Bárhová is megyünk, emberként baktériumok és gombák hadát hurcoljuk magunkkal. Ezek java szervezetünk természetes részét képezi, míg mások, ártalmatlan és kevésbé ártalmatlan mikrobák, átmenetileg utaznak velünk. A szakértők egy ideje már tudják, hogy még az állandóan tisztán tartott felületek is hemzsegnek az élettől, és ez alól nem jelent kivételt a Nemzetközi Űrállomás sem.
Az űrhajósok folyamatosan monitorozzák az ISS mikrobáit, egyrészt azért, hogy megelőzzék a veszélyes patogének elterjedését, másrészt azzal a céllal, hogy új információkat tudjanak meg arról, hogyan bírják a különböző egysejtűek az űr zord körülményei között. Mint egy friss kutatás alapján kiderült, az űrállomáson megtelepedett két leggyakoribb penészgomba meglepően szívós ebből a szempontból is: például 200-szor nagyobb sugárdózist bírnak ki, mint ami az ember számára halálos lenne.
Az ISS-en különösen elterjedtnek számít kétfajta penészgomba, az aszpergillusz és az ecsetpenész. Ezek általánosságban nem jelentenek veszélyt az emberre, kivéve ha valaki legyengült immunrendszerrel nagy mennyiségben lélegzi be a spórákat. Az űrállomáson való jelenlétük tehát önmagában nem jelent problémát, extrém sugárzási toleranciájuk viszont komoly kérdéseket vet fel a jövő mélyűri küldetéseivel kapcsolatban.
Egy német kutatócsoport a Földön tesztelte, hogy a két típusú penészgomba hogyan bírja a különböző ionizáló sugarakat. A röntgensugárzás, a nehézionok és az nagyenergiájú ultraibolya sugárzás, amelyeknek kitették a mintákat, soha vagy nagyon kis mértékben érik el a Föld felszínét és az űrállomást is, mindkettőt védi ugyanis bolygónk mágneses tere. Egy Holdra vagy Marsra irányuló küldetés során azonban az aktuális űrjármű ki lesz téve ilyen sugaraknak is.
Egy marsi út során például 0,7 Gy kumulatív sugárterheléssel lehet számolni. 0,5 Gy rövid idő alatti elszenvedése már sugárbetegséget okoz az embernél, 5 Gy pedig gyakorlatilag azonnali halálhoz vezet. A német kísérlet során a gombákat 1000 Gy röntgensugárzással, 500 Gy nehézion-sugárzással és hasonlóan nagy dózisú ultraibolya sugárzással terhelték, azoknak mégsem lett semmi bajuk.
A Mars kapcsán az egyik legnagyobb kérdés, hogy a bolygón esetlegesen kialakulhatott-e az élet, és hasonló kérdések merülnek fel más égitestekkel kapcsolatban is a Naprendszerben, például a Szaturnusz Titán nevű holdja kapcsán, amelyre a 2020-as években indul el egy leszállóegység. A NASA nagyon szigorú protokollokkal igyekszik megelőzni, hogy ha egy másik égitestre ember alkotta szerkezetet küldünk, az ne fertőzze meg földi élettel az idegen bolygó vagy holdat, és ne hozzon onnan se idegen élőlényeket magával a Földre.
Az utóbbi évek eredményei azonban egyre inkább azt sugallják, hogy ezt nem igazán lehetséges megvalósítani. Az űrállomáson már találtak olyan mikrobákat, amelyek a vákuumot, és ahogy most is láthattuk, az erős sugárzást is túlélik, amelyek pedig a sterilizálás bevett módjai. Arról nem is beszélve, hogy amint személyesen is eljut az ember a Marsra vagy távolabbi célpontokra, a kontamináció megelőzése még inkább lehetetlenné válik, hiszen az emberi szervezetet nem lehet csírátlanítani.
Úgy tűnik tehát, hogy nem nagyon lehet elkerülni, hogy más égitestekre behurcoljuk a földi életet, és ezáltal esetleges veszélynek tegyük ki a helyi élővilágot. Az eredmények ugyanakkor az élet elterjedésével kapcsolatos elméletekkel kapcsolatban is érdekesek lehetnek. A pánspermián alapuló teóriák szerint az élet nem a Földön alakult ki, hanem valahol másutt, és aszteroidák és üstökösök útján kötött ki bolygónkon. Az új eredmények pedig megerősítik, hogy ami a sugárzást illeti, létezhetnek olyan élőlények, amelyek tartósan kibírják az űrben való tartózkodást.
