A James Webb régen várt indítására december 25-én került sor, és eddig minden a legnagyobb rendben megy a rendkívül összetett űreszköz üzembe helyezése során. A start után nem sokkal kinyílt a napelem, az elmúlt napokban pedig a szükséges pályamódosítások mellett az űrtávcső lenyitotta azt a két hosszúkás csomagot is, amely a működéséhez létfontosságú árnyékolót tartalmazza. Végül megtörtént a távcső leendő árnyékos oldalon levő részeinek kiemelése is, ezeket egy erre szolgáló teleszkópos tornyocskával 1,22 méterre eltávolították az árnyékoló közeléből. Ez egyrészt a fólia kibontásához szükséges, másrészt a működés során is javítja majd a rendszer hőszigetelését.
Az eljövendő napokban pedig megkezdődik az ötrétegű árnyékolófólia kibontása és kifeszítése, amely a teljes üzembe helyezés legösszetettebb és legkockázatosabb szakasza. A 12x22 méteres árnyékoló biztosítja ugyanis, hogy az infravörösben vizsgálódó távcsövet ne zavarja meg a Nap melege, és hogy a rendszer kellően hűvös maradjon.
A rendkívül vékony, külön kifeszülő fóliarétegeket sem összecsomagolni, sem kibontani nem egyszerű. Először az árnyékoló membránborítását fogják lehántani a csomagról, amit elektromosan aktiválható záróelemek elengedésével tesznek meg az irányítók. Majd a már lenyitott csomagokra merőlegesen az egyik oldalra elkezdik kinyújtani az első árbocot, amely magával húzza az árnyékoló ezen felét is. Ezt a műveletet aztán a másik oldali árboccal is megcsinálják. Végül elkezdődik a rétegek óvatos kifeszítése. Ez a folyamat elvileg az indítás után 8 nappal, tehát január 2. környékén fog befejeződni.
A következő műveleti szakaszban először a másodlagos tükör kerül a helyére, majd kinyílik a főtükör két, felbocsátáshoz behajtott oldala is. A kicsomagolás elvileg január 8-ra fejeződik be. Azt ezt követő két hétben a hatalmas főtükör hatszögletű elemeinek finombeállítása következik, illetve folytatódik az utazás a Webb tervezett helyére, az L2 Langrange-pont felé.
Ez az egyik gravitációsan semleges pont a Nap–Föld-rendszerben, a Föld Nappal ellentétes oldalán, 1,4 millió kilométerre bolygónktól. Az L2 pont előnye, hogy kevés üzemanyag kell azt itt tartózkodó eszközök pályán tartásához, ráadásul a Föld nagyrészt kitakarja a Nap fényét, természetes árnyékot biztosítva az űrtávcsőnek. 29 nappal a start után egy újabb pályamódosítással a tervezett L2 körüli pályára áll majd a távcső. Az ezt követő hónapokban minden rendszert kalibrálnak és tesztelnek, és a tudományos szakasz hivatalosan hat hónappal a start után veszi kezdetét.
A jövőre nézve nagyon jó hír, hogy az eddigi két pályakorrekció minimális üzemanyag-felhasználással zajlott, így jelen állás szerint a Webbnek bőven lesz üzemanyaga ahhoz, hogy a 10 évesre tervezett küldetést jelentősen túlteljesítse. Ez elsősorban a hordozórakéta precíz haladásának köszönhető, az Ariane–5 az indítás során olyan optimális pályára irányította az űreszközt, hogy az L2 eléréséhez csak minimális módosításokra volt eddig szükség. Ez a magyarázat arra is, hogy az indítás során a napelem a vártnál hamarabb nyílt ki: a rendszert úgy tervezték, hogy a panel rögtön kinyíljon, amint megfelelő orientációba kerül a távcső a Naphoz képest, és erre a precíz indításnak köszönhetően előbb került sor, mint amire előzetesen számítottak.
A projekt weboldalán egyébként folyamatosan nyomon követhető, hogy áll a kicsomagolás, és a NASA már hőmérsékletadatokat is közölni kezdett a napos és az árnyékos oldalról. Ezekből máris látszik, hogy kihajtott állapotban már maguk az árnyékolócsomagok is részleges árnyékot biztosítanak a távcsőnek. Jelen sorok írásakor máris 160 °C eltérés van a két oldal között, pedig még nem nyíltak ki az árnyékolófóliák és a hűtőrendszerek sem működnek.
