A szakértők a galaxisunk közepén található szupernehéz fekete lyukat és a Virgo-halmazban található M87 galaxis központi égitestjét szeretnék lencsevégre kapni, és ha sikerrel járnak, új információkat deríthetnek ki ezen rejtélyes égitestek működésével és az univerzumot vezérlő erőkkel kapcsolatban is. A műveletet az Event Horizon Telescope (EHT) révén hajtják végre, amely nyolc rádiótávcső együtteséből áll össze. Ezek a teleszkópok április 5–14. között négy vagy öt éjszakára egyetlen, bolygónyi teleszkópot alkotnak.
Mindegyikük a Tejútrendszer közepe felé irányul, hogy minden rádióhullámot rögzítsen a Sagittarius A* és az M87 fekete lyukának irányából. A távcsövek egy éjszaka alatt összesen 2 petabájt adatot generálnak, és a remények szerint adataikból az eddigi első kép rajzolódhat ki egy fekete lyuk eseményhorizontjáról, és a körülötte keringő fényes anyagról. „Az eseményhorizontok régóta a tudományos mitológia részét képezik, de most először kézzel fogható valósággá válhatnak” – mondja Heino Falcke, a hollandiai Radboud Egyetem kutatója, a nemzetközi együttműködés egyik résztvevője. „Elvégre látni annyi, mint elhinni.”
A tényleges képekre egy darabig várnia kell majd a nagyközönségnek, azok ugyanis csak jövőre lesznek készen a publikációra. A szakértők a szimulációk alapján viszont elég pontosan sejtik, hogy mit fognak látni, feltéve persze, hogy nincsenek óriási tévedések az elfogadott teóriákban. A fekete lyukak erős gravitációja a fényt is meghajlítja, így a forgó égitestek Föld felé közeledő oldalán egy fényes sarló látszik, a forgás közben távolodó részek viszont halványabbak lesznek, állítják a szakértők. Ha mindezt sikerülne rögzíteni, talán választ lehet majd adni arra a kérdésre, hogyan formálódnak a fekete lyukak pólusain létrejövő anyagsugarak, amelyek közel fénysebességre gyorsult részecskékből állnak.
Az EHT mostani működése csak az első lépés a több évtizedes együttműködésben. A tervek szerint a jövőben még többször sor kerül hasonló megfigyelésekre, amelyekbe az idők folyamán egyre több távcső kapcsolódik be. Ezen megfigyelések során a szakértők azt remélik, hogy közelebb kerülhetnek az olyan rejtélyek megfejtéséhez, mint hogy hogyan működik a gravitáció nagyon nehéz objektumok körül, illetve hogyan fér össze ez utóbbi és az nanoszintű jelenségeket leíró kvantumelmélet.
Falcke úgy sejti, hogy a két elmélet összekapcsolásában kulcsszerepet kaphat az eseményhorizont működésének megértése. A szakértő szerint a megfigyelések során valami újdonság fog kiderülni erről, ami segíthet megérteni, hogyan működik a világegyetem.
