A NASA új űrtávcsöve május 30-án foglalja el végső, a Föld pályasíkjához képest erősen döntött pályáját, és ezt követően kezdődik meg a küldetés tudományos szakasza. A teleszkóp relatíve apró kameráival újra és újra képeket készít az égbolt nagy területeiről, több százezer csillag fényességváltozásait monitorozva. A TESS a fedési módszerrel kutat exobolygók után, vagyis periodikus halványodásokat próbál elcsípni a csillagok fényében, amelyeket a központi égitest előtt áthaladó bolygók okozhatnak.
Hogy ez mekkora munkát jelent majd, azt kiválóan szemlélteti a NASA most közzétett felvétele, amely a TESS kameráinak első űrbéli tesztje során készült. A fotó két másodperces expozíciós idővel készült, és pár százezer csillagot ábrázol az égbolt egy nagyjából 10 x 10 fokos szeletkéjén. A tervek szerint az űreszköz két év alatt az égboltot 85 százalékát végigfotózza majd, egy 400-szor ekkora gigafelvételt hozva létre az általa látható univerzumról.
Az egyes szektorokat a tudományos szakaszban 27 napig vizsgálja a műszer, így alkalma lesz arra, hogy a csillagukhoz közel keringő exobolygók okozta fényességváltozásokat rögzítse. Az „élesben” készült fotók tehát ennél sokkal-sokkal részletgazdagabbak lesznek, bár már a mostani felvétel, amely egyébként a déli égbolt egy Béta Centaurihoz közel eső részét ábrázolja, is egészen lenyűgöző.
A várhatóan júniusban kezdődő tudományos szakaszban, ahogy már említettük, a TESS közel egy hónapig fogja figyelni az égbolt egy-egy darabkáját, szemben a Keplerrel, amely pozícionáló rendszerének elromlásáig folyamatosan ugyanazt az égi területet vizsgálta. A megfigyelési stratégiák eltérésének oka, hogy míg a Kepler célja az adott régióban a lehető legtöbb exobolygó megtalálása volt, a TESS kifejezetten azokra a fényes csillagokra koncentrál, amelyek viszonylag közel vannak a Földhöz.
A most készült tesztfotó tehát egyúttal az űrtávcső első képe kozmikus szomszédságunkról, amely a remények szerint exobolygók tömegék rejti. A szakértők szerint miután a TESS működésbe lép, küldetésének első két éve alatt megduplázhatja az ismert Naprendszeren kívüli planéták számát. Ami óriási előrelépést jelenthet, főleg hogy ezek szomszédos rendszerek bolygói lesznek, amelyek így könnyebben vizsgálhatók lehetnek más műszerekkel is.
