A Hubble űrtávcsővel vizsgálódó csillagászok olyan kitöréseket figyeltek meg a Jupiter Európé nevű holdján, amelyek nagy valószínűséggel vízből állnak. Ez pedig azért nagyon érdekes, mert az eredmény azt sugallja, hogy az égitest felszín alatti óceánjának összetételét lehetséges lesz anélkül megvizsgálni, hogy előtte több kilométer vastag jégrétegen kellene keresztülfúrni.
„Az Európé óceánja az egyik legígéretesebb hely a Naprendszerben, amely esetlegesen életet tartalmazhat” – mondja Geoff Yoder, a NASA kutatója. Ezek a kitörések pedig, ha valóban vízpárából állnak, nagyon megkönnyíthetik az óceánból történő mintavételt, hangsúlyozza a szakértő.
A kitörések a becslések szerint 200 kilométerig emelkednek, mielőtt az ezeket alkotó cseppek visszahullanának az Európé felszínére. A hold gigantikus felszín alatti óceánja a számítások szerint kétszer annyi vizet tartalmaz, mint a Föld tengerei együttesen. Ezt a hatalmas víztömeget azonban ismeretlen vastagságú jégréteg borítja, ami nagyon megnehezíti az óceán közvetlen vizsgálatát.
William Sparks és kollégái az Európé légkörét tanulmányozták miközben a hold áthaladt a Jupiter korongja előtt, gyakorlatilag ugyanazzal a módszerrel, amellyel a csillaguk előtt átvonuló bolygókat vizsgálják a kutatók. A koncepció az volt, hogy a hold légköre kitakarja, illetve elnyeli a Jupiter által felé visszavert napfény egy részét, így az atmoszféra határai és az abban esetlegesen feltűnő, sűrűbb struktúrák megfigyelhetők és elemezhetők az átvonulás során.
A csapat 15 hónap alatt 10-szer figyelte meg a hold átvonulását, és három alkalommal voltak tanúi kitöréseknek, amelyek során az abszorpciós adatok alapján víz tört elő a felszín alól. Víz jelenlétét először 2012-ben detektálták az Európé légkörében. Lorenz Roth és kollégái a hold déli sarkvidékén észleltek olyan felhőket, amelyek 160 kilométeres magasságig nyúltak a felszíntől.
Bár mindkét csapat a Hubble ugyanazon spektroszkópját használta a vizsgálatok során, az adatok elemzése teljesen eltérő módszerekkel történt és a vizsgált célpont is más volt. Ennek ellenére a végeredmények meglepően hasonlóak lettek, a kitörő anyag sűrűségétől kezdve a kitörés magasságáig minden adat szinte megegyezik.
Az is érdekes továbbá, hogy Roth csapata a Sparks-ék által megfigyelt egyik kitörés hetében szintén megvizsgálta az Európét, de ők nem találtak semmit. Ez azt sugallja, hogy a kitörések hirtelen jönnek és tűnnek el a hold atmoszférájából. Ha a megfigyelések megerősítést nyernek, az Enceladus után az Európé lehet a második hold a Naprendszerben, amelyről bebizonyosodik, hogy felszíne alól víz tör elő.
