Mozgó homokdűnéket tanulmányoz a Curiosity

A marsjáró az első olyan ember alkotta űreszköz, amely testközelből vizsgálja meg egy másik égitest aktív dűnéit.

Mozgó homokdűnéket tanulmányoz a Curiosity

A Curiosity marsjáró néhány nappal ezelőtt elértea Gale-kárter egyik legérdekesebb részét, a napjainkban is aktív, folyamatosan változó Bagnold-dűnék régióját. A mellékelt felvétel november 25-én készült, és kiválóan látszik rajta, hogy az előtérben lévő világos szürkés sziklák mögött milyen változatos homoktenger terül el. A sötét színű, valószínűleg bazalthomokkal fedett terület a feltevések szerint úgy nyerte el mostani arcát, hogy a szél az évmilliárdok alatt erodálta a felszíni bazaltfolyásokat, finom homokká őrölve, és dűnékbe rendezve azok anyagát.

Ez azért különösen érdekes, mert a marsi szelek erejüket tekintve nem hasonlíthatók össze a földi légmozgásokkal. Mivel a légkör rendkívül ritka, a felszíni légnyomás kevesebb mint századrésze a földinek, így hiába fúj a szél, sok erő nincs benne. Ahhoz azonban elegendőek ezek a légmozgások, hogy a bolygó nagy részét beborító vöröses port, és a legfinomabb homokszemeket mozgásra bírja, köszönhetően az alacsonyabb gravitációnak.

A Mars felszínén több helyen is megfigyelhetők homokdűnék, ezek többsége azonban inaktív, mivel napjainkban a szelek nem elég erősek a dűnék anyagának mozgatásához. A Bagnold-dűnék viszont a kivételek közé tartoznak, és átlagosan 0,4 métert „tolódnak el” évente, ami nem sok, de mérhető távolság. A Curiosity tehát kivételes helyzetben van, mivel az űrkutatás története során az első olyan emberi eszköz lesz, amely testközelből vizsgálhat meg egy nem földi, mozgásban lévő homokdűnét.

A vizsgálatok során a marsjáró a homok összetételére vonatkozó információkat fog gyűjteni, valamint választ keres arra a kérdésre, hogy miért tűnik úgy a bolygó körüli pályáról, hogy egyes ásványok csak a dűnékkel borított terület bizonyos részein bukkannak fel. A homokszemek nagyságának tanulmányozása révén a szakértők továbbá azt remélik, hogy a marsi szelekről is többet tudhatnak meg.

A dűnés terület meglehetősen nagy, több kilométer széles, és a Curiositynek át kell kelnie rajta, hogy elérje a Sharp-hegy észak-nyugati lankáit. Bár a homokos terület első pillantásra nagyon hasonlít a földi dűnékre, a szakértők szerint akadnak eltérések köztük. A felszíni formák tetején megfigyelhető fodrozódások például sokkal nagyobbak a Marson, mint bolygónkon jellemző, és egyelőre elképzelésünk sincs, hogy ennek mi lehet az oka, mondjaNathan Bridges, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, a marsjáró „dűnekampányának” egyik vezetője.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward