhagyják a vidéki földeket, nagyon sebezhetővé teszik azokat a tüzekkel szemben” – mondja João Cassinello, a portugál mezőgazdasági minisztérium egyik munkatársa. Emellett persze senki sem vitatja azt sem, hogy a földek kormányzati oldalról való nem megfelelő kezelése is nagyban hozzájárult a problémákhoz. A kecskelegeltetés része azoknak az átfogó kormányoldali törekvéseknek, amiket ezek megoldására vetnek be.
Portugáliában korábban is gyakoriak és természetesek voltak az erdőtüzek, az utóbbi években azonban olyan méreteket értek el, ami már meghaladja az egészséges, az erdők megújulásához szükséges szintet. Az évente több százezer hektárt elpusztító tűzvészek közül különösen tragikusnak bizonyult két 2017-es tűz, amelyekben több mint 60 ember halt meg és egy település gyakorlatilag teljesen elpusztult. Az erdőtüzes időszak ráadásul az éghajlatváltozással összefüggésben egyre korábban kezdődik és egyre tovább tart: míg korábban júliustól szeptember végéig fenyegettek a tüzek, jelenleg már júniustól októberig fordulnak elő.
A portugálok ezért jelenleg már az éves tűzoltósági költségvetés felét fordítják megelőzésre, aminek egy apró, de talán jelentős hatású részét jelenthetik a kecskék. A stratégiai legeltetés célja, hogy természetes határvonalakat hozzanak létre a távoli régiókban, amelyek megelőzhetik a tüzek kialakulását és terjedését. A kecskék azért jók erre, mert a gyökerekig lelegelik a növényeket, és 10 állat egy hónap alatt képes egy hektár területet teljesen megtisztítani.
A projekt kapcsán ugyanakkor problémás, hogy egyre kevesebb a pásztor, ami persze, ahogy már említettük, szerepet játszott a tűzvészek elfajulásában is. A portugál vidékről egyre jelentősebb az elvándorlás, és nagyon nehéz olyanokat találni, akik hajlandók erre az életre, mondja Nuno Sequeira, a projektért felelős egyik tisztviselő.
Leonel Martins Pereira kecskepásztor elmondása szerint ebben persze az alulfinanszírozottságnak is szerepe lehet. Ő 150 kecske tulajdonosaként nem egészen 1000 forinttal keres többet naponta a projekt részeseként, ami a kormánynak kétségkívül megéri, hiszen sokkal kevesebbe kerül, mint gépekkel eltakarítani az aljnövényzetet, ahhoz kevés, hogy arra motiválja a néhány még meglévő pásztort, hogy a kockázatos területekre költözzenek nyájukkal együtt.
