Évtizedek óta hallani beszámolókat arról, hogy a különös medúzafajnak még a közelében is kényelmetlen lenni, az állatok felett elúszók bőre ugyanis viszketni és fájni kezd. Így járt egyszer Cheryl Ames tengerbiológus is, aki miután több kollégáját is kifaggatta, és megerősítette, hogy ők is tapasztaltak hasonlót, úgy döntött, hogy utánajár a rejtélynek.
Rövidesen kiderült, hogy a bőrirritáció a medúzák környékén felbukkanó nyálkás csomókhoz köthető. Amikor Ames és kollégái mintát vettek ezekből, és mikroszkóp alatt vizsgálni kezdték őket, legnagyobb meglepetésükre azt látták, hogy a nyálkában pici részecskék mozognak, amelyek megölik a velük érintkezésbe kerülő apró tengeri organizmusokat.
A további vizsgálatok aztán feltárták, hogy a cassiosomáknak nevezett partikulák élő, mérget termelő sejtcsomók, amelyeket a fordított medúza bocsát ki magából. Az állatok a medúzák testével egyező anyagú, kocsonyás mezoglea labdákat eregetnek, amelyek belsejében élő sejtek vannak. Ezek az apró nyúlványokkal ellátott sejtek mozogva képesek ide-oda irányítani a labdákat, míg egy másik sejttípus mérgező fehérjéket termel, és megtámadja, ami az útjába kerül.
Bár a szakértők előzetesen azt is lehetségesnek tartották, hogy a nyálkának semmi köze a medúzákhoz, hanem valami másfajta élőlény áll ezek hátterében, és csak véletlen, hogy a fordított medúzák közelében figyelték meg a jelenséget, a sejtek DNS-elemzése kétségen felül igazolta, hogy csípős kis gránátokat a medúzák termelik. Mégpedig igen nagy mennyiségben: az állatok rövidke nyúlványai ezresével eregetik a labdákat, ha problémát észlelnek a közelben.
Hogy mi történik a labdákon belül, az ugyanakkor továbbra is rejtély. Valószínűnek tűnik, hogy a kibocsátott kocsonyás egységek emészteni is képesek, mert az általuk bekebelezett apróbb tengeri lények egy éjszaka alatt eltűnnek a nyálkából. Így nem kizárt, hogy a medúzák utólag újra bekebelezik a csomókat, részben így fedezve energiaigényüket, amelyet javarészt a velük szimbiózisban élő, fotoszintetizáló moszatok révén elégítenek ki. Érdekes módon azonban ezek a moszatok a mérgező labdákban is feltűnnek, és egyelőre senki sem tudja, hogy mit csinálnak ott, így a medúzák és a nyálkás anyag rejtélye egyelőre csak részben oldódott meg.
