Amikor egy zsúfolt szobában vagyunk, agyunk az esetek többségében nagyon hatékonyan képes szűrni, hogy kinek a hangjára akarunk figyelni, és kiére nem. Ugyanezt azonban nagyon nehéznek bizonyult reprodukálni az olyan eszközökkel, mint például a hallókészülékek, ami érthető módon megnehezíti ezek viselőinek dolgát, ha tömegben próbálnak kommunikálni. Egy új fejlesztés azonban megoldást ígér a problémára, mégpedig úgy, hogy az eszköz a külső zajokon kívül viselője agyműködését is figyelemmel követi.
A megfelelő típusú fejhallgatókhoz hasonlóan a legfejlettebb hallókészülékek is képesek minimalizálni a fehér zajt, így például ha a készüléket hordó személy az utcán tartózkodik, kiszűrik a forgalom hangjait, megkönnyítve, hogy az illető hallja, mit mond beszélgetőpartnere. Amikor azonban egyszerre többen is beszélnek a hallásában korlátozott környezetében, ezek az eszközök nem tudják szelektíven az egyik hangot felhangosítani.
A Columbia kutatói azonban lehetséges megoldást találtak erre a koktélparti-problémára. A tudósok rendszerüket ismételt agyműtétekre szoruló epilepsziás betegeken tökéletesítették. A szakértők először is elektródákat ültettek az alanyok agyába, és ezek adatai alapján kimutatták, hogy az agyi aktivitás természetes módon tükrözi annak a specifikus személynek a beszédmintázatát, akire éppen fókuszálunk, vagy túl nagy zaj esetén fókuszálni próbálunk.
Ez a különleges agyi jelenség pedig a fejlesztők szerint megoldást jelenthet a hallókészülékek már említett problémájára. A kutatók új rendszere először is neurális hálózatok és beszédfeldolgozó algoritmusok révén egyedi beszélőkre bontja szét az alapzajt, majd ezek beszédmintázatát egyenként összeveti a hallgató agyi aktivitásával. Az eredmények alapján végül azt a hangot hangosítja fel, amely a legjobban passzol az agy aktivitási mintázatához.
Az új rendszer óriási fejlődést jelenthet a korábbi hasonló próbálkozásokhoz képest, amelyek például úgy működtek, hogy a preferált beszélő hangját előre meg kellett tanítani a programnak. Ez addig persze megoldásnak bizonyult, amíg valaki erősen korlátozott számú emberrel kívánt beszélni, de új beszélgető partnerek esetében nagyon problematikusnak bizonyult.
A mostani fejlesztésnek is megvannak persze a maga kihívásai. A szakértők most azon dolgoznak, hogyan tudnák a kívánt pontossággal követni az agy működését anélkül, hogy ehhez mélyen az agyba kellene ültetniük az elektródákat. A rendszert továbbá eddig csak beltérben tesztelték, így azt nem tudni, hogy kint, ahol a környezeti zajok sokkal magasabb szinten vannak jelen, mennyire terelik el a hallgató figyelmét, és változtatják meg az agy működését.
Az első működő prototípusokra tehát valószínűleg még egy darabig várni kell, de ha minden a tervek szerint alakul, a fejlesztés valóban érdemben javíthatja a hallásukban korlátozottak életminőségét. És egyúttal az olyan okos rendszereken is javíthat, mint az Alexa vagy a Siri, amelyek szintén nehezen birkóznak meg azzal, ha egyszerre több hangot hallanak.
