Ha valaki meghal, a világ nagy részén két lehetőség közül választhatnak szerettei azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a testével: vagy eltemetik, vagy elhamvasztják. Washington államban azonban 2020 májusától kezdődően egy harmadik opció is felmerülhet, az Egyesült Államok ezen részén ugyanis a világon először engedélyezték az emberi testek komposztálását.
A döntést sokan örömmel üdvözölték, köztük Katrina Spade is, aki annak a seattle-i cégnek az alapítója, amely valószínűleg elsőként fogja elérhetővé tenni ezt a szolgáltatást. Az építész végzettségű Spade szerint ugyanis, aki a városi temetkezésről írt szakdolgozatában vázolta fel először az új módszer alapjait, a komposztálás lehet a leginkább fenntartható temetkezési módszer egyre inkább túlnépesedő bolygónkon.
De miért van egyáltalán szükség újfajta temetkezési módszerre? Daniel Wescott igazságügyi antropológus elmondása szerint szabad levegőn az emberi test viszonylag gyorsan lebomlik: az aktuális páratartalomtól és hőmérséklettől függően hetek-hónapok alatt csontvázzá olvad a tetem. Ennél hosszabb ideig csak akkor marad meg a test, ha az mumifikálódik, vagy annyira hideg van, hogy a fagyasztás tartósítja.
Testünk tehát megfelelő mikrobiális aktivitás esetén kifejezetten gyorsan lebomlik, hogy értékes összetevőink visszakerüljenek a természetbe.
A fő probléma azonban napjainkban az, hogy nagyon kevés test jut ténylegesen erre a sorsra. A nyugati világ tetemeinek javát napjainkban hamvasztják, és ha mégis temetik, akkor a testeket légmentes koporsókba zárják, ami egyrészt jelentősen lelassítja a test lebomlását, másrészt nagy anyag- és területigényű metódus (és akkor a balzsamozás során használt vegyszerekről még nem is beszéltünk). A jelenlegi technológiákkal megoldott temetések szénlábnyoma tehát jelentős, így az utóbbi években egyre nagyobb igény jelentkezett egy környezetkímélőbb megoldásra.
Halottakból termékeny talajt
Spade cége, a Recompose pedig pontosan ilyet ígér leendő ügyfeleinek: vagyis azt, hogy a testeket 30 nap alatt használható, termékeny földdé változtatják egy folyamat során, amely sokkal kevésbé terheli a környezetet, mint a hagyományos temetkezési módszerek. A cég megoldása alapvetően nem új, hiszen az állattenyésztők régóta hasonló technikával szabadulnak meg az elhullott jószágtól. Ezen csak annyiban változtattak a fejlesztők, köztük Lynne Carpenter-Boggs, a Washingtoni Állami Egyetem talajszakértője, hogy az emberi komposztálásra kidolgozott módszer társadalmilag könnyebben „emészthető” legyen.
A gyakorlatban a megoldás úgy néz ki, hogy a testet egy faforgácsból és más komposztáló anyagokból, például lucernából álló keverékbe helyezik, megkönnyítve a hőkedvelő lebontó mikrobák dolgát, és felgyorsítva a természetes bomlási folyamatot.
A biztonságos hasznosítás érdekében a maradványokat 55 °C-ra melegítik, hogy megöljék az emberi fertőzéseket, így a végeredményül kapott talaj valóban bárhol használható.
A módszert a Washingtoni Állami Egyetem kutatói tesztelték le, hat adományozott tetemen próbálva ki azt. A testeket egy forgó konténerben helyezték az említett szerves komposztáló anyagokkal együtt. A mikrobák nagyjából négy hét alatt teljesen bebontották a szöveteket, és testenként nagyjából 760 liter termőföldet hoztak létre.
Az utóbbi egyébként az egyik legfontosabb érve azoknak, akik az emberi komposztálást támogatják: sokan gondolják úgy, hogy testünk rengeteg energiát és hasznosítható anyagot tartalmaz, amelyek a hagyományos temetés és a hamvasztás során nem kerülnek vissza a természetes körforgásba, így nem járulhatnak hozzá az élet további támogatásához. A módszer híveinek ezért kifejezetten tetszik, hogy a termékeny földet, amivé a testük haláluk után válik, élő szeretteik akár saját kertjeikben is felhasználhatják, hogy növényeket termesszenek benne.
Temetés – természetesen
A másik vonzó vonása az új módszernek, hogy sokkal kevesebb energiát emészt fel, mint a jelenleg alkalmazott módszerek. A Recompose állítása szerint a metódus nyolcadannyi energiát igényel, mint a hamvasztás, személyenként 1 tonna széndioxid-kibocsátást spórol meg a hagyományos megoldásokhoz képest.
A Recompose módszere alapvetően sokban hasonlít az úgynevezett természetes temetésekre, amelyek világszerte egyre több helyen elérhetők. Ezek során a testet biológiailag lebomló koporsóba helyezik vagy egyszerűen egy lepelbe csavarják, és így temetik el, lehetővé téve a természetes bomlást. A gyorsított komposztálás ugyanakkor még gyorsabb ütemben teszi lehetővé a test környezeti hasznosulását. Ráadásul úgy, hogy nem foglal el nagy területeket, így olyan helyeken is alkalmazható lehet, ahol a természetes temetésre nem nagyon van lehetőség, például a nagyvárosokban, mondják a Recompose támogatói.
Ahogy a legtöbb nyugati országban, az Egyesült Államokban sem lehet nem kijelölt temetőkbe temetkezni, kivéve ha ezt a földterület tulajdonosa engedélyezi. Ezek a szabályozások a komposztált maradványokra is érvényesek lesznek, amikor azonban a maradványok hasznosítható termőföld formájában léteznek, valószínűleg a városlakók számára is könnyebb lesz ezeknek helyet találni.
Spade úgy képzeli, hogy ha népszerűvé válik a módszer,
rövidesen olyan városi kertek, például raktárakban kialakított melegházak is kialakulnak majd, ahol bárki elhelyezheti szerettei maradványait, és ahová visszajárhat megemlékezni az elhunytakról.
Fenntartható halál
Érdekes módon a Recompose által meghaladni kívánt egyik módszer, a hamvasztás is részben azért vált egyre elterjedtebbé az utóbbi évtizedekben, mert környezetkímélőbbnek tűnt a koporsós temetésnél. Fontos tényező volt persze az is, hogy a hamvasztás olcsóbb megoldás, de a vonatkozó vizsgálatok alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy a hamvasztás népszerűvé válásában az utóbbi időszakban egyre komolyabb szerepet játszanak a környezeti szempontok is.
A temetkezési piacon megjelent egy egyre jelentősebb fogyasztói csoport, akiket kevésbé izgattak a vallási megfontolások és a halállal kapcsolatos rituálék, ezek helyett viszont fontos a számukra az, hogy a természetet minél kevésbé terhelve fejezhessék be életüket. Elsősorban a folyamatosan növekvő lakosságú városokban az elmondott okokból egyre többen választják a hamvasztást, és 2018-ban például az Egyesült Államok a 2,8 millió halottjának már több mint a felét hamvasztással helyezték örök nyugalomra.
A szakértők elmondása szerint az Egyesült Államokban és az egész nyugati világban jelentős átalakulás figyelhető meg a halállal való kapcsolatban.
A halállal, a haldoklással, az emlékezéssel és a gyásszal kapcsolatos szokások átformálódása például olyan dolgok kapcsán érhető tetten, mint hogy sokan a kórház helyett inkább otthon szeretnének meghalni, hogy a templom helyett a közösségi média felületein fejezik ki gyászukat, vagy hogy alternatív temetkezési módszerekkel kísérleteznek.
Ahogy a kutatók mondják, a komposztálással kapcsolatos hírek egyik érdekes tanulsága, hogy az emberek többsége nagyon meglepődik, amikor megtudja, mennyire komoly negatív környezeti hatása van a hagyományos temetkezési módszereknek. Ez pedig azt sugallja, hogy további tájékoztatással a jövőben jelentősen növelhető lehet az érdeklődők köre.
Drága biznisz
Ahogy minden új kísérlet esetében, az elterjedés kapcsán ez emberi komposztálásnál is kulcskérdés lehet az ár. Ez kezdetben elég borsosnak ígérkezik, hiszen a kevés érdeklődőn kell behajtani a szükséges infrastruktúra árát, így az ilyen temetések bevezető ára várhatóan 5500 dollár (1,6 millió forint) körül lesz.
Ez olcsóbb egy átlagos temetés áránál, ami az Egyesült Államokban a temetési szertartással együtt nagyjából 7000 dollárba kerül, de sokkal drágább a hamvasztásnál, amelynek az ára 1100 dollár körüli.
A hamvasztással tehát nehéz lesz versenyezni, bár biztosan lesznek olyanok, akik a környezeti szempontokat előtérbe helyezve hajlandóak többet áldozni a temetésre. Kérdéses ugyanakkor az is, hogy a komposztálás mennyire lesz versenyképes a többi „zöld” megoldással, például az Egyesült Államok több tagállamában már engedélyezett, úgynevezett folyékony hamvasztással, amely során egy lúgos keverékben pár óra alatt bontják le a testet, negyedannyi energiát használva fel, mint a hagyományos hamvasztás során.
Az új módszer kapcsán etikai, társadalmi és vallási kérdések is felmerülnek, valamint a fennálló temetési ipar részéről is komoly ellenállás várható. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy jogi akadálya nem lesz a kezdeményezésnek, és jövő ilyenkorra – Washingtonban legalábbis – megkezdődhetnek az újfajta temetések. Ami pedig a többi alternatív megoldást illeti, Spade kifejezetten bízik abban, hogy pár évtizeden belül akár egy tucatnyi környezetkímélő temetési módszer közül is választhatunk majd, amelyek között mindenki megtalálhatja a saját igényeinek leginkább megfelelőt.
