Az utolsó kitétel nagyon fontos, a járókelő-effektusról ugyanis sokan gondolják tévesen azt, hogy mindenféle tömegben fennáll. Ez annak köszönhető, hogy a jelenség első vizsgálatakor hibás alapfeltevésből indultak ki az arról elmélkedők: 1964-ben a New York Times arról számolt be, hogy 38-an voltak a tanúi egy fiatal nő, Kitty Genovese meggyilkolásának, mégsem segített neki senki. Utólag kiderült, hogy a tanúk egy része nem tudhatta, mi történik, ahogy az is, hogy voltak, akik rögtön értesítették a rendőrséget, de az első hívásokat nem vették komolyan.
A pszichológusok azonban vizsgálni kezdték a jelenséget, és a kísérletek alapján valóban helytállónak tűnik, hogy ha olyan csoportban vagyunk, amelynek egy része nem kíván segítséget nyújtani, magunk is hajlamosak vagyunk közönyösek maradni, és nem tenni semmit. Peggy Mason, a Chicagói Egyetem kutatója ezt a jelenséget most patkányok körében vizsgálta. Ehhez egy patkányt egy átlátszó csőbe zártak, amit csak kívülről egy másik állat tudott kinyitni.
Amikor csak egy-egy patkányt szembesítettek a helyzettel, az gyorsan társa segítségére sietett, és mindenféle jutalom ígérete nélkül kiszabadította a csapdába zárt állatot. Amikor viszont csoportban voltak a patkányok, és az állatok egy része midazolamot kapott, amely elnyomta érzelmi reakcióikat, a gyógyszerrel nem kezelt patkányok is kevésbé hajlottak a segítségnyújtásra. Ez azt jelenti, hogy a járókelő-effektus valóban működik a patkányoknál is, ami azt sugallja, hogy a viselkedésnek evolúciós jelentősége lehet.
A kutatók ugyanakkor azt is megmutatták, hogyan ellensúlyozható a közönyös tömeg hatása az egyénekre. Amikor a begyógyszerezett csapathoz kezelést nem kapott, és a csapdát először látó, „naiv” patkányokat adtak, a gyógyszert nem kapott, tapasztalt állatok nagyobb kedvvel segítettek társukat kiszabadítani. Ez pedig azt mutatja, hogy pozitív attitűd esetén a járókelő-effektus megfordítható, és minél több a segítségre hajlandó egyed egy tömegben, annál nagyobb lesz a segítségnyújtás esélye.
Ez alátámasztja egy 2019-es, embereken végzett megfigyeléses vizsgálat eredményeit is, amely során valós veszélyhelyezetekről készült videófelvételeket tanulmányoztak a kutatók. Ezekből az derült ki, hogy a problémás helyzetek szemtanúi az esetek 90 százalékában segítséget nyújtottak a bajbajutottnak, és nagyobb eséllyel segítettek, ha egy másokkal együtt érkeztek a helyszínre. Mason elmondása szerint a kísérletekből az látszik, hogy a közönyös járókelők valóban mérsékelhetik a segítési hajlandóságot, de baj esetén azért általában számíthatunk arra, hogy lesznek egy páran akik segíteni akarnak, és ezek a szándékok viszont erősíteni fogják egymást.
