Amikor a farkasok birkóznak, harapdálják egymást és megvillantják az agyaraikat, jelentheti azt, hogy egy komoly verekedés készülődik, de az is lehet, hogy csak egy kis baráti csipkelődésről van szó. De honnan tudják vajon a ragadozók, hogy mi a szándéka társuknak, mielőtt túl késő lenne? Az Animal Behaviour című szaklapban nemrégiben megjelent egy új tanulmány, amely szerint a farkasok finom arckifejezésekkel jelzik szándékaikat. Ez a mimikai kommunikáció nem csupán jómodor eszköze, de segít fenntartani a falkán belüli kohéziót is.

Ezek az arckifejezések elárulják a társaknak, hogy játékról van szó, vagy komoly rivalizálásról, mondja Christina Hansen Wheat, a Stockholmi Egyetem etológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban, hozzátéve, hogy egy nagyon finoman hangolt kommunikációs rendszerről van szó. A farkasok mimikájával kapcsolatos kutatások többsége évtizedes múltra tekintenek vissza, és pusztán megfigyeléseken alapulnak. Számos vizsgálatban ráadásul a kutyák tanulmányozására tervezett módszereket használtak, ami alapvetően helyettesítő, mivel az ember legjobb barátjának sokkal kevésbé kifejező a mimikája, mint rokonainak.

Veronica Maglieri, a Pisai Egyetem etológusa és kollégái ezért közelebbről is vizsgálni kezdték a farkasokat. Persze nem a vadon élő farkasokat, mivel bármilyen viselkedés következetes megfigyelése a vadonban óriási kihívást jelent. Ehelyett fogságban tartott szürke, sarkvidéki és kanadai farkasfalkákat szoktattak hozzá a jelenlétükhöz, miközben a farkasok egy focipálya nagyságának felét kitevő, erdős, zárt területen barangoltak. A kutatók órákig ültek a ketreceken kívül. „Az első hetet arra használtuk, hogy megtanuljuk, hogyan ismerjük fel az egyes farkasokat” – mondja Maglieri, mivel az egyedek elkülönítése harc közben a videófelvételeken is problémás lehet. Végül a csapat nemcsak az arcuk alapján tudta felismerni az egyes farkasokat, hanem a járásuk és a hangjuk alapján is.

Miután a farkasok körülbelül egy hét elteltével megbarátkoztak a kutatókkal, a csapat elkezdett videózni, és megpróbálták megörökíteni az állatok minden egyes játékos és agresszív interakcióját egymással, ahogy a ketrecben bolyongtak. Miután 135 órányi felvételt készítettek, a kutatók 379 ilyen interakciót vettek filmre. A felvételeket képkockáról képkockára elemezve a farkasok arcának egyes izommozgásait keresték. (Ezt a technikát korábban már alkalmazták a macskák arckifejezéseinek tanulmányozására). Ezután a kutatók más jeleket is figyelembe vettek, például azt, hogy az egyed lehetőséget adott-e ellenfelének az ellentámadásra, és az egyes interakciókat barátságosnak vagy harciasnak minősítették.

A csapat öt különböző arckifejezést azonosított, amelyeket a farkasok a játékosság és az agresszió különböző szintjeinek közvetítésére használnak. A játékos interakciók során például a farkasok kinyitják a szájukat és elernyesztik az ajkukat. Ha a játékharc túl messzire megy, a farkas visszahúzza az ajkait, felfedve az ínyét és összeszűkítve a szemét. Ha a helyzet tovább fokozódik, és úgy tűnik, hogy a harc totális küzdelembe torkollik, a farkas egy világos foltot fed fel az ínye tetején: ez a folt a végső figyelmeztetés a komoly támadásra. Ezek az arckifejezések érdekes módon a kutatók által megfigyelt összes szürke, sarkvidéki és kanadai farkasfalkában közösek voltak.

Az arckifejezések közötti különbségek finom, de döntő jelentőségűek, jegyzi meg a tanulmány társszerzője, Elisabetta Palagi, a Pisai Egyetem etológusa. Néhány kulcsfontosságú elem megváltoztatja a jelentést, teszi hozzá a kutató. Maglieri és Palagi a jövőben azt szeretné megvizsgálni, hogy a kutyák arckifejezési repertoárja miért egyszerűsödött le a háziasítás során. Az egyik elmélet szerint a kevesebb arckifejezés azzal jár, hogy a kutyák és emberi társaik között kisebb a kommunikációs zavar lehetősége. „Ha hatékonyan akarunk kommunikálni egy másik, a legjobb megoldás, ha mindig ugyanazt az egyszerű arckifejezést használjuk” – mondja Maglieri, ahelyett, hogy többféle, finomabb, komplexebb arckifejezést használnánk.