Egy brit kutatócsoport nemrégiben új ötlettel állt elő a szúnyogok által terjesztett betegségek megfékezésére: véleményük szerint a rovarok genetikai módosításával egyszer és mindörökre kiirthatók lehetnének az olyan kórképek, mint a malária vagy a dengue-láz. Az ötlet kritikusai szerint azonban a terv átgondolatlan és kockázatos.
A brit Oxitec nevű cég vezető szerepet tölt be a rovarok által terjesztett betegségek kutatásában. Egyelőre elsősorban a hihetetlen fájdalmakkal járó dengue-lázra koncentrálnak, de azt remélik, hogy a most kifejlesztett módszerekkel később a malária ellen is sikeresen felvehetik a harcot.
A kutatók által kitenyésztett hímnemű szúnyogok genetikailag úgy lettek módosítva, hogy utódaik szaporodóképes koruk elérése előtt elpusztulnak, illetve ők maguk is igen nehezen találnak párt. A tudósok tehát gyakorlatilag megalkották a steril szúnyogot. Hadyn Parry, az Oxitec vezetője szerint lehetetlen lenne kiirtani a fertőzés terjedéséért elsősorban felelős, teljes Aedes aegypti szúnyogfajt, hiszen azok már 110 különböző országban megvetették a lábukat. A különösen fertőzött területeken azonban működhet a módszer.
A kutatók szerint a metódusnak nincsenek veszélyei, és semmi esély arra, hogy a génmódosított szúnyogok esetleg más fajokkal párosodjanak. Az ötlet bírálói azonban óvatosságra intenek. A különleges szúnyogok elviekben azért nem érhetik meg a felnőtt kort, mert a lárvaállapotból való továbbfejlődéshez egy tetraciklin nevű antibiotikumra van szükségük. Helen Wallace, a génmódosításokkal foglalkozó kutatásokat figyelemmel követő GeneWatch munkatársa azonban felvetette azt a lehetőséget, hogy mi történik akkor, ha a szúnyoglárvák mégis hozzájutnak a tetraciklinhez, és felnőve szaporodni kezdenek.
Az Oxitec munkatársai szerint az ötlet nevetséges. Legutóbbi kísérletük során, amelyet a Kajmán-szigeteken vittek végbe, egyetlen szúnyog sem élte túl a második generációból. És ha valami csoda folytán mégis megérnék a szaporodóképes kort, annyira gyengék lennének, hogy sokkal rövidebb élet várna rájuk vadon élő társaikénál, valamint érzékenyebbek lennének az irtásukra alkalmazott vegyszerekkel szemben is.
Wallace másik problémája, hogy véleménye szerint az Oxitec anyagi okok miatt elsiette a kutatást, és nem gondoltak át minden lehetséges következményt. A technológiával önmagában semmi probléma nincs, a kockázatok felmérésének hiányával azonban annál több a gond, mondja Wallace, aki úgy véli, hogy a projekt felelőtlen folytatásával a cég még súlyosabbá is teheti a dengue-lázzal kapcsolatos helyzetet.
Az Oxitec szoros kapcsolatot ápol a Syngenta nevű mezőgazdasági céggel, amely a kutatás egyik fő támogatója volt. Wallace szerint a projekt nem több egy kampányfogásnál, amely kiötlői reményei szerint kikövezheti az utat a vitatottabb mezőgazdasági projektek, például a génmódosított méhek létrehozása felé.
Az Oxitec saját bevallása szerint mindent elkövetett a projekt biztonságossága és szakszerű végrehajtása érdekében, és úgy vélik, hogy mint a legtöbb géntechnológiával kapcsolatos kérdésben, itt is a kommunikáció és a közönség meggyőzése a legnehezebb feladat.
A dengue-láz világszerte egyre nagyobb területen fertőz, és nagy a nyomás valamiféle megoldás megtalálására. A WHO adatai szerint évente 50 millió esettel számolhatunk, melyek közül 20 ezer halállal végződik. A betegség úgy terjed, hogy a kórokozót hordozó szúnyogok fertőzött petéket raknak le az emberek környezetében megtalálható vizekbe, ide értve a pocsolyáktól kezdve a lefedetlen üdítőkig minden víz alapú folyadékot.
A malária és a dengue-láz megfékezésére jelenleg a nevelés és a tanítás a legjobb módszer, vagyis rá kell szoktatni az emberek arra, hogy használjanak szúnyoghálót és riasztószereket éjszaka. A rovarok azonban hamar immunissá válnak bármiféle vegyszerrel szemben, és egyre korábbi napszakokban bukkannak elő, hogy „kicselezzék” a hálókat.
Az Oxitec a sikeres kísérletek után most Braziliában élesben teszteli a módszert. Ha ez a próba is sikerrel végződik, akkor a tervek szerint rövidesen piacra dobják a génmódosított szúnyogokat.
