Itt a vége a 2021-es évnek, viszont nem tűnik el nyom nélkül. Sajnos nem változott annyit az élet, mint 2020-hoz képest reméltük, de azért azt sem mondhatjuk, hogy nem volt elég mozgalmas a játékipar mozgását figyelembe véve. Összegezzük tehát mit kaptunk idén a videojáték gyáraktól és a többi kreatív és lelkes alkotótól idén, mivel próbálták enyhíteni a pénztárcánk súlyát vagy éppen a koronavírus okozta lelki terheinket.
A cikk egy-egy témát dolgoz fel, sokszor egymásra reflektálva. A negatív és pozitív események egymást követik.
+ Final Fantasy XIV
Az Activision Blizzard a játékipar sztárjából rövid idő alatt az ipar pöcegödrévé vált. Gondoltam, hogy egyesével kikeresem az iPonon megjelent cikkeinket a témában, de olyan sok szörnyűségről kellett beszámolnunk csak idén, hogy egyben egyszerűbb belinkelnem a keresési találatokat. Nem véletlen, hogy a közösség egy része már nem bírta gyomorral és inkább lelépett valami más játékot keresni magának.
A Blizzard döglődésének az egyik nagy nyertese pedig nem lett más, mint a Final Fantasy XIV.
Ez az a játék, ami megjelenésekor annyira botrányosan rossz lett, hogy konkrétan újra ki kellett adnia a Square Enixnek. Miután ez megtörtént, PlayStationös megjelenésének hála sose volt különösebben gondja a játékosbázisával, ám az Activision Blizzard belső ügyeinek és a World of Warcraft Shadowlands új, csalódást keltő irányának hála sokan a New World-be és ide menekültek.
A menekülthullám viszont annyira „jól” sikerült az FF14 számára, hogy konkrétan le kellett állítaniuk a játék értékesítését.
Igen, annyira sokan vették meg a játékot, hogy hosszú órákig nem lehetett bejutni játszani, ezért a fejlesztők úgy döntöttek, hogy nem engedik megvenni a Final Fantasy XIV Endwalkert, mert egyszerűen erre nincsenek felkészülve. A legújabb kiegészítő, a már említett Endwalker pedig beváltotta a hozzá fűzött reményeket, 2021 legjobb PC-s játékai között tarthatjuk számon.
- Voltak a felújítások és van a GTA...
Amikor egy játékból Remasterelt vagy Remake kiadást készítenek, akkor mindig megijedek kicsit. A régi szeretett játékainkat ugyanis sokszor nem azért adják ki újra, hogy a történelem méltó módon emlékezzen ezekre a remekművekre, hanem azért, hogy újra el lehessen adni őket teljes áron, minimális munkával. Személy szerint már azt is túlzásnak érzem, hogy egy játék megjelenik PS4-re és PS5-re, majd 60 eurós áron újra eladják, mint „Director’s Cut”. De az sem sokkal jobb, amikor egy plusz DLC és egy kis felbontás növelés miatt átnevezik „Intergrade”-re vagy „Anniversary Edition”-re.
Van olyan játék, ami úgy kap remasterelt kiadást, hogy nagyítóval se lehet megtalálni rajta a különbséget (például a Mafia 3) a régi változathoz képest, sőt, olyan is előfordul, hogy a „régi” jobb és jobban is működik, mint a felújítás, lásd Crysis Remastered sorozat.
Az igazi probléma viszont akkor van, amikor a kiadók fejesei már annyira elszakadnak a valóságtól, hogy megszülethet az agyuk mély sötét bugyraiban a Grand Theft Auto: The Trilogy – Definitive Edition koncepciója.
A GTA Trilógia már igazán lehetne a játékvilág eddig és netovábbja! Mégis mennyire kell inkompetensnek lenni, hogy valaki engedjen egy ilyet megjelenni? A Take-Two, a világ egyik legnagyobb videojáték fejlesztőjének csak annyira futja, hogy a legendás sorozatát megerőszakolja és 300-zal haladva az autópályán menet közben kilökje a Bugattiból, majd satufékezés után még rá is tolasson?
A Take-Two évek óta teljesen alkalmatlan arra, hogy ebben a kreatív közegben valami újat és maradandót alkosson. A múlton élősködve, minimális befektetéssel szipolyozza ki a korábban függővé tett játékosait. A 2013-ban megjelent GTA Online remek példa arra, hogyan lehet a végtelenségig elhúzni a csalók miatt amúgy is játszhatatlan multit. „Kár”, hogy ez a fajta hozzáállás nem vált már be a GTA felújításnál.
Az is bizonyítja a kiadó teljes alkalmatlanságát, hogy átment Gollum módba és úgy támad mindenre, mint egy sarokba szorított vad, hiszen bárki, aki csak rájuk hasonlít vagy hasonlót csinál, mint ők, azt beperlik. Boszorkányüldözést csináltak a modderek világában, mert egy 12 éves jobb modot készít ingyen, két hétvége alatt, mint a GTA felújítás lett. A Take-Two válasza pedig nem az, hogy felveszi munkaerőnek, hanem a szüleit fenyegeti börtönnel!
Nem veszett el azonban minden remény, van olyan eset, amikor megéri elővenni a régmúlt címeit, ha a fejlesztők teljes alázattal fognak hozzá a munkához. A NieR Replicant ver.1.224744877139… vagy a Resident Evil 4 VR remek példa erre.
+ Sora a Super Smash Bros. Ultimate-ben
Szinte biztosra veszem, hogy többen olvassák ezt bejegyzést úgy, hogy nem ismerik a Smash Bros. játéksorozatot és végképp nem hallottak Soráról sem. Ezzel nincs semmi gond. Sora a Kingdom Hearts sorozat főszereplője, a Smash Bros. pedig egy Nintendo exkluzív sorozat.
Sora a Super Smash Bros. Ultimate utolsó érkező karaktere, évek óta várja a közösség az érkezését, a Disney viszont eddig nem engedte, hogy bekerüljön a játékba. A következő videót megnézve viszont úgy is elejthetünk pár könnycseppet, hogy tényleg sose fogunk játszani a játékkal és elképzelésünk sincs, hogy miért örülnek ennyire ezek az emberek.
Vannak azért szép pillanatok, ez szerencsére egy ilyen.
- Botrányok és az igénytelenség
Az első két fejezetben már feszegettem ezeket a témákat, hiszen a GTA felújítása és az Activision Blizzard az egész videojátékos közösségre egy hatalmas nagy szégyent jelent.
Ebben az évben is rengeteg inzultus érte a játékosokat és a fejlesztőket egyaránt, mondhatnánk, de a valóság azonban az, hogy ez már évek óta tartó folyamat, amire inkább csak most derül fény. A „kidőlt a csontváz a szekrényből” angolból átvett kifejezés jól jellemzi ezt az állapotot. A problémák tényleg régóta velünk vannak, ám valakinek beszélnie kellett a dologról, hogy kiderüljön az igazság.
Az utóbbi időszakban viszont a fejlesztők és a játékosok is egyre inkább mernek nyilatkozni azokról a szégyenteljes állapotokról, amik uralkodnak. Lelki és fizikai terror, nemi erőszak, fenyegetések, öngyilkosságok, megszégyenítések, ignoráció, a megbecsülés hiánya, egyenlőtlenségek, ügyek eltusolása és áldozathibáztatás. Sajnos hosszú napokig lehetne sorolni és beszélni a történtekről. A játékosok pedig egymással szemben sem megértőek, sokak szerint annak kell természetesnek lennie, hogy mindenki alázza a másikat, nem pedig annak, hogy ez végre megszűnjön és beszéljünk a problémákról.
A fejlesztők és a kiadók viszont kommunikáció szintjén egyre inkább azon vannak, hogy a közösségre káros egyéneket szigorúbban ellenőrizzék, mint korábban, ám a gyakorlat még mindig az, hogy túlságosan is engedékenyek a toxikus emberekkel szemben, legyen az játékos vagy cégen belüli munkatárs.
A másik része pedig az igénytelenség. Az AAA-nak nevezett, szénné marketingelt játékok, amik olyan minőségben jelennek meg, amivel ha az fogyasztóvédelmi szervek érdemben foglalkoznának, valószínűleg állami szintű tiltást kapnának, nem pedig megjelenési dátumot.
A GTA-t már többször szóba jött, de bőven van még mit említeni. Az eFootball annyira rossz, hogy kár is szerintem többet írni róla, mert legalább ingyenes, de a fantasztikusan rossz sport játékok között azért még feltűnik a Madden NFL, a hivatalos Tokió 2020-as olimpiai játék is. Azt már csak félve hozom szóba, hogy a 2020-as év egyik legjobb videojátéka, a Final Fantasy VII Remake 80 eurós árcédulával érkezett PC-re és mégis olyan, mintha egy gyakornokra bízták a portolást.
Hogy oldjam a hangulatot, mondok is egy kopp kopp viccet.
- Kopp kopp
- Ki az?
- Battlefield 2042
Most képzeld el, hogy megvetted a játékot teljes áron és megkaptad a 2042-őt. Ugye már nem is olyan vicces a dolog? Az igazi probléma az, hogy az Electronic Arts ezt nem viccnek szánta, hanem komolyan gondolta. Nincs kandikamera, van helyette 2042 bugokkal, szerverleállásokkal és végtelenül unalmas játékmenettel.
A játék félkész, egyértelműen látszik rajta, hogy nem Battlefieldnek készült, hanem valami battle royale címnek, csak aztán beletört a bicskájuk és még a konyhai munkásokat is ráállították, hogy dobjanak bele valamit a közös kódhalmazba, különben még nagyobb botrány lesz. Egy kicsit fáj is, hogy nem készült nálunk teszt a Battlefield 2042-ről, de hála az égnek egyikünk sem nyalta be vakon az EA ígéreteit, így nem égettük el vele a pénzünk.
Emlékeztek még azokra az időkre, amikor lehetett a játékokat modolni, hogy az örökkévalóságig fennmaradjanak? Nos az káros a DLC üzletpolitikára, nem beszélve arról, hogy akkor nehezebb kiadni a remasterelt kiadásokat is. Szóval nyugodjunk bele, még egy ideig a szeretett sorozataink ilyen pénzszivattyúként fognak üzemelni, amíg mi pénztárcánkkal vakon támogatjuk ezt a tevékenységet.
Nem tudom, hogy ez a játék felvirágozhat-e úgy, mint a Star Wars Battlefront 2, de szerintem ennek annyi. De ha már Battlefront: PC-n továbbra is játszhatatlan a csalók miatt, a Battlefront 2 és a Titanfall 2 szintúgy, utóbbi ráadásul szinte el sem indul. Az EA mégis árulja ezeket hatalmas vigyorral, mint egy rossz cukrosbácsi. Köszönjük.
+ A Microsoft és a játékipari elköteleződése
A Microsoft az utóbbi években újra komolyan veszi a játékipart és bár Phil Spencer se tökéletes, összességében pozitív változásokat hozott nem csak az Xbox, de a teljes gamer szektort figyelembe véve. Az Xbox a PlayStation féle elzárkózás helyett ugyanis a teljes nyitásban kezdett el hinni. Ennek viszont az az ára, hogy a 2021-es évben a konzoljaik nem csak a PlayStation 5-höz képest, de Qualcomm elszólása alapján a Quest 2-höz képest is jócskán lemaradtak.
Ez viszont talán nem baj. Az Xbox ugyanis egyre inkább szolgáltatássá válik és a konzol csak egy másodlagos, egyfajta olcsó beugró hardver a legmodernebb és legújabb játékokhoz. A Game Pass előfizetés ugyanis már nem csak konzolon, de PC-n és telefonokon is elérhető. Segítségével számtalan játékhoz férhetünk hozzá és tolhatjuk őket éjt nappallá téve, szinte csak évi egy teljes értékű játék áráért.
Ha valaki mégse örülne az előfizetési modellnek, akkor sincs gond. A nyitásnak hála Steamen is megvehetőek a játékok, amik megint csak azt vetítik előre, hogy már számítógépen is megkaphatjuk a konzolos játékok minőségét, mindezt aktív támogatás mellett. A keresztjáték miatt ugyanis nem különbözhet túlságosan egymástól a játék PC-n és konzolon, vagyis nem fenyeget sem az elnéptelenedés, sem az egyik változat cserbenhagyása.
A játékok tekintetében is el vagyunk és el is leszünk kényeztetve. A Flight Simulator bár tavalyi, idén is folyamatosan kapja a frissítéseket; a Forza Horizon 5 és Psychonauts 2 az év egyik legjobb játékai lettek; a Halo Infinite megkapta a kampányát, de a maga ingyenes mutliplayer részét is; és végre megérkezett az Age of Empires IV is. Hamarosan pedig jönnek a legújabb Bethesda játékok is, bár az The Elder Scolls sorozat folytatása még odébb van, a Starfield megint csak egy olyan cím lehet, ami miatt sokan befizetnek majd Game Pass-ra, vesznek egy Xboxot vagy egy gamer PC-t maguknak.
- Késések
Sajnos idén sem kerültek el minket a késések. A játékok tekintetében már régóta nem lehet megmondani, hogy a bejelentett, gránit szilárdságú megjelenési dátum valóban biztosra vehető-e, de általában, ha be is tartják, akkor is láthatjuk, hogy sokszor egy félkész címet kapunk, amitől megszabadulni akarnak nem pedig befejezni. Odáig jutottunk, hogy a tesztekben külön ki kell emelni, ha egy játék működik a megjelenésekor. Ez szerintem rendkívül elkeserítő.
Van viszont olyan, mikor a késés jót tesz, ilyen a Halo Infinite esete is, ahol örülhetünk annak, hogy még dolgoztak rajta.
A késés viszont nem csak a projektmendzserek alkalmatlanságának az eredményei lehetnek, hanem fizikai akadályok is közbeszólhatnak egy-egy projekt befejezésének.
Az egyik ilyen, amikor nincs munkaerő. Az Ubisoft, az Activision, az EA és az összes nagyobb kiadó egyre inkább emberhiányban szenved. A botrányokról volt szó korábban, nos, ez a játékok megjelenésére is visszahat, hiszen többen úgy döntenek, nem csak megszólalnak, hanem egyben el is hagyják a mérgező környezetet, ahol rabszolgaként bántak velük. Vagy elmennek a mekibe dolgozni, vagy átmennek egy olyan stúdióhoz, ahol megbecsülik a személyüket és a munkájukat emberileg és anyagilag is.
A vándorlás sokszor nem könnyű döntés, hiszen úgy tartják sakkban a fejlesztőket, hogy megfenyegetik őket, nem fognak bekerülni a stáblistába, hiába dolgoztak éveket a projekten (személyes tapasztalatom is van hazai stúdióból).
Egy nagyobb botrány kirobbanásakor viszont sokkal könnyebben hozzák meg a munkavállalók a távozással kapcsolatos döntést, hiszen már nem erény többé az adott játékon dolgozni, sőt, egyenesen jó érzés elhagyni a céget és bemutatni a középső ujjat a vezetésnek. Eredmény? Akár több hónapra is leállhat a játék fejlesztése, de ha meg is jelenik, abban sincs köszönet, mert az új embereknek fogalmuk sem lesz semmiről sem és a tűzoltáson kívül semmit nem tudnak tenni a termék megmentése érdekében.
A másik késés a hardvereket illeti. A chiphiány nem a projektmenedzsment hibája, az olyan nagyágyúk, mint a Meta, a Samsung, az Apple stb. olyan brutális megrendeléseket adtak le a gyártóknak, ami miatt a többieknek alig jut chip, így, ha akarnának sem tudnának gyártani saját terméket. Vélhetően a Sony is rendesen alábecsülte a PlayStation 5 igényeket, amik miatt most minden lobbierejét bevetheti. Az ilyen akciók pedig az olyan „kisebb” szereplőknek okozhat gondot, mint a Valve, aki még a megrendelt mennyiséget sem kapja meg a Steam Deckhez, mert vélhetően rájuk licitálva valaki elhappolja előlük az általuk megrendelt alkatrészeket.
A chiphiány viszont mindenkit érint és még sokáig velünk marad, így olcsóbbak nem lesznek még egy darabig az alkatrészek, de még akkor is nehezen fog jutni valami, ha meg tudnánk fizetni.
+ Egyre könnyebb a játékfejlesztés
Akik szerint nem érkeznek manapság lélekkel készült játékok, azok szemellenzővel közlekednek és csak a csillogó, villogó, agyonmarketingelt címeket veszik észre és simán elmennek a gyöngyszemek mellett, amikre bár nem jut marketing büdzsé, mégis páratlan élményt nyújtanak. Most megint szóba hozhatnám a vesszőparipámat, a VR-t, ahol bárki átélheti a játékipar egy új ágának a születését, a '80-as és '90-es évekhez hasonló kísérletezések korát, amikor két fős fejlesztő stúdiók váltották meg a világot a kreatív és ötletes játékaikkal. De szerencsére nem kell ahhoz VR szemüveget venni, hogy igazi szívvel készült címekkel találkozhassunk.
Azzal is vitatkoznék, hogy az agyatlan játékok a mai fiataloknak kedveznének. Ez abszolút nem igaz, nem véletlen, hogy a gyerekek körében az olyan címek a nyerők, mint a Minecraft, Roblox, Rec Room, Stardew Valey, Terraria, ahol kiélhetik kreatív énjüket. Ezen kívül számtalan 12-14 év körüli szokott nekem olyan játékokat ajánlani, amire felnőtt szemmel magamtól rá se néznénk. Nem azért, mert gyerekes, hanem mert annyira „indie”, hogy nem éri el felnőttfejjel az ingerküszöbünket.
Játszottál már az Undertale-lel? Miért nem? Egyszemélyes fejlesztés. Deltarune néven nyakunkon a folytatása és fiatalok millió vesznek meg érte, mert egy minden porcikájában zseniális alkotás, a Steam TOP legjobb címei között van. Helltaker? Slay the Spire? Baba is You? Ezek közül több nem is 2021-es cím, van, ami ingyenes, jó eséllyel mégse hallottál róluk, holott az Epic Games Store-on hétről-hétre hasonló kincseket osztogatnak ingyen.
Jó eséllyel arra se vetted a fáradtságot, hogy begyűjtsd például a Loop Hero-t. Pár napja volt ingyenes, 2021 egyik legjobb játéka, de tedd a szívedre a kezed, eszedbe se jutott kipróbálni, ha idősebb vagy 20 évesnél, csak azért, mert csúnyának látod. Holott 20+ évesen pont ezeket a fajta játékélményeket keresed az AAA kategóriában, cserébe így lemaradsz az olyan tökéletes művekről, mint pl. a Rhythm Doctor. Ha hiányolod a jó sztorit, akkor számold meg, hány visual novellel játszottál eddig életedben? (Akik ismerik vagy felismeri ezeknek a címeknek zsenialitását, azokhoz természetesen nem szólnak ezen mondatok.)
Én sem magamtól ismerem ezeket, én is könnyebben találkozom a túlpromózott szennyekkel, de ha hiszed, ha nem, tényleg a fiatalok ajánlják az ilyen pixelgrafikájú, már-már csúnya cuccokat nekem is. Egyszerűen azért, mert több címet próbálnak ki, mint mi, az idő előrehaladtával ugyanis egyre könnyebben ítélkezünk a borító alapján. Ezek a játékok azért jelenhetnek meg, mert egyre könnyebb játékot készíteni. Már nem csak programozók tudnak játékot írni, hanem különböző alkalmazások segítségével bárki belevághat, egy kisebb csapat pedig vizuális szinten is képes lehet olyan megvalósításra, amire korábban dollármilliókat kellett költeniük.
A Bright Memory lényegében egyszemélyes projekt. Nem mindenkinek tetszett, nekem viszont bejött, akciósan megvettem az alapjátékot egy ezresért, ingyen frissült az új kiadásra és hozta, amit elvártam tőle. Sztorit valóban nem kaptunk, de ezt a játékot is inkább azért hoztam fel, hogy ha egy ember ezt kihozta magából, akkor egy kisebb csapat is képes lehet kellő kitartással egy ilyen látványvilágú címet összerakni. Ezt korábban tényleg csak a nagy költségvetésű címeknél láthattuk.
Az indie fejlesztőknek nem kell már csak a GameMaker, a Pixel Game Maker MV, RPG Maker, Godot és hasonló indie engine-ekre támaszkodniuk, hanem bizony elérhető már az Unity és az Unreal Engine 5 is. Ez utóbbi pedig láttuk, hogy korai stádiumában már most mire képes, nem is beszélve a hatalmas mennyiségű assetről, amit már ingyen be lehet szerezni hozzá a programon belül.
Ha pedig nekünk kell assetet gyártani, a Blenderrel ez sem jelenthet akadályt. Tényleg csak azon múlik minden, mennyire hajlandó az ember képezni magát, hogy olyan programokat ismerjen meg, amit a nagyok is ugyanúgy használnak. Ha valaki viszont tényleg egyszerű játékokat akar, ahol az élmény a lényeg és nem a látvány, a fent felsorolt kis csapatoknak készült motorok tökéletes lehetőséget nyújtanak arra, hogy kiélhessék kreativitásukat. Ez utóbbi csoport az, amelyik a szívét helyezi a játékba, ezzel lelket adva nekik, nem pedig mézzel leöntött látványvilágot, ami mögött úgy rohad a játék, mint egy BF2042.
- NFT
Az NFT olyan, mint a vallás és sajnos túl sok hittérítővel hoz össze a sors nap, mint nap, ez pedig nem kicsit bosszant, mert van, aki simán elhiszi a dolgot. Alapvetően nem lenne gond az NFT-vel, el tudok képzelni egy-két speciális esetet, amikor mondjuk biztonsági ellenőrzés miatt szükség lehet egy ilyen megoldásra, de az, ahogy ez a művészetbe és a játékiparba be lett hozva nem más, mint a piramisjátékokba való beinvitálás, ráadásul annak is legkörnyezetkárosítóbb formájában.
Legyen valaki akármilyen vallású, amíg nem bánt másokat, nem érdekel. Az NFT viszont tényleg akkor jön divatba, amikor már így a saját sírját ássa az emberiség a bolygón? Az NFT olyan környezeti terhelést jelent, ami miatt annyi energia fogy és károsanyag kerül a levegőbe, mintha megjelent volna még egy Brazília méretű ország a Földön és napról napra növekszik a terhelése. Ez egyszerűen felfoghatatlan, hogy míg én próbálom szelektíven kidobni a papírzsebkendőmet, addig mások egyetlen, tizedmásopercig tartó NFT tranzakcióval több tonna szenet pöfögtetnek a légkörbe a meggazdagodás reményében. Minek a gazdagság, ha nem lesz jövőd?
Bár hamarosan érkeznek a környezettudatosabb NFT-k, amik ugyanúgy sokkal károsabbak és értelmetlenebbek, mint egy egyszerű szerveres ellenőrzés, de legalább kevésbé akarnak megfojtani minket. Az Ubisoft és más játékkiadók pedig egyre inkább rá fognak pörögni erre is, mert ezentúl még a szerver költségeket se kell állniuk. Az emberek kereskedhetnek a „saját” skinjeikkel és itemjeikkel, amik amúgy ugyanúgy egy centralizált szoftverhez tartoznak, avagy nem működnek a licencelt, lényegében akármikor lelőhető játékok nélkül.
Megveszed az Assassin’s Creed NFT-s skinedet 300 000 Ft-ért, remélve, hogy majd később többet fog érni, erre pár hét múlva bejelentik, hogy lelövik a szervereket és ugyanúgy pofára estél, mint ha 3000 forintért vetted volna meg DLC-ként. A különbség csak a nullák számában van.
Az sem valós elképzelés, hogy az NFT-t egyik szoftverről a másikra szabadon lehet majd hozni és vinni. Szinte minden program különböző és ez akkor is igaz, ha ugyanazzal az engine-nel készült. A Rainbow Six Siege-es sisakod sose fog rámenni Ezio fejére, mert két különböző játék, más a modellek mérete és mivel az NFT szigorúan megmásíthatatlan és módosíthatatlan, ezért nem fogod tudni egy javítás segítségével sose ráoperálni a másik karakterre.
Valós példával szemléltetve, ez olyan, mintha a telefonodhoz megvett tokodat szeretnéd egy másik telefonon használni. Amíg ugyanaz a típus, addig nincs gond, de ha már picit megváltozik a másik telefon, jó eséllyel nem fog rámenni, sosem fog rá passzolni, még akkor sem, ha azonos gyártó termékéről van szó. Egyszerűen megváltozik a gombok helyzete, a kamerák száma. Lehet a kijelző ugyanakkora, anélkül, hogy tönkretennéd vagy véglegesen megsebesítenéd a tokot, sosem fogod tudni rátenni az esetek 99 százalékában egy másik készülékre. Ugyanez igaz akkor, amikor NFT-vel kereskedsz, csak addig működik, amíg ugyanarról a játékról van szó.
Tehát az NFT ezen ígérete is csak átverés, amivel az NFT rendszer készítője használja ki a hiszékenyeket egy gyors és számára jövedelmező formában.
+ Arcane
A francia Fortiche Production már régóta dolgozik együtt a Riot Games-szel, így aligha lehetett volna jobb stúdiót találni arra, hogy elhozza nekünk 2021 egyik legfontosabb videojátékos eseményét, az Arcane megjelenését. Az Arcane a tökéletes videojáték adaptáció, amin keresztül teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb játékának, a League of Legends világát.
Az Arcane a gazdagság és a mélyszegénység városát, Piltovert helyezi előtérbe, ahol megismerhetjük a fenti és a lenti világ lakóit és a közöttük megbúvó feszültséget, mindezt pedig olyan zseniális formában, amit vélhetően évtizedekig fognak tanítani a filmművészeti és a művészeti iskolákban. A mai napig jelennek meg írások és videók az Arcane-ról, amiben jelenetről-jelenetre elemzik a sorozat képi világát, az animációit, a fényeket, a kameramozgásokat és a dramaturgiáját, nem beszélve a rajongókról, akik mindig észrevesznek egy-egy megbúvó részletet a hihetetlenül gazdag és rengeteg kikacsintással operáló produkcióra.
Az Arcane természetesen a League of Legends játékokon belül is fontos szerepet kapott, de akármilyen meglepő, a Riot még nem döntötte el, hogy a sorozatban megismert történet egy alternatív világ - vagyis egy Marvelhez hasonló filmes univerzum - vagy fősodorbeli esemény legyen. Egyelőre tehát még a készítők sem tudják hogyan kezeljék pontosan az Arcane-ban történt dolgokat, de az biztos, hogy minden képkockáját megérte elkészíteni. És bár szigorúan véve nem a játékiparhoz tartozik a produkció, mégis egyfajta jelzőbója lehet a filmes szakma számára, hogy így kell ehhez a médiumhoz nyúlni, ha meg akarják azt filmesíteni.
Ennyi lett volna a saját 2021-es játékipari toplistám. Természetesen nem csak ennyiből ebből állt az év, így kommentben megoszthatjátok a saját toplistáitokat is.