A Harvard ambiciózus szintetikus biológiai projektjeiről híres kutatója, George Church ismét érdekes, egyúttal ellentmondásos kezdeményezésbe vágott bele: egy új startup keretében társaival génterápiával akar kutyákat megfiatalítani. És ha a koncepció működik, jöhetnek az emberi páciensek is.
Bár a kísérletek egyelőre nagy titokban zajlanak, a Rejuvenate Bio nevű cég munkatársai állítólag nagyon biztató eredményeket értek el egereken és négy beagle-ön is, új DNS-parancsok hozzáadása révén téve biológiailag fiatalabbá az állatok testét. A terápia férgeken és ecetmuslicákon végzett korábbi vizsgálatokon alapul, amelyekből az derült ki, hogy a gének manipulálása révén több mint kétszeresére is meghosszabbítható az állatok élettartama.
A kezelésben ugyanakkor a rendelkezésre álló információk szerint szerepet kaphat a parabiózis is, vagyis az idősebb egyedek fiatal vérrel való megfiatalítása. Egereken végzett kísérletek alapján az ilyen beavatkozások valóban fiatalkori szintre állíthatnak vissza több olyan biomarkert is, amelyek korral változó mennyisége kapcsolatba hozható az öregedéssel.
Kutyamarketing
Ahogy már említettük, a cég egyelőre nagy titokban tartja, hogy állnak a projekttel. Az például, hogy már kutyákon is kipróbálták az eljárást, csak Church néhány elejtett mondatából és egy előásott állatorvosi jelentésből derül ki, minthogy az alapító és társai nem hajlandóak nyilatkozni a kísérletekről. A néhány hozzáférhető dokumentumból, szabadalmi kérvényből és nyilatkozatból azonban nagy vonalakban felvázolható, hogy min dolgozik a harvardi csapat.
Az első felmerülő kérdést, hogy miért pont a kutyákon kezdik el a terápia „eladását”, talán a legkönnyebb megválaszolni. Az alapítók abból indultak ki, hogy a házi kedvencek megfiatalítása lehet a legjobb módja a hasonló módszerek társadalmilag elfogadottá tételének. Ami kulcsfontosságú a folytatás szempontjából, hiszen ha valami iránt van piaci érdeklődés, azt mind létrehozni, mind engedélyeztetni könnyebb. És ahogy Church nemrégiben elmondta,
a kutyakísérletek „végeredményei” így egyben eladható termékek is lesznek, a bevételből pedig folytatódhat a kutatás az emberi kipróbálás irányába.
A másik ok, ami a kutyák mellett szól, hogy rövidebb élettartamuk miatt esetükben sokkal gyorsabban igazolni lehet, ha működik a kezelés, mintha rögtön az emberi pácienseket céloznák meg azzal. A kijelölt irány azonban így is teljesen egyértelmű: a Rejuvenate az első szakaszban a spánielek és dobermannok körében nagyon elterjedt halálos szívproblémákat próbálja megakadályozni, és közben persze rengeteg adatot gyűjtenek össze annak alátámasztására, hogy a hasonló beavatkozások embereknél is működhetnek.
A tudományos alapok megvannak
Az elmúlt évek kutatásai valóban azt sugallják, hogy az öregedési folyamat megállítható és esetleg visszafordítható lehet. A szakértők például már a test bármely sejtjét képesek őssejtté visszaprogramozni, hogy aztán egészen másfajta szövetet növesszenek belőle. Az ugyanakkor nem világos, hogy egy komplex, többsejtű szervezet esetében azok a módszerek, amelyek egyes sejteken, vagy akár egy egyszerűbb szervezeten működnek, milyen végeredményt produkálnak.
Kulcskérdés például, hogy attól még, hogy egy egér a terápia nyomán fiatalabbnak tűnik, tovább is fog-e élni a várhatónál. Bár kétségtelen, hogy sokunk azt is elfogadná, ha nem élne hosszabb ideig, viszont egészségesen, életerővel tele élhetné le összes évét.
Church és társai 2015 táján kezdtek el egereken kísérletezni azzal a céllal, hogy megfiatalítsák az állatokat. Ehhez a CRISPR nevű génszerkesztési eljárást használták, amely révén célzottan változtathatók meg a genom egyes részei. A harvardi szakértők kísérleteik során ezzel a módszerrel változtatták meg az idős egerek génaktivitását. Egyes helyeken fokozták, másutt gátolták a gének kifejeződését, így igyekezve rávenni a sejteket arra, hogy felszaporítsák azokat molekulákat, amelyek a fiatal állatokban nagy mennyiségben vannak jelen, de szintjük a korral csökken.
A csapat az elmúlt években több mint hatvan különböző génterápiát tesztelt le egereken külön-külön, és különböző kombinációkban is. A tervek szerint rövidesen publikálnak egy tanulmányt egy olyan eljárásról, amely két gén módosítása révén képes az állatok életének meghosszabbítására. A két gén négy fontos, öregedéshez köthető betegségcsoport kialakulására is befolyással van: a szív- és veseelégtelenségre, az elhízásra és a cukorbetegségre. Church elmondása szerint eredményeik nagyon meggyőzőek.
Church szívesen lenne tesztalany
Noah Davidsohn, a projekt egyik vezetője azzal zárta egy januári harvardi előadását, hogy megmutatott Churchről egy képet, ahogy ma kinéz, ősz hajjal és szakállal, majd egy másikat, amelyik évtizedekkel ezelőtt készült. Ez a második kép a 2117-es évszámmal volt feliratozva.
A gesztus árulkodó a hosszabb távú tervekkel kapcsolatban és a vezetők személyes terveit illetően is. Church ugyanis bevallottan az elsők között szeretné kipróbálni a kezelést, és már a kísérleti fázisba is becsatlakozna.
A végső cél az lenne, hogy több mint száz évesen is egy huszonéves testével és elméjével rendelkezzen.
A hasonló ötletekre pedig abszolút vevő a szilícium-völgyi elit, pláne, hogy a Rejuvenate Bio munkatársai úgy beszélnek a megfiatalítás megvalósításáról a potenciális befektetőknek, mintha az egy olyan feladat lenne, amely rövid időn belül megoldható. A sikert senki sem kérdőjelezi meg, mondván hogy ha egyszerűbb organizmusokban sikerült meghosszabbítani az élettartamot, akkor ugyanezt emberekben is meg lehet oldani. A szakértők tehát azt állítják, hogy rövidesen teljesen uralni fogják a biológiai órát, és olyan életkorban tartják ügyfeleiket, amit azok igényelnek.
Mindehhez a már említett okokból az első lépést a házi kedvencek jelentik. A cég tenyésztőkkel, etikai szakértőkkel és állatorvosokkal közösen dolgozik azon, hogyan lehetne betörni a piacra a kutyák élethosszabbításának ötletével. Ami óriási üzleti lehetőség is egyben, hiszen csak az Egyesült Államokban évente 20 milliárd dollárt költenek állatorvosi kezelésekre az emberek.
Ölebekkel kezdődhet
A Rejuvenate Bio a tavalyi évben elkezdett kapcsolatot kiépíteni több Cavalier King Charles spániel tenyésztővel és tulajdonossal is. Azzal keresték meg a őket, hogy az ölebek részére olyan génterápiát terveznek, amely megoldhatja azokat a szívbillentyű-problémákat, amelyekbe a fajta tagjainak fele 10 éves korára belehal.
A cég nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan mit takar a kezelés, de annyit elárultak, hogy az egy korábbi egérkísérleten alapul. Ez utóbbi keretében Davidsohn és kollégái a génterápiával a TGF-béta nevű fehérjét blokkolták, amely a kulcsszereplőnek tekinthető abban a folyamatban, amely a szívbillentyűk hegesedését váltja ki. A kutyák problémája pedig pontosan az, hogy ezek a hegek annyira megvastagítják és eldeformálják a billentyűket, hogy azok nem képesek kielégítően működni.
Idén tavasszal Davidsohn Chicagóba utazott a fajta tenyésztési konferenciájára, ahol egy aukciós vacsora keretében több ezer dollárt gyűjtöttek össze az első kísérleti kezelésekre. Egy tenyésztő, Patty Kanan elmondása szerint a kutatás nagyon meggyőző, és rendkívül sokat javíthat a kutyák életminőségén.
Mások ugyanakkor nincsenek meggyőződve arról, hogy a cég a közeljövőben képes lesz beváltani hangzatos ígéreteit, miszerint a kezelés „egészségesebbé, boldogabbá és fiatalabbá” teszi a kutyákat. Rod Russel, egy másik tenyésztő szerint
a projekt jelenlegi formájában nem több egy agresszív reklámkampánynál, hiszen egyelőre semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy létezik olyan módszerrel, amellyel a kutyák megfiatalíthatók.
Russel azt is leszögezi, és ebben kétségtelenül igaza van, hogy egy kísérleti gyógymódról nem illik azt mondani, hogy működik, mielőtt a tesztek befejeződtek volna. A tenyésztő szerint teljes naivitás egy ilyen ígéretért cserébe pénzt kiadni, de ettől persze még bőven lesznek olyanok, akik ezt megteszik.
Korainak tűnik
Érdekes kérdés a beígért kezelés kapcsán az is, hogy ha működik, valóban megfiatalításnak tekinthető a módszer, vagy helyesebb lenne inkább megelőzésnek nevezni a koncepciót. Church szerint a szóhasználat nagyon is megalapozott: nem egyszerűen azért nevezik megfiatalításnak a terápiát, mert ez jobban hangzik, mint a megelőzés, hanem mert a kutyák teste úgy fog gyógyulni, mint fiatal korukban.
A projekt kapcsán etikai és praktikus kérdések is felmerülnek, amelyekről többek közt egy tavalyi kerekasztalbeszélgetésen esett szó, amelyet a Harvard egyik állatorvosa szervezett. A filozófusok, etikusok és egészségügyi szakértők részvételével zajló vitán többek közt szóba került, hogy ha sikerül meghosszabbítani a kutyák és más háziállatok élettartamát, az például azzal járhat, hogy több kedvenc éli túl gazdáját, amelyek ellátása és elhelyezése nagy terhet ró a társadalomra.
A kutyákon való kísérletezés kérdése egyébként már önmagában is egy etikailag meglehetősen ellentmondásos terület. A törvény szerint a tulajdonos dönti el, hogy egy beteg állat esetében a békés halált vagy fájdalmas kezelések sorát választja, és ez a döntés nem mindig áll összhangban azzal, amit az kutya érdeke diktálna.
A legnagyobb gond azonban többek szerint is az a projekttel, hogy még az igazoltan élethosszabbító kezelések esetében sem érzik úgy a szakértők, hogy a technológia megérett volna arra, hogy kilépjen a laborból. A hosszú távú hatásokról ugyanis szinte semmit sem tudni.
„Az, hogy lehetséges genetikai úton hosszabb élettartamú állatokat létrehozni, nem kétséges” – mondja Matt Kaeberlein, aki egy másik projekt keretében a rapamicin nevű hatóanyag élethosszító kapacitását vizsgálja.
De az is biztos, hogy szinte mindig vannak nem várt mellékhatások, teszi hozzá a kutató. Egy, a szív hegesedését befolyásoló gén megváltoztatása a test más részein nem kívánt következményekkel járhat együtt. Kaeberlein szerint tehát még nagyon sok rágcsálókon végzett kísérletre lenne szükség, mielőtt nagyobb emlősökön is tesztelni kezdik az ilyen génterápiákat.
