A TRP-proteinek (tranziens receptor potenciál) közé tartozó transzdukciós csatorna, a TRPM5 neve első hallásra valószínűleg nem sokaknak lesz ismerős, pedig amikor például az érett barack édes ízét érzékeljük, ennek az ízjelző proteinnek köszönhetjük az élményt. A michigani Van Andel Intézet kutatói az utóbbi években részletesen vizsgálták a TRMP5 szerkezetét, és az egyre jobb felbontású felvételek révén egyre részletesebb képet kapnak működéséről is. Az általuk feltárt részletek többek közt új kezelésekhez vezethetnek az olyan állapotok esetében, mint a cukorbetegség, illetve jobb alacsony kalóriatartalmú édesítőszerek kifejlesztését is lehetővé tehetik.

A szakértők a nagyfelbontású felvételeket krio-elektronmikroszkópiával készítik, azzal a technológiával, amelyet 2017-ben Nobel-díjjal jutalmazott a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. A kutatók egy ideje már tudják, hogy ez a fehérje kulcsszerepet játszik az ízérzékelésben a nyelven, a hasnyálmirigyben a vércukorszintet detektálja, és a belekben a paraziták elleni küzdelemben is segít. A kérdéses protein azonban annyira apró, hogy képalkotással való megjelenítése sokáig képtelenségnek tűnt.

A krio-elektronmikroszkópia azon ezt megváltoztatta: a korábban az elmosódott képek miatt „blobológiának” becézett, fehérjestruktúrákat vizsgáló területen immár anatómiai pontossággal, élesen jeleníthetők meg az a molekuláris struktúrák. Így derült ki például az is, hogy a kalcium, amely kulcsszerepet játszik a molekula működésében, két helyen is képes ahhoz kapcsolódni. Annak ismerete pedig, hogy hova kötődik az ion, és hogy mi történik, amikor ez megtörténik, alapvető fontosságú a TRMP5 működésének megértéséhez, hangsúlyozzák a szakértők.

A TRMP5 egy nyolc fehérjéből álló nagyobb család tagja, amelyek mindegyike másfajta stimulusra (hő, nyomás, fájdalom stb.) reagál. A michigani kutatók ezek közül a TRMP5-tel, a TRAMP4-gyel és a TRMP2-vel foglalkoznak. Utóbbi kettő közül az első szintén az ízérzékelésben, míg a második a hőérzet alakulásában játszik szerepet.

A második kalciumkötő hely mellett a kutatók egy olyan régiót is azonosítottak, amely hatóanyagok célpontjaként szolgálhat. Ez fontos szerepet kaphat a cukorbetegség kezelésében, amennyiben sikerül egy olyan kismolekulás anyagot találni, amely fokozza a TRMP5 természetes működését. Ezzel ugyanis elő lehet segíteni az inzulin szekrécióját, mégpedig mindenféle más fehérjére való hatás nélkül, ami csökkentheti a mellékhatások jelentkezésének kockázatát.

Ami a mesterséges édesítőt illeti, ez egészen másként működne, mint a jelenleg rendelkezésre álló opciók, mivel a nyelv TRMP5 fehérjéire és a belek hasonló receptoraira is hatással lenne. A jelenleg elérhető édesítők pedig csak a nyelvre, és az ízérzékelésre hatnak, a belekben viszont nem működnek. Ennek eredményeként fokozhatják az éhségérzetet, ami megnöveli a túlevés kockázatát. A potenciálisan a belekben is működő cukorpótló persze nem szolgálna annyi energiával az ottani sejteknek, mint a természetes cukrok, arra pont jó lenne, hogy átverje ezeket, így csökkentve az éhséget.