A Max Planck Állatviselkedéstani Intézet és a Liszaboni Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint ezt ráadásul az idő egy részében pusztán azért, teszik, mert így hozta a kedvük, nem azért, mert praktikus okuk lenne a támadásra. Alapvetően viszont a szakértők teóriája szerint az együttműködés megteremtése az ütések célja.
A kutatók 2018–2019 során összesen nyolc olyan esetet rögzítettek a Vörös-tengerben végzett megfigyeléseik keretében, amikor a polipok halaknak húztak be. Vagyis a polipok ilyenkor egyik karjukkal gyors és erős, célzott ütést mértek egy-egy specifikus halra. A szerencsétlenül járt halak közt több különböző faj is feltűnik, amelyek alapvetően partnerségben élnek a polipokkal. A több különböző helyszínen is megfigyelt viselkedésnek a kutatók szerint alapvetően kommunikációs célja lehet.
Ezek a halak és a polipok ugyanis együtt halásznak, kiaknázva egymás fizikai tulajdonságait és képességeit. A közös akciók olykor egy órás együttműködést is igényelnek a különböző fajok tagjai között. A halak rendszerint őrszemként és felderítőként szolgálnak, vagyis kifigyelik, hol van potenciális zsákmány. Ha találtak ilyet, felé irányítják a polip figyelmét, amely támadásba lendül. A polip ügyes és hajlékony karjaival a legszűkebb repedésből is ki tudja bányászni a zsákmányt, amelyen aztán megosztozik hal partnereivel.
Menet közben azonban időnként konfliktusok is előfordulnak, és a partnereket meg kell regulázni, hogy együttműködjenek és ne akarjanak túl sokat markolni a zsákmányból. Ilyenkor fordulnak elő az ütések a polip részéről, amelyek arra szolgálhatnak, hogy biztosítsák a rendet a csoportban, eltávolítsanak egy adott halat a csapatból vagy távol tartsák a zsákmánytól. És ahogy már említettük, az is előfordul, hogy a polip egyszerűen csak rossz kedvében van, és akkor is behúz az egyik partnerének, ha nincs a közelben zsákmány, és nem is vadászik a csoport.
A kutatók két ilyen esetet figyeltek meg, és szerintük az ilyen, azonnali előnnyel látszólag nem járó ütésekre két magyarázat lehet. Egyrészt elképzelhető, hogy a polip tényleg csak agresszív kedvében van ilyenkor, másrészt az is lehet, hogy ezek preventív ütések, amelyek a jövőbeni simább együttműködést szolgálják. Utóbbi azt jelentené, hogy az amúgy rendkívül intelligens polipok előre terveznek az eljövendő vadászatokra, és az ezek során megkívánt együttműködésre. A viselkedés alaposabb felderítése további vizsgálatokat igényel.
