Amit jelenleg a rákról tudunk, mind azt sugallja, hogy a nagy testű, hosszú életű állatoknál nagyobbnak kellene lennie a tumorok kialakulási kockázatának. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a tumorsejtek genetikai mutációk nyomán alakulnak ki, amelyek annál nagyobb eséllyel fordulnak elő, minél több sejtről van szó és minél hosszabb ideig osztódnak ezek. Vagyis a nagy testméretű állatok esetében spontán viszonylag sok tumornak kellene kialakulnia ezek élete során a kisebb és rövidebb ideig élő állatokhoz képest.
Ennek ellenére az elefántok körében rendkívül ritkák a daganatos betegségek. Hogy ennek mi lehet a hátterében, arra egy új vizsgálat derített fényt, amelynek során a kutatók feltárták, hogy az elefántok extra másolatokkal rendelkeznek többféle különböző típusú, a tumorok elnyomásával összefüggésbe hozott génből is. Ami még érdekesebb, ezek a másolatok kifejezetten elterjedtnek számítanak az elefántok ma élő és kihalt rokonai között is. Utóbbi ráadásul az egészen fajokra is jellemző, így például a fokföldi aranyvakondokra és az elefántcickányokra.
Az elefántok pontosan azért segíthetnek nagyban a tumorszuppresszió evolúciójának felgöngyölítésében, vagyis mert rokonaik többsége apró testű, mondják a szakértők. A vizsgálat keretében többek közt afrikai, erdei, ázsiai elefántok, fokföldi aranyvakondok, elefántcickányok, fokföldi szirtiborzok, manátuszok, illetve kihalt gyapjas mamutok és masztodonok genomját vizsgálták meg.
Míg a korábbi kutatások csak egy tumorszuppresszor génre, a TP53-ra koncentráltak az elefántok tumormentessége kapcsán, a Buffalói Egyetem és a Berkeley kutatói többféle ilyen gént is megvizsgáltak, és arra jutottak, hogy ezek másolatai nagy számban vannak jelen az elefántok és rokonaik genomjában is, sokrétű védelmet nyújtva a daganatos betegségekkel szemben. Az elefántok esetében ugyanakkor olyan egyedi duplikációk is előfordulnak, amelyek más fajokban nem. Ezek fokozottan segítik a DNS javítását, az oxidatív stresszel szembeni ellenállóképességet, és sok más sejtszintű folyamatot.
Vagyis minden jel arra mutat, hogy a tumorszuppresszor gének több másolatban való megjelenése a genomban megelőzte a kivételesen nagy testméret kialakulásának kezdeteit vagy legalábbis egybeesett ezekkel. Az elefántokban ugyanakkor ez a védelem továbbfejlődött, fokozva a védőhatást.
A szakértők azt remélik, hogy a daganatokkal szembeni védelmi módszerek elefántokban jellemző tanulmányozása révén nemcsak ezek evolúciójáról kaphatnak pontosabb képet, de az eredmények akár új tumorterápiák megszületéséhez is vezethetnek.
