Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt évszázadban jelentősen nőtt a várható élettartam és csökkent a halálozási ráta. Az ugyanakkor jóval nehezebben mérhető, hogy az egyre több idősebb kort megélő vajon jobban él-e, jobb fizikai és szellemi állapotban van-e, mint évtizedekkel korábban azok, akik hasonló korúak voltak. Ha megnézünk egy nagyszüleink, dédszüleink fiatal korában készült fotót, rendszerint azt látjuk, hogy a hatvanasok már kifejezetten idősnek tűnnek a fiatalabbakhoz képest, és az ifjúság által körülvéve ülve várják a fényképezés végét. Ami erős ellentétnek tűnik napjaink életerős, sportoló, tevékeny hatvanasaival szemben, azonban kevés ahhoz, hogy mérhetővé tegye a jelenséget.
Utóbbira viszont mélyebb elemzéssel több friss kutatás is kísérletet tett, különböző évtizedekben születettek fizikai és mentális állapotát vetve össze adott életkorokban. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy valóban vannak területek, ahol fiatalosabbá váltak az idősebbek, ugyanakkor az is kirajzolódik az adatokból, hogy ennek mértéke nagyban függ a társadalmi és gazdasági viszonyoktól, illetve egyes viselkedési tényezőktől is.
Két új finn tanulmányban például a fizikai öregedés és a kognitív öregedés mértékét vizsgálták a különböző generációk között. Taina Rantanen kutatócsoportja 1910–1914 között született felnőttek adatait vetette össze 30 évvel később születettek eredményeivel. Csoportokat 1989–1990-ben, illetve 2017–2018-ban értékelték. Ezen túl mindkét csoport tagjait 75 és 80 évesen is megvizsgálták ugyanazon hat fizikai és öt kognitív állapotot mérő teszttel. A legtöbb hasonló kohorszvizsgálat ennél sokkal felületesebb volt eddig, és nagyrészt a résztvevők saját megítélésére alapozta az állapotfelmérést.
A vizsgálatokból az derült ki, hogy a később született csoport gyorsabban tudott sétálni, erősebben markolt és több erőt tudott kifejteni lábszárával. Ami a kognitív teszteket illeti, a későbbi kohorsz folyékonyabb beszédről tett tanúságot (több K-vel kezdődő szót tudtak megnevezni adott idő alatt), jobb reakcióidővel bírt egy összetett ujjmozgásokat igénylő feladatnál és magasabb pontszámot ért el egy számok és jelek összepárosítását igénylő feladatnál.
De nem minden mért tényező mutatott hasonló változásokat. A légzésfunkció például meglepően statikusnak mutatkozott, és a rövid távú memóriában sem volt változás a két csoport között. Utóbbi során egy számsorra kellett emlékezniük a résztvevőknek, és az eredményben a szakértők szerint az is nagy szerepet játszhat, hogy az ismétlésen alapuló magolás egyre kevésbé hangsúlyos az oktatásban és a mindennapi életben is, így ezt a készséget egyre kevésbé gyakoroljuk és bírjuk.
Az eredmények többsége összhangban más kohorszvizsgálatok adataival. Egy 2018-ban közzétett holland vizsgálat szerint az 1931–1940 között születettek egy sor kognitív feladatban túlszárnyalták az 1920-as években születetteket, amikor azonos életkorban vizsgálták őket. A rövid távú memóriát illetően ugyanakkor itt sem volt hasonló változás.
Egy 2013-as dán vizsgálat szerint pedig a születés időpontjától függő változások nagyon sokáig kimutathatók a különböző generációkban: az 1915-ben született 95 éves például jobban teljesített a kognitív vizsgálaton, mint az 1905-ben született 93 éves korában. A később született dán kohorsz a járás sebességében vagy a fogás biztonságában nem vizsgázott jobban, mint a korábbi generáció, viszont sokkal inkább képesek voltak a mindennapi tevékenységek és maguk ellátására, így a fürdésre és az önálló öltözködésre, mivel szellemi képességeiket tekintve jobb állapotban voltak.
A később született idősebbek jobb állapotának több oka is lehet, így például a jobb egészségügyi ellátás és a dohányzás visszaszorulása. A finn vizsgálatban azonban a legfontosabb tényezőnek a fizikai állapot javulásában az aktívabb életmód és a nagyobb testméret bizonyult, ami jobb minőségű táplálkozást sugall. (1943-ban a világon először Finnországban vezették be az ingyenes iskolai ebédet.) Ami a kognitív képességek javulását illeti, itt a legfontosabb tényezőnek az iskolázottság tűnik, ami szintén nem meglepő.
Az iskolázottság és az egészségi állapot közötti összefüggés régóta ismert, a magasabb iskolai végzettség általában magasabb jövedelemmel jár együtt, ezekben a csoportokban magasabb az orvoshoz fordulás aránya, jobb a táplálkozás és jó eséllyel olyan a munkavégzés, amely nem készíti ki a szervezetet. A tehetősebb országokban ezek az előnyök nemcsak a várható élettartamot növelték meg, de azt is biztosítják, hogy az öregkor jobb testi és kognitív egészségben teljen. A szegényebb országokban és társadalmi csoportokban ugyanakkor ezek az előnyök sokkal kevésbé érvényesülnek. Vagyis a 70 egyesek számára valóban az új 60, de messze nem mindenkinek.
