45 ezer éves modern emberi genomot szekvenáltak

Az ősi combcsontból kinyert eddigi legősibb teljes Homo sapiens-genom segíthet pontosítani a neandervölgyiekkel való keveredés időpontját.

45 ezer éves modern emberi genomot szekvenáltak

Egy 45 ezer éves Homo sapiens-csontból szekvenáltákaz eddigi legősibb emberi genomot, amely sok dologra rávilágít az Afrikából való kirajzással, és a neandervölgyiekkel való keveredéssel kapcsolatban is. Az ősi csontra Nikolaj Perisztov orosz művész akadt rá, amikor 2008-ban faragható mamutagyarak után kutatott a szibériai Irtis folyó partján. A csont a partfalból állt ki, és amikor a művész kiásta, majd megmutatta egy törvényszéki szakértőnek, kiderült, hogy emberi maradványról van szó.

A töredékes baloldali combcsont végül eljutott a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetében, ahol a szakértők meghatározták a korát is. „Erősen fosszilizálódott leletnek látszott, így minden remény megvolt rá, hogy nagyon réginek bizonyul” – mondja Viola Bence, az intézet magyar munkatársa. Mint kiderült, a kutatást vezető paleoantropológus és kollégái megütötték a főnyereményt, hiszen a csont minden ismert modern emberi maradványnál idősebbnek bizonyult. Ez azonban nem minden: a csontleletben nagyon jó állapotban megőrződött DNS-t is azonosítottak, így az egykor élt ember genomját is szekvenálni tudták, közel olyan pontossággal, mintha egy mai ember génállományát térképezték volna fel.

A leletet megtalálásának helye, az Omszki terület egyik járása után az Uszty-isim névre keresztelték a kutatók. 43−47 ezer évesre datált csont majdnem kétszer annyi idős, mint az eddigi legrégibb teljes modern emberi genom. (Ahogy a mellékelt térképen is látszik, más emberfajoktól rendelkezésre állnak ennél idősebb teljes genomok is.) Mivel a csont megtalálási helye alapján nem köthető semmiféle régészeti lelőhelyhez, a DNS lehet az egyetlen módja annak, hogy megállapítsuk, milyen emberi populációhoz tartozhatott, mondja Viola Bence.

A szakértő szerint az egykor élt ember azon korai embercsoport leszármazottja lehet, amelynek tagjai több mint 50 ezer évvel ezelőtt hagyták el Afrikát, hogy benépesítsék a többi a kontinenst, később azonban kihaltak. Az eredet kérdésének egyik legérdekesebb eleme, hogy a most szekvenált genom 2 százaléka neandervölgyi eredetű. Ez nagyjából egyezik azzal az aránnyal, amely a napjainkban élő nem afrikai népesség génállományát jellemzi, így igen valószínűnek tűnik, hogy ugyanazon keveredés eredménye mindkettő.

A neandervölgyi gének a szakértők feltevései szerint akkor kerültek bele a modern ember genomjába, amikor az európaiak és az ázsiaiak Afrikából elinduló ősei a Közel-Keleten találkoztak a neandervölgyiek egy populációjával. Ennek a keveredésnek az időpontja mostanáig nagyon bizonytalan volt azon túl, hogy valamikor 37−86 ezer évvel ezelőtt kerülhetett rá sor. Ha viszont feltételezzük, hogy Uszty-isim genomja is ugyanezen esemény nyomán tett szert a neandervölgyi génszakaszokra, akkor a keveredésre nagyjából 50−60 ezer éve kerülhetett sor. Az új lelet genomjában ugyanis hosszú egybefüggő neandervölgyi szakaszok találhatók, ami arról tanúskodik, hogy a két faj (vagy alfaj) nem túl régen kereszteződhetett egymással, mivel az idő múlásával ezek a szakaszok egyre inkább széttöredeznek.

A szakértők egy része egyre inkább úgy véli, hogy a modern ember az eddig véltnél jóval korábban, több mint 100 ezer éve hagyhatta el Afrikát, és több mint 75 ezer éve jelen lehet Ázsiában. Ezt a véleményt osztja Michael Petraglia, az Oxford archeológusa is, egyebek mellett 100 ezer évesnél idősebb, Homo sapiensre emlékeztető levantei leletekre, illetve 75 ezer éves indiai kőeszközökre alapozva elméletét. A kutató szerint ezek a korai felfedezők a déli partok mentén nagyon korán eljutottak Óceánia, majd Ausztrália területére is.

Petraglia úgy véli, hogy Uszty-Isim abban az időszakban élhetett, amikor a modern ember elérte a megismerhető világ határait, és a népesség hirtelen gyors növekedésnek indult. Ázsia benépesülésének folyamata már az eddigi információk alapján is nagyon bonyolult képet mutat, pedig még messze nincs a birtokunkban minden információ. „Ez csak egy teljesen véletlenül megtalált csont egy szibériai folyóparton. Ki tudja, hogy mindenre lelhetünk majd rá, ha egyszer szisztematikusan nekiállunk felderíteni a régiót” – folytatja a kutató.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward