Egy szokatlan vizsgálat keretében kilenc résztvevő kapott monoklonális antitesteket, mielőtt direkt kitették volna őket a maláriát okozó parazitát hordozó szúnyogok csípésének. Egyikük sem fertőződött meg, és a védőhatás a jelenlegi információk szerint akár több mint fél évig is kitarthat. A vizsgálat ahhoz túlságosan alacsony létszámú volt, hogy az antitestek hatásosságával kapcsolatban számszerű következtetéseket lehessen levonni, és az sem biztos, hogy valódi, terepi körülmények között is ilyen jól teljesít a preventív kezelés, de az eredmények kapcsán nyilatkozó független szakértők szerint a kísérlet rendkívül meggyőző és ígéretes.
Bár a monoklonális antitestek kapcsán problematikus, hogy előállításuk nagyon sokba kerül, ami csaknem lehetetlenné teheti széles körben való alkalmazásukat a fejlődő országokban, ahol a malária a legnagyobb problémát jelenti, az új eredmények többek közt olyan területeken is hasznosulhat a jövőben, mint a jóval szélesebb körben használható vakcinák fejlesztése. A kísérlet ugyanis megmutatta, hogy a Plasmodium falciparum nevű parazita által termelt egyik sejtfelszíni fehérjéje (CSP) egyik régiója hatékony támadási pontot jelent a betegség megelőzésére.
Már jelenleg is léteznek olyan gyógyszerek, amelyek átmenetileg védelmet nyújtanak a P. falciparummal szemben, ezeket a turisták gyakran használják, és olykor a helyi lakosságon is bevetik őket. A szúnyoghálók és rovarriasztók szintén csökkenthetik az esetek számát, de még így is évente legalább 200 millióan betegednek meg, és ebből a becslések szerint 400 ezren bele is halnak a maláriába.
A CSP-antitestet egy olyan személy szervezetéből izolálták a kutatók, aki korábban egy malária elleni kísérleti vakcinát kapott. A maláriát okozó parazita komplex életcikluson megy át, miközben a szúnyogról átkerül az emberre. Az antitest megakadályozza, hogy a spóra állapotú kórokozó bejusson a májsejtekbe, ahol eléri teljes érettségét. A májból kikerülő parazita később a vörösvérsejteket támadja meg, ezzel váltva ki a betegséget.
A P. falciparum elleni küzdelem egyik nehézsége, hogy nagyon gyorsan rezisztenssé válik a malária elleni szerekkel szemben. A korábbi vizsgálatok alapján azonban a monoklonális antitestek által célba vett fehérjerész a parazita rengeteg különböző változatát vizsgálva is 99,9 százalékos egyezőséget mutat. Ez azt sugallja, hogy a kérdéses terület létfontosságú, és nehezen változik, így a mutáció esélye is kisebb, ami ideális célponttá teheti más gyógyászati erőfeszítések számára is.
Az antitestet kínai hörcsögök módosított petesejtjeiben állították elő nagy mennyiségben a szakértők. Az eredeti „receptet” annyiban módosították, hogy a mesterséges antitest kétszer annyi ideig képes megmaradni a szervezetben, mint a természetes változat. Az antitestekből készült koktélt aztán infúzióban adták be az önkénteseknek, majd maláriával fertőzött szúnyogokkal csípették meg őket. A challenge-vizsgálat egyetlen résztvevőjében sem tudták kimutatni a malária kórokozójának jelenlétét, míg a megelőző kezelést nem kapott, hat fős kontrollcsoportból öten megfertőződtek. (Utóbbiak mindannyian azonnal kezelést kaptak, és végül egyikük sem betegedett meg.)
A világjárvány némileg átírta a vizsgálati terveket, a résztvevők javánál ugyanis nem sikerült a monoklonális kezelés után pár héten belül végrehajtani a szúnyogtesztet. Sőt: két esetben az alanyok csak 36 hét elteltével kapták meg a csípéseket. Hogy mégsem fertőződtek meg, az viszont azt sugallja, hogy az antitestes kezelés akár több mint hat hónapig is hatásos védelmet biztosíthat.
