Majdnem 15 év telt el azóta, hogy a NASA Galileo űrszondája belerepült a Jupiter légkörébe, hogy küldetése végére érve megakadályozza a holdak földi baktériumokkal való szennyezését. Az egykori küldetés azonban még mindig tartogat meglepetéseket, derül ki egy új tanulmányból.
A Galileo megsemmisülése óta a Hubble űrtávcső rendszeresen megvizsgálja a Jupiter rendszerét, és néhány alkalommal arra utaló jelek tűntek fel a képeken, hogy az Európé nevű holdról vízpára távozik az űrbe. Ami arra utalt, hogy a hold belsejében folyékony víz van, amely időnként előtör a felszín alól.
A mélyben rejtőző óceán képe rögtön megmozgatta a szakértők fantáziáját, és a felfedezés óta egyre többen gondolják úgy, hogy ha valóban van folyékony víz a hold jeges felszíne alatt, abban akár élet is létezhet. Ahhoz azonban, hogy ezt felfedezzük, több kilométer vastag jégrétegen kellene átfúrni. Van azonban egy másik lehetőség is: az élet nyomai talán az űrbe távozó vízből is kimutathatók lehetnek.
A szakértők ugyanakkor egy kicsit mindig is bizonytalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy vajon valóban jól értelmezik-e a Hubble felvételeit, és nem csak valami valamiféle hiba eredményezte az Európé vízkitöréseivel kapcsolatos elméleteket. A helyzet tisztázása érdekében egy amerikai kutatócsoport újra megvizsgálta a Galileo küldetésének adatait.
Az űreszköz a Jupiter rendszerében töltött nyolc év alatt 11-szer közelítette meg az Európét. A szakértők tehát joggal reménykedtek, hogy ha vannak vízkitörések a holdon, azoknak a Galileo adatai közt is nyomuk kell, hogy legyen.
És valóban így van: 1997. december 16-án, amikor a szonda mindössze 206 kilométerre haladt el az Európé felszíne fölött, a Galileo magnetométere és plazmahullám-spektrométere is szokatlan adatokat rögzített. A szakértők legjobb magyarázata a jelenségre, hogy egy kitörő párafelhő kavarhatta meg a holdat körülvevő plazmát.
„A hirtelen, rövid ideig tartó kilengés egyértelműen azt támasztja alá, hogy mágneses zavart egy helyi kitörés okozta” – mondják a felfedezésről beszámoló tanulmány szerzői. A szakértők modellezték is a helyzetet a rendelkezésre álló adatok alapján, és ez alapján is a vízkitörés látszik a legvalószínűbb magyarázatnak a mérési adatokra.
A felfedezés annyira izgalomba hozta az Európé közelebbi vizsgálatát szorgalmazókat, hogy John Culberson texasi kongresszusi képviselő múlt héten a hírre vonatkozó embargót megsértve bejelentette az eredményeket a NASA jövő évi költségvetésével kapcsolatos meghallgatáson, majd az akkor még nem publikált tanulmányból másolatokat osztott ki az illetékes bizottság tagjainak.
A húzás a jelek szerint bejött, hiszen a bizottság több mint 700 millió dollárt szavazott meg az Europa Clipper nevű, 2022-re indítani tervezett szonda és egy 2024-ben induló landolóegység fejlesztésére.
