Egy kínai kutatócsoport derített fényt a pókok nemi életének ezen újabb furcsaságára – mintha eddig nem volna elég ezekből. A vizsgált faj a keresztespókfélék közé tartozó Philoponella prominens, amelynek tagjai sok más fajhoz hasonlóan potenciálisan végzetes párosodásaikról ismertek. A nőstény pókok ugyanis hajlamosak megenni párjukat az aktust követően.
A 3 mm-es hímek ugyanakkor a jelek szerint kidolgoztak egy menekülési módot ennek elkerülésére: elülső két lábuk egyik ízületi adaptációját használva kilövik magukat a nőstényről a párosodás után. Ilyenkor közel 90 cm/másodperces sebességet is elérhetnek, ami elég lehet a nőstényektől való meglépéshez. Emberi méretekre átszámolva akkora ugrásokról van szó, mintha az egyik partner az aktus után egy fél kilométereset szökkenne a gyors távozás reményében.
A hímek szupergyors és különleges akciója tovább árnyalja annak megértését, hogyan mérlegelődnek a kockázatok és az előnyök szexuális konfliktusokban, ahol az egyik fél életét kockáztatja, hogy továbbörökítse génjeit. A hím pókok egyébként számos más eszközt is bevetnek, hogy megmeneküljenek: vannak fajok, amelyek tagjai halottnak tettetik magukat, míg mások megelőző csapást mérnek a nőstényre. A katapultálás azonban a kutatók számára is újdonság volt.
A csapat 155 pókpárt figyelt meg a laborban, és ezek párosodása során 152 esetben sikerült a hímeknek katapultálással meglépniük a nőstény elől. Azt a három hímet, amelyik nem katapultált időben, a nőstények elkapták, megölték és megették. A kilövést a hímek elülső lábain található különleges ízület teszi olyan hatásossá: ezt a szokásosnál is kiterjedtebb tok borítja, amely fokozza a végtag hajlékonyságát.
A pókoknál maga a szexuális aktus mindössze 30 másodpercet vesz igénybe, ami alatt a hím egy erre szolgáló nyúlvánnyal ivarsejteket fecskendez a nőstény hasán található ivarlemezbe. A petesejtek nem termékenyítődnek meg azonnal, a nőstény képes tárolni a spermiumokat, és később felhasználni ezeket. A spermiumoktól a nőstény meg is szabadulhat, ha valamiért nem találja kielégítőnek azokat.
A párzás így gyakorlatilag a nőstény agressziója miatt ér véget, a hím vagy elmenekül, vagy meghal, mondják a kutatók. A szakértők szerint a katapultálás minősége a nőstények számára is meghatározó tulajdonság lehet, mert az ugrás végrehajtása árulkodik a hím fizikai állapotáról. A csapat azt is megfigyelte, hogy a hímek egy „biztosítófonalat” is hátrahagynak a párzás helyének közelében, ami arra szolgálhat, hogy a később esetlegesen visszatérjenek egy újabb párosodási kísérletre.
