A tengeri teknősök és tojásaik a kora-újkortól luxuscikknek számítottak. Az értékes állatokért az azokat beszerzők az Indiai-óceán egy eldugott szigetrendszeréhez utaztak, hogy onnan Európába vigyék ezeket, ahol ételek és tárgyak készültek belőlük. A teknősleves különösen a Brit Birodalom felsőbb köreiben volt népszerű fogás. Az állatok és tojásaik egyre intenzívebb begyűjtése tragikus hatással volt a helyi populációkra, olyannyira, hogy az 1960-as évekre az aldabrai partokon évi 2000-re csökkent a fészkek száma. Tekintve, hogy a közönséges levesteknősök évi 3–5 fészeknyi tojást raknak le, ebből a szakértők úgy becsülték, hogy mindössze 500 szaporodóképes nőstény teknős maradt a régióban.
A faj csak 1968-ban kapott védett státuszt az atollon, és ezzel egy időben megkezdődtek azok az erőfeszítések is, amelyek a megmentésére irányultak. Adam Pritchard, az Exeter Egyetem konzervációs biológusa és társai nemrégiben azt mérték fel, hogy mennyire voltak eredményesek ezek a tevékenységek, különösen az elmúlt évtized akciói. Az eredményekből az látszik, hogy az állatok nagyon szívósak, és ha egy kis esélyt kapnak arra, hogy a populáció helyrerázódjon, azt nagyon meghálálják, mondja a szakértő.
A Seychelles Islands Foundation a védettségi státusz kiadása óta tartja számon a partokon felbukkanó teknősnyomokat és fészkeket. Az adatokat azonban nem könnyű elemezni, mivel sokáig nem volt egységesítve a számolás módja. Pritchard és társai számára hat hónapba telt, mire létrehoztak egy egységesített adatbázist. Egy korábbi kutatás során 2008-ig vizsgálták a teknősök számának alakulását a területen, a mostani vizsgálatban pedig gyakorlatilag ezt a munkát folytatták a szakértők, egy újabb évtized adataival egészítve ki az eredményeket.
A vizsgálat alapján a teknősök száma jelentősen megnőtt az 1960-as évekbeli drasztikus adatokhoz képest. A legfrissebb mérések több mint 15 ezer fészekaljat igazolnak évente a partokon 2014–2019 között. Ez azt jelenti, hogy 3–5000 nőstény levesteknős rak tojást a területen, ami 6–10-szeres növekedést jelent a populáció létszámában.
Az egyes partok között is vannak azonban különbségek. A leginkább kizsákmányolt területeken lassabban zajlott a populáció helyreállása, a számok az 1990-es években kezdtek növekedni, és 2011-ben indult be egy nagyobb népességrobbanás. Ez a kevésbé levadászott partokon hamarabb megtörtént, de a leginkább kizsákmányolt részeken szinte kihalásig pusztították a teknősöket, amelyek 20–50 év alatt válnak ivaréretté. Vagyis egy teljesen új generációnak kellett felnőnie a változáshoz.
Bár a teknősök száma jelenleg nagyon ígéretesen alakul, a kutatók szerint több aggasztó trend is van, ami veszélyezteti az állatok létét. Például egyre több szemét sodródik a partokra, amelyek akadályozzák a tojásrakó nőstényeket a megfelelő hely megtalálásában. Olyanra is volt példa, hogy a nőstények egyszerűen visszamentek a tengerbe, miután meglátták, mennyire szemetes egy partszakasz.
Azt nehéz megmondani, hogy ezek a sikertelen tojásrakási kísérletek milyen hatással vannak a populációra. Pritchard szerint az mindenképpen kockázatos, hogy több kudarc után a nőstények valószínűleg nem a legoptimálisabb helyen fognak fészkelni, ami veszélyezteti az új generáció túlélését.
Az éghajlatváltozás hasonlóan súlyos problémának ígérkezik, mivel a teknősök nemét a fészek környezetének hőmérséklete határozza meg. Vagyis ha túl meleg van, az egész fészekalj nőstény lesz, és ha ez állandósul, idővel elfogynak a szaporodóképes hímek. Az adatok jelenleg azt sugallják, hogy a fészkelés ideje ennek kompenzálására kitolódik a hidegebb hónapokra, de nem tudni, hogy ez mennyire hatásos, és meddig tartható stratégia.
A szakértők szerint a teknősök száma még mindig nem érte el az 1900-as évek elejének szintjét, de egyelőre annak sincs nyoma, hogy a népességnövekedés megállt volna, így szépen haladnak a cél felé, ami nagyjából duplája-triplája a jelenleginek.
