Az arankák nagyon különleges növények: parazita életmódot folytatnak, és annak érdekében, hogy megtudják, melyik irányba kell szívógyökereiket kiereszteni, hogy elszipkázzák a tápanyagokat a növényektől, képesek kiszagolni kedvenc gazdanövényeik, a paradicsom és a lúdfű illatát. Amikor aztán megtalálják célpontjukat, behatolnak a szárba, és vámpírként szívni kezdik annak nedveit.
Azt már korábban felfedezték a szakértők, hogy az arankák menet közben kommunikálnak is a gazdanövénnyel, hogy még könnyebben hozzájussanak a tápanyagokhoz. Most azonban újabb kommunikációs folyamatra lettek figyelmesek a kutatók, amely az arankák gyökereinek hálózatán keresztül folyik, mégpedig a gazdanövények között. Egyetlen aranka ugyanis megfelelő körülmények között több tucatnyi növényre is ráakaszkodhat, aminek meglepő módon a gazdanövények szempontjából is van némi haszna.
Egy kínai kutatócsoport 100 szójabab palántát kötött össze egyetlen arankával a laborban, és menet közben kiderült, hogy ezt a hálózatot a gazdanövények is kiaknázzák. Az arankák gyökerein üzengetnek egymásnak ugyanis, ha rovarok támadják meg valamelyiküket. Bár a növények első pillantásra tehetetlen áldozatoknak tűnnek az éhes állatokkal szemben, valójában nagyon is képesek az aktív védekezésre. Például méreganyagokkal árasztják el leveleiket és szárukat, ha támadás éri őket, majd a levegőbe kieresztett kémiai jelzésekkel szomszédaikat is figyelmeztetik a közeledő veszélyre. De hasonló, belső jelzésekkel riasztják saját távoli növényi részeiket is, ha egyik levelüket elkezdi rágcsálni valami.
A kínai szakértők feltételezték, hogy ha az utóbbi jelzések képesek eljutni a növény egyik levelétől a legtávolabbi gyökércsúcsig, akkor ezek talán az arankák szívógyökerein át más növényekhez is eljuthatnak. Az ötletet úgy tesztelték, hogy összekötöttek két szójababot egy arankával, majd egyikükre hernyókat helyeztek. A másik növényt ugyan egyetlen harapás sem érte, mégis több száz gén aktivitása változott meg sejtjeiben, hogy aktiválódjanak a rovarok ellen alkalmazott védekező mechanizmusok. És amikor ezt is tényleg megtámadták a hernyók, sokkal hatékonyabban tudták leküzdeni azokat, mint az arankák hálózatába be nem növények.
Az aranka gyökereinek ugyanis nagy előnye, hogy rajtuk keresztül sokkal gyorsabban riaszthatók a szomszédok, mint a levegőbe eregetett jelekkel. Így alig fél óra alatt figyelmeztetni lehet a szomszédokat, és a jelek akár tíz méterre is eljutnak. Az élősködők hálózatára ráadásul más fajok is rákapcsolódhatnak, amelyek a levegőbe eresztett jeleket nem feltétlenül tudnák értelmezni.
Az arankának persze nem célja mindez. Mivel a növény nem különösebben válogatós abban, hogy mely fajokon élősködik, nem nagyon profitál abból, hogy segít megóvni célpontjait más élőlények támadásaitól. Az arankák szívógyökerei persze még így is sokkal több kárt okoznak a növényeknek, mint amennyit használnak, de már önmagában az is meglepő, hogy a gazdanövények minimálisan hasznosítani tudják valamire ezt a hálózatot, mondják a szakértők.
