Az orrszarvúk „szarva”, vagyis a szaruból álló tülök aranyat ér, legalábbis ami a piacot illeti. A hagyományos kínai orvoslásban reumás panaszok és köszvény kezelésére használják, bár a vonatkozó vizsgálatok szerint a placebón kívül nincs semmiféle kimutatható gyógyszerészeti hatása. Mások, például a jemeni kézművesek pedig különböző tárgyakat, például tőrmarkolatokat készítenek a tülkökből. Az anyag 1 kilogrammjának ára elérheti a 60 ezer dollárt, vagyis a 18 millió forintot, így az állatok illegális vadászata óriási üzlet.
Az orrszarvútülök keresettsége nagy szerepet játszik abban, hogy világon gyakorlatilag mindegyik orrszarvúpopuláció veszélyeztetett, több közülük kritikus mértékben. Ami persze tovább növeli a tülkök értékét, és még nagyobb problémává teszi az orvvadászatot. Az állatok megóvásának egyik módját több konzervációval foglalkozó szakértő szerint is az jelentené, ha az igazi tülkök anyagához hasonló mesterséges matériával árasztanák el a piacot. Ettől ugyanis lemenne az anyag ára, és csökkenne a motiváció a vadászatra.
Ehhez persze az kell, hogy a műtülkök jó minőségűek legyenek. Az egyik kutatócsoportot, amely a megoldáson dolgozik, Fritz Vollrath, az Oxfordi Egyetem zoológusa vezeti. Az oxfordi szakértők és a problémán velük dolgozó sanghaji kollégáik egy most megjelent tanulmányban arról számolnak be, hogy sikerült is előállítaniuk egy könnyen legyártható, olcsó másolatot, amely megtévesztésig hasonlít az igazi tülökanyagra.
Vollrath műtülkeinek elsődleges alapanyaga a lószőr. Gyökeresen eltérő kinézetük ellenére a lovak és az orrszarvúk közeli rokonságban állnak egymással, a lovaknak persze nincs szarvuk, de igazándiból ezzel az az orrszarvúk is így vannak: tülkeik egészen más struktúrájúak, mint a marhák vagy a bölények szarva. Az orrszarvútülkök gyakorlatilag sorosan összeolvadt szőrszálakból állnak, amelyeket halott sejtek tömege tapaszt össze.
A mikroszkópos vizsgálatok feltárták, hogy a lovak farkában található szőrszálak nagyon hasonló szerkezetűek, mint a tülkök alapszőrei: ezek mind méreteikben, mind szimmetriájukban, mind szivacsos belső szerkezetükben hasonlítanak egymásra. A lószőrön van ugyan egy pikkelyes külső réteg, amely az orrszarvúszőrről hiányzik, de ezt a kutatók egy lítium-bromidos oldattal könnyen el tudták távolítani.
A következő feladat a szőrszálak összetapasztása volt. Ehhez Vollrath és társai azt a rostos, fehérjegazdag ragasztóanyagot használták, amelyet a pókok és a selyemhernyók termelnek ragasztási célokra. A szőrszálakra felvitték a ragasztót, majd azokat szorosan összecsavarták, és egy sütőben alacsony hőfokon megszárították. A végeredményként kapott anyag némi csiszolást követően pontosan úgy nézett ki, mint az orrszarvútülkök.
A feketepiacon persze a tülkök eredetiségét alapos vizsgálatoknak vetik alá, így az nem elegendő, ha az anyag ránézésre hasonlít az eredetire. Vollrath és társai így mindent bevetettek az elemzés során. A végkövetkeztetésük az volt, hogy bár egy DNS-vizsgálat kétségkívül feltárná a hamisítás tényét, ez szerencsére még mindig túl drága és bonyolult ahhoz, hogy a feketepiaci kereskedők rutinszerűen elvégezzék. Az áltülkök azonban minden más teszten hiba nélkül átmentek: elektronmikroszkóppal vizsgálva pont úgy festenek, mint az igazi tülkök, ugyanolyan hőelnyelő képességekkel rendelkeznek ezek, és mechanikai tulajdonságaik is egyeznek az orrszarvúkról származó anyagéval.
Ez egyben azt is jelenti, hogy az áltülkök fegyvermarkolatként valószínűleg ugyanolyan jól teljesítenek, mint a valódi anyag. Hogy a gyógyításban is hasonlóan „beválnak-e”, az persze kérdés. Ahogy az is, hogy bejön-e a szakértők számítása, és ha hamisított tülkökkel árasztják el a piacot, valóban zuhanni kezd az ár. De egy kísérletet kétségkívül megér a dolog.
