A házi kedvencként tartott nyulak ritka békés jószágok, vadon élő rokonaik azonban a legkisebb zajra is megugranak, hiszen csak így van esélyük az emberi és állati ragadozók elkerülésére. A házi nyulak nyugodt természete viszonylag új evolúciós fejlemény, hiszen az állatok háziasítására mindössze 1400 évvel ezelőtt került sor a mai Franciaország déli részén. Az ezzel kapcsolatos tények régóta ismertek, azt azonban mostanáig senki sem tudta, hogyan zajlott a váltás a genom szintjén. Hogyan hat egyáltalán a háziasítás egy faj génállományára: kevés nagyobb változtatás vagy sok apró módosítás történik ilyenkor?
Ennek kiderítése érdekében Leif Andersson, a svédországi Uppsalai Egyetem kutatója és kollégái összehasonlították a szelíd házi nyulak és spanyol, illetve francia területeken élő üregi nyulak génállományát. Az eredmények alapján egyetlen gén sem kapcsolódott le teljes mértékben a háziasítás eredményeként, viszont rengeteg apró változást jelentő, a vadon élő nyulak populációjában korábban is meglevő, ám ott ritkának számító variancia vált gyakorivá. Ezek a változatok gyakran csak egyetlen bázispárban térnek el a vad nyulak körében leggyakoribbnak számító változattól. Összességében a szakértők 100 olyan régiót találtak, amely az említett változásokban érintett volt.
A változások érdekes módon nem magukban a génekben, hanem az azokat szabályozó régiókban következtek be. „A vad és a háziasított nyulak tényleges fehérjeszekvenciáikban nem igazán különböznek egymástól, abban viszont eltérnek, hogy ezek milyen mértékben fejeződnek ki” – mondja Andersson. A legtöbb változás az idegsejtek és az agy fejlődését vezérlő géneket érintette, ami tulajdonképpen logikus, folytatja a kutató, hiszen a háziasítás során elsősorban a nyulak viselkedése változott meg.
Elképzelhető, hogy a háziasítás során a szelídség és a félelemérzet hiánya fontos kiválasztási szempont volt, mondja Pat Heslop-Harrison, a Leicesteri Egyetem kutatója. „Tenyésztőként nem akarunk olyan állatot, amely megtámad minket, vagy belehal a fogságban tartás okozta stresszbe” – folytatja a szakértő. A folyamatos éberség, és a legkisebb zajra való menekülés ráadásul rengeteg energiát emészt fel, amely szintén nem előnyös egy végül levágásra szánt állat esetében.
Mivel a nyulak háziasítása evolúciós szempontból rendkívül friss esemény, nem minden új szekvencia van jelen minden házi nyúlban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyulak többsége elszökve pár generáció alatt tökéletes vad nyúllá képes visszavedleni, feltéve persze hogy az eredeti állat megéri, hogy szaporodni tudjon a vadonban, mondja Andersson.
