A rókacápák méretes farokuszonyukkal kábítják el (vagy csapják agyon) a zsákmányukul szolgáló heringeket, derült ki egy nemrégiben lefolytatott kutatásból, amelynek során víz alatti kamerákkal figyelték meg az állatok viselkedését. A farok hasonló, „stratégiai” használatát vadászat közben eddig kizárólag tengeri emlősök (delfinek és orkák) esetében észlelték a szakértők, ami a kutatók szerint arra utalhat, hogy a cápák jóval intelligensebbek az eddig feltételezettnél.
A rókacápák (Alopias pelagicus) éjszaka aktívak, és rendkívül óvatosak, így nagyon nehéz megfigyelni őket természetes környezetükben. A kutatók régóta sejtették, hogy az állatok testhosszuk felét kitevő farokuszonyukat aktív fegyverként használhatják a vadászat során, ezt azonban mindeddig sosem sikerült a valóságban megfigyelni.
Simon Oliver, a Liverpooli Egyetem kutatója és a rókacápák kutatásával, illetve védelmével foglalkozó kezdeményezés vezetője 2005 óta vizsgálja az állatok viselkedését. Kutatócsoportja évekig eredménytelenül figyelte a Fülöp-szigetek egyike, Cebu partmenti vizeit, ahol kiterjedt rókacápa-populáció él ugyan, de zsákmányt ejteni sosem látták őket a kutatók. A hosszas várakozás és a környékbeli heringek tömeges lehalászása végül meghozta gyümölcsét, a cápák a táplálék csökkenő mennyisége miatt kénytelenek voltak időnként nappal, a felszín közelében is vadászni.
A rókacápák stratégiája a következő: a kiszemelt halcsoport közé rontanak, majd farkukkal hirtelen egy 180 fokos, ostorcsapásra emlékeztető mozdulatot hajtanak végre. Az „ütés” a másodperc harmada alatt zajlik le, és egyrészt fizikailag is eltalálhatja a halak egy részét, másrészt kábító erejű lökéshullámot bocsát útjára. A kutatók által elemzett felvételek alapján egy-egy farokcsapással akár hét hering is elkábítható, illetve megölhető, így a metódus rendkívül hatékony módját jelenti a vadászatnak.
A tanulmány meggyőzően igazolja tehát a hosszú farok korábban is feltételezett funkcióját. Hozzátartozik azonban a történethez, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a kutatók által megfigyelt stratégia a rókacápák egyetlen módszere a vadászatra. Rendkívül keveset tudni ezekről az állatokról, így például az sem biztos, hogy a heringek jelentik számukra az egyetlen táplálékforrást.
A méretes uszonyok megfigyelt használata azonban tovább növeli azon bizonyítékok számát, amelyek arra utalnak, hogy a cápák jóval intelligensebbek, mint ahogy korábban gondoltuk. Oliver elmondása szerint a rendelkezésre álló adatok alapján ugyan még nem lehet komoly következtetéseket levonni a rókacápák társas interakcióinak fejlettségéről, de az tény, hogy kisebb csoportokban, összetett stratégiát alkalmazva vadásznak.
