A bronzkori kereskedők nagyon hasonló gondokkal küzdöttek az egész kontinensen, amelynek lényege a következő volt: hogyan lehet biztosan tudni, hogy tényleg azt kapja az ember a pénzéért, amiért fizetett. Ennek biztosításához a legfontosabb elem egy sztenderdizált súlyrendszer, amihez viszont némileg egységes központi irányításra, de legalábbis magas szinten együttműködő államokra van szükség.
Egy új kutatás szerint azonban a bronzkori Európa kivételt jelentett ez alól: a kereskedők informális hálózatokon keresztül kezdtek használni egy sztenderdizáltnak nevezhető súlyrendszert. A kezdeményezés Mezopotámiából indult, majd egész Európában elterjedt, lehetővé téve az áruk szabadabb és nagyobb távolságokra való áramlását. Ennek a nem hivatalos rendszernek köszönhetően már több mint 3000 évvel ezelőtt megvalósulhatott az első eurázsiai közös piac.
A felfedezés alaposan felforgatja azt a teóriát, miszerint az ilyesfajta egységesítések csak a központi hatalom útján valósulhatnak meg, mondja Maikel Kuijpers, a Leideni Egyetem régésze, aki nem vett részt a kutatásban, de véleménye szerint annak eredményei nagyon meggyőzőek.
Sztenderdizált súlyokat legjobb tudásunk szerint először 5000 évvel ezelőtt kezdtek használni Egyiptomban és Mezopotámiában. Ezek aztán 3000 évvel ezelőtt kezdtek elterjedni Európában, ahogy arról a régészeti leletek tanúskodnak. Lorenz Rahmstorf és Nicola Ialongo, a Göttingeni Egyetem kutatói csaknem 10 évet töltöttek múzeumi gyűjtemények, régészeti lelőhelyek és más érdekesnek tűnő források vizsgálatával, hogy olyan tárgyakat keressenek, amelyeket súlymérésre használhattak az ókorban.
A munka során az Európában találta súlyokat a Mezopotámiából és Egyiptomból előkerült, egykorú, sztenderdizált súlyokkal is összevetették. Meglepetésükre a fellelt súlyok nagyon hasonlónak mutatkoztak a vizsgált, közel 5000 kilométert átívelő területen. A több mint 2000 hasonló méretű, súlymérésre használt objektum, amelyet elemeztek, szinte azonos tömegűnek bizonyult, mindegyik 8–10,5 gramm közötti volt.
A vizsgált súlyok egy 2000 éves időszakból származtak, és Mezopotámiától az Egyesült Királyságig változatos lelőhelyekről kerültek elő. Ez a szintű konzisztencia nagyon meglepő ilyen távlatokban, és alig marad el a későbbi, római súlyrendszer egységességétől. A vizsgált apró alapsúlyt Mezopotámiában sékelnek nevezték, és úgy tűnik, hogy Európában is nagyon hasonló tömegű darabok lettek a tömegmérés mértékegységei. A szakértők szerint a súlyrendszer kereskedők útján terjedt, amikor találkoztak egymással, összevetették saját mérlegeiket és súlyaikat, illetve bemutatták ezeket az új kereskedőknek is. Így lassacskán egy egységes súlymérési rendszer jött létre egész Európában.
A modell tesztelésére a kutatók egy érdekes kísérletet is elvégeztek. Egy bronzkori csontmérleg replikáját használták, és legyártottak 100 súlyt kőből. A súlyokat véletlenszerűen mindig az előző súlyok alapján gyártották le, vagyis mindig egy korábbit próbáltak utánozni, de utólag nem lehetett tudni, hogy melyiket. Az így létrehozott súlyok tömege az előállítási hibák ellenére 5 százalékon belüli eltérést mutatott, ami valószínűleg teljesen elfogadhatóvá tette ezeket az ókori piacokon. A létrehozott 100 súly tömegeloszlása ráadásul meglepően hasonlónak bizonyult, mint az elemzett bronzkori súlyok tömeggörbéje.
A felfedezés segíthet megérteni, hogyan voltak képesek a bronzkori társadalmak távolsági kereskedésre, mindenféle központi szabályozás nélkül is. Egy szintén nemrégiben megjelent tanulmányban Ialongo és társai olyan német és olasz bronztöredékeket írnak le, amelyek ugyanebből az időszakból származnak, és tömegük a 10 gramm egész számú többszöröse, ami szintén megerősíti a sztenderdizált rendszer jelenlétét a régióban.
