A kakukk a madárvilág talán leghírhedtebb parazitája. Más fajok tagjainak fészkébe rakja tojásait, arra kényszerítve azok tulajdonosait, hogy saját fiókáik kárára neveljék fel a társaiknál általában jóval erősebb és erőszakosabb kakukkfiókákat. A gazdaállatok különleges tojásmintázatok révén igyekeznek felvenni a harcot a betolakodók ellen. A Harvard kutatói egy arcfelismerésre is használt mintafelismerő szoftver segítségével derítették fel azon stratégiákat, amelyeket a különböző fajok alkalmaznak, közben fontos információkra derítve fényt a madarak látórendszerének működésével kapcsolatban is.
A kakukk (Cuculus canorus) olyan tojásokat rak, amelyek kinézetükben is nagyon hasonlítanak a gazdaállat tojásaira, így nehezen különböztethetők meg ezektől. Mivel a kakukkfióka általában hamarabb kikel, mint a fészek többi tagja, gyakran kilökdösi maga mellől a többi tojást vagy a frissen világra jött fiókákat. A szülők érdeke tehát azt kívánja, hogy még tojás állapotban képesek legyenek felismerni a parazitát.
Ahogy Mary Caswell Stoddard, a Harvard kutatója elmondta, a gazdaállatok módszere hasonlatos ahhoz, ahogy a bankok különféle vízjelek hozzáadásával igyekeznek megelőzni a pénzhamisítást. A szakértő és kollégái összesen 689 gazdaállat tojását fényképezték le egy olyan kamerával, amely a madarak által észlelt hullámhosszakon fotóz. A tojások nyolc olyan fajhoz tartoztak, amelyeket előszeretettel vesznek célba a kakukkszülők, ilyen például a fenyőpinty vagy a nádirigó.
A tojások mintázatainak elemzéséhez a kutatók egy erre a célra alkalmas algoritmust írtak, amely elviekben pontosan úgy dolgozza fel a látott információkat, ahogy azt a madarak látórendszerével kapcsolatban feltételezik a szakértők. Az egy fészekben talált tojásokat egymással, illetve ugyanazon faj más nőstényeinek tojásaival is összevetették, közös vonások után kutatva köztük. A szakértők úgy találták, hogy a gazdaállatok tojásainak többségén valóban megfigyelhető egy, a fajra specifikus minta, amely ráadásul annál bonyolultabbnak tűnik, minél gyakrabban veszik célba az adott fajt a kakukkok.
A mintázat jellege és annak változatossága fajonként erősen eltérő lehet. A tövisszúró gébics tojásain feltűnő minták például a különböző fészkekben is meglehetősen hasonlóak, a nádirigó esetében viszont szinte minden tojó eltérő mintázatú tojásokat hoz a világra. Akadnak olyan fajok, amelyek tojásait szinte teljesen beborítják a komplikált minták, de vannak olyanok is, amelyek kevés számú, a tojás felületén egyenlőtlenül elosztott „szignóval” operálnak. A jelek szerint tehát a gazdafajok nagyon eltérő módokon alkalmazkodtak a kakukkok okozta fenyegetéshez.
