A Merkúr felszínén feltűnő sötét foltok a Mariner–10 űrszonda 1974-es látogatása óta izgatják a szakértők fantáziáját. A küldetését tavaly befejező MESSENGER szonda utolsó hónapokban gyűjtött spektrális adatainak köszönhetően most végre fény derült a különös régiók összetételére és valószínűsíthető eredetére is. Az információk elemzése alapján a Naphoz legközelebbi bolygó felszínét a sötét helyeken grafit borítja, amely a szakértők szerint egykor az égitest kérgét alkotta.
A szakértők kezdetben úgy vélték, hogy a szokatlanul sötét foltok vasat tartalmazhatnak, mivel a Holdon a magas vastartalom miatt sötétek a felszín bizonyos részei. A Merkúrt 2011-ben elérő MESSENGER mérései alapján azonban hamar világossá vált, hogy a planéta felszíne nagyon szegény vasban. Mivel a foltok rendszerint becsapódási kráterek belsejében és környékén és vulkáni kráterek körül találhatók, a kutatók azzal az új magyarázattal álltak elő, hogy ezeket a részeket szén borítja, és az anyagot a felszínbe ütköző égitestek szállították a bolygóra.
A MESSENGER gammasugárzás- és neutron-spektrométere, valamint röntgentartományban vizsgálódó műszerei a küldetés utolsó hónapjaiban aztán megerősítették, hogy a sötét részek valóban nagy mennyiségű szenet, még pontosabban grafitot tartalmaznak, de egyben azt is feltárták, hogy az anyag nagy valószínűséggel a bolygóról származik, és a becsapódások csak felszínre hozzák azt.
A kutatók új elmélete szerint a Merkúrt fiatalabb korában, amikor belseje még nagyrészt olvadt állapotban volt, egy grafitból álló kéreg borította. „A kísérletek és a szimulációk alapján úgy tűnik, hogy amikor a magmaóceán hűlni kezdett, és az ásványok lassan megszilárdultak, ezek mindegyike a mélybe süllyedt, kivéve a grafitot. Ez viszont olyan könnyű volt, hogy felhalmozódott a formálódó kéregben” – mondja Rachel Klima, a Johns Hopkins Egyetem bolygókutatója, és az új eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője.
A grafitkérget aztán lassan elfedte a bolygó korai időszakában a vulkánokból a felszínre ömlő láva, egy újabb kérget hozva létre a másik fölött. „Úgy gondoljuk, hogy a sötét foltok az ősi kéreghez tartoznak. Ha ez valóban így van, akkor vizsgálatuk közben a Merkúr közel 4,6 milliárd évvel ezelőtti felszínére vethetünk egy pillantást” – folytatja Klima.
Bár a Merkúr színét, és kráterekkel, hasadékokkal valamint hegyekkel borított felszínét tekintve nagyon hasonlít a Naprendszer kisebb égitestjeire, köztük a Holdra is, valójában nagyon más jellegű objektum, mint ez utóbbiak, és keletkezése, illetve összetétele egyedinek számít az egész rendszerben. Ezt erősíti meg az egykori grafitkéreg léte is, amely a Merkúr különlegességén túl arra is rávilágít, hogy milyen elemek voltak jelen a Nap körül, amikor a bolygók formálódni kezdtek.
Az új adatok begyűjtését az tette lehetővé, hogy a MESSENGER küldetésének végén a szonda irányítói egyre közelebb vitték az űreszközt a Merkúr felszínéhez. A szonda végül 2015. április 30-án bele is ütközött a kéregbe, de az ezt megelőző hónapokban műszereivel minden korábbinál közelebbről analizálta a bolygó felszínét. „A mérések ténylegesen akkor történtek, miközben a szonda a halálba zuhant” – mondja Patrick Peplowski, a tanulmány egyik szerzője.
Az új eredmények a szakértők szerint egyértelműen jelzik, hogy a Merkúrt érdemes részletesebben is tanulmányozni, mivel az égitest olyan ásványokat is tartalmaz, amelyek sehol másutt nem léteznek a Naprendszerben. A következő lépés egy landolóegység útnak indítása, illetve egy mintagyűjtő küldetés végrehajtása lehetne, hiszen a bolygó egzotikus felszíne rengeteg érdekességre deríthet fényt a Naprendszer múltjával kapcsolatban, állítják a kutatók.
