A Huawei ellen még májusban hozott tiltó intézkedéseket az Egyesült Államok, melynek értelmében a céggel minden üzleti kapcsolatot meg kell szakítania az amerikai vállalatoknak, és nem férhet hozzá semmilyen amerikai vonatkozású fejlesztéshez. Mindezt azért, mert a kínaiak állítólag nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az Egyesült Államokra nézve. Akkor néhány nappal a tiltás bevezetését követően elhalasztották a korlátozások életbe léptetését három hónappal, így elvileg csak augusztus 19-étől kellett volna lemondania az amerikai fejlesztésekről a cégnek, de most újabb fordulat történt az ügyben. Jelen állás szerint a Huawei már nem olyan veszélyes, hogy meg keljen neki tiltani a kereskedést minden szinten, de még nem hivatalos a korlátozások visszavonása.

 

Galéria megnyitása

Donald Trump a G20-csúcstalálkozó keretében szokatlanul enyhének bizonyult, több ponton is engedett Kínával szemben, és ahogy arra számítani lehetett, a Huawei ügyében is visszatáncolt. Az elnök elmondta, hogy a jövőben tovább folytathatja az amerikai cégekkel, fejlesztésekkel a kereskedést a Huawei. Illetve azt is bejelentette Trump, hogy a tervezett védővámokat sem fogja a várt menetrend szerint bevezetni. Ezeknek a sarcoknak a sorsáról csak az újabb kereskedelmi tárgyalásokat követően fog határozni, amíg zajlanak a megbeszélések, addig nem kell attól tartani, hogy tovább büntetné az importot.

Bár a G20-csúcson már bejelentette Donald Trump a tiltások felszámolását, de ettől még nem tekinthető hivatalosnak a dolog, az Egyesült Államok vezetői elvileg a következő napokban fog összeülni, hogy megbeszéljék a további intézkedéseket. Az illetékeseknek le kell vennie a Huawei nevét arról a listáról, amin a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő entitások szerepelnek, és ha ez megtörtént, csak akkor lehet majd kijelenteni, hogy a Huawei újra biztonságban érezheti magát.

A Huawei természetesen örömmel fogadta Donald Trump megenyhülését, de sajnos a vállalat így is meglehetősen komoly károkat szenvedett el. Hiába nem lépett életbe a cég elleni szankció, ez már éppen elegendő volt ahhoz, hogy rövidtávon több milliárd dolláros kiesést okozzon a keresletcsökkenés a mobilpiaci bizonytalanság okán. És szinte biztosan kijelenthetjük, hogy emiatt lesznek olyan vásárlók, akik már a jövőben sem bátorkodnak majd Huawei terméket választani. Donald Trump agresszív lépései megmutatták a világnak, hogy bármikor megtörténhet az, hogy az Egyesült Államok tönkreteszi a vállalatot, és támogatás nélkül maradnak a mobilok vagy más kütyük, amiket több éves kihordási idő reményében vásárolnak az emberek. Kíváncsian várjuk, hogy a következő negyedévekben mit mutatnak majd amkülönböző értékesítési adatok.

Galéria megnyitása

Érdekes lesz látni, hogy a Huawei milyen fejlesztésekre fog az eseményeket követően koncentrálni. A vállalat az állítólagos operációs rendszerével a pletykák szerint nagyon jól áll, és ez állítólag akár 60 százalékkal gyorsabb lehet az Androidnál, miközben képes lesz futtatni az androidos applikációkat is. Papíron nagyon jól cseng a dolog, és ha valóban így van, akkor a Huawei akár úgy is leválthatja az Androidot, hogy igazából nem lesz eltiltva annak a használatától. Viszont azt hozzá kell tenni, hogy a Huawei mindeddig azt hangsúlyozta hivatalosan, hogy amennyiben nem lesz rákényszerítve, esze ágában sincs dobni a Google operációs rendszerét. Amíg a lehetőségei engedik, szeretne kitartani az Android mellett, mert ez a felhasználók érdeke. Arról is lehetett hallani, hogy a Huawei saját, az ARM-tól független hardver kifejlesztésébe is belekezdhet a mostani események nyomán, de az biztos, hogy az még az alternatív operációs rendszer megalkotásánál is sokkal nehezebb feladat lenne.

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

42 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
fofoka
fofoka
2019. júl. 1. 21:32
#10

miért megy el kétszer...

fofoka
fofoka
2019. júl. 1. 21:32
#9

"...az ARM-tól független hardver kifejlesztésébe is belekezdhet a mostani események nyomán, de az biztos, hogy az még az alternatív operációs rendszer megalkotásánál is sokkal nehezebb feladat lenne."

Oprendszer + alkalmazásbolt + appok + felhasználókat meggyõzni, hogy ez nekik jó. Plusz a kínaiak abban jók, hogy lenyúljanak valamit, ha saját kútfõbõl kell valamit megcsinálni, ott már bajok vannak. Nem kreatívok. Hiába 1.5 milliárd ember, ha a nagy része droid. Arról nem beszélve, hogy a kínai szoftverek elfogadottsága kínán kívül a béka segge alatt van. És ez nem fog javulni mostanában. A saját hardver meg.. vicc.

Törölt felhasználó
Törölt felhasználó
2019. júl. 1. 20:27
#8

*szerk: rovidke szosszenet tb.smile irasara

tb.smile
tb.smile
2019. júl. 1. 14:32
#7

Akkor egy "kis" info a témához. Hátha így jobban érthető ami történik :) (nem saját írás)

"A háború a játékelmélet fogalomhasználatával élve negatív végösszegű játszma, ahol valójában mindegyik fél veszít, és a háború győztese az, aki relatíve a legkevesebbet veszítette, vagy legalábbis reménykedhet abban, hogy veszteségeit a többiek kifosztásával ellensúlyozhatja.

Éppen ezért kellene mindenkinek mindent megtenni azért, hogy az emberi játszmák világát lehetőleg a kölcsönös előnyökre épülő pozitív végösszegű játszmák rendszerén belül tartsuk, vagy ha ez már nem lehetséges, akkor legalább a nulla végösszegű, kiegyenlített küzdelmek sávjában.

Az elmúlt egy-két év során az Amerikai Egyesült Államok egyre inkább háborúba látszik keveredni meghatározó partnereivel, és bár ez egyelőre inkább csak gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi jellegű, de a konfliktusok akár véres háborúba is sodorhatják a feleket.

A globális média értelmezési kerete, akárcsak az esetek többségében, itt sem nagyon segít minket a helyzet megértésében, ezért érdemes lenne az uralkodó narratívákhoz képest valamilyen alternatív elbeszélési módot használni, ami nehéz feladat, de talán nem teljesen lehetetlen vállalkozás.

Kiindulási pontként azt a most már közhelyszerű összefüggést kellene alkalmaznunk, amelynek lényege az, hogy Amerika kettős szerkezetű:

  1. van egy nemzetállam,
  2. s van „felette” egy globális birodalmi hatalomgazdaság.

Bármilyen társadalmi, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, katonai interakciót érintve ezt a kettősséget mindig szem előtt kell tartanunk, így az Egyesült Államok–Kína kereskedelmi háborút is ebbe a kontextusba ágyazva célszerű szemügyre venni.

A világbirodalom Amerika hanyatlóban van, így egyre gyengébb hatásfokkal képes az általa felépített és fenntartott világrend üzemeltetésére. Egy olyan öngerjesztő örvénybe süllyed egyre mélyebbre, amelynek lényege a következő. A birodalmi hatalomgazdaság fajlagos költségei emelkednek, ám a világ egyre kevésbé hajlandó magát annak alávetni. A birodalom erre egyre ingerültebb és költségesebb, következésképp egyre gyengébb hatásfokú választ ad, amire a világ egyre frusztráltabban válaszol, és már elő is állt a negatív végösszegű játszmát előidéző „lejtő”, ami aztán kikerülhetetlenül háborúba torkollik.

A hanyatló amerikai világbirodalom legfőbb riválisa egy Európa, Oroszország és Kína eurázsiai együttműködésére épülő alternatív világbirodalmi konstrukció volna, így teljesen érthető, hogy az egyre inkább elmélyülő globális háborúnak ez a legfőbb frontvonala.

Európát, Oroszországot és Kínát egyenként meggyengíteni, a köztük lévő kapcsolati rendszereket szétzilálni, ez a birodalmi Amerika globális stratégiai célja, és a Kína–Egyesült Államok kereskedelmi háború ebbe a globális konfliktusláncba illeszkedik bele.

Kína és az Amerikai Egyesült Államok közötti kétoldalú kereskedelem a világgazdaság történetének legnagyobb kétoldalú kereskedelme. Akkora összegű az egymással kicserélt árutömeg, mint mondjuk Svájc egyévnyi nemzeti terméke.
Csakhogy e kétoldalú kereskedelem nagyon is „egyoldalú” abban az értelemben, hogy míg tavaly az Egyesült Államok Kínába irányuló exportja százhúszmilliárd dollár értékű volt, Kína Amerikába irányuló exportja ötszázhatvanmilliárd dollárt tett ki, vagyis Amerika deficitje négyszáznegyvenmilliárd dollár volt.

És mivel ez most már évtizedek óta növekvő nagyságrendű, így látszólag teljesen érthető, hogy az Amerika mint nemzetállam érdekeit védeni kívánó amerikai elnök kvótákkal és vámokkal igyekszik korlátozni Kína „kereskedelmi agresszióját”.

Csakhogy Kína Amerikába irányuló exportjának többsége az Amerikából a gyártást Kínába kihelyező amerikai cégek készterméke, vagy olyan félkész termék, amelyet szintén amerikai cégek szállítanak oda. Ezért aztán, ha az amerikai cégek Kínából „hazautalt” profitját vesszük szemügyre, akkor már ellentétes ez a kép, és ehhez az összeghez képest eltörpül az, amit az Amerikában termelő kínai cégek utalnak haza. Ahogy Kínának az amerikai high-tech chipek vásárlását korlátozó intézkedése is kétélű fegyver. Amerika globális chip-exportjának hetvenhárom százalékát ugyanis Kína vásárolja meg, pontosabban a Kínában termelő amerikai cégek.

Hasonlóan kétélű fegyvernek bizonyulhatnak Kína válaszlépései is. Például a ritka földfémek exportjának jelentős korlátozása, a Kína birtokában lévő ezermilliárd dollár értékű amerikai államkötvény globális piacra zúdítása és az amerikai cégek kínai tevékenységének korlátozása.

A ritka földfémek az elektronikai iparban nélkülözhetetlenek, s ma Kína adja a világexport nyolcvanöt százalékát, így látszólag a „világ ura” lehetne. De minden korlátozással saját magának is felmérhetetlen károkat okozna, hisz az erre adott „válasz” hasonlóan brutális volna, az öngerjesztő örvénylés minden érintett felet a padlóra küldene.

Az ezermilliárd dollárnyi amerikai államkötvény egyszerre történő eladása összeomlást idézne elő ugyan a tőzsdéken, de ennek következményei a kínai gazdaságot is súlyosan érintenék.

És végül Kína jelentős mértékben korlátozhatná az ott tevékenykedő amerikai cégek működését, de ez szintén mindkét ország számára újabb súlyos károkat okozna, kiváltva a hasonló ellenintézkedések újabb hullámát.

Az amerikai birodalom tehát súlyos dilemma előtt áll.

  1. Vagy visszatér a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködéshez, de akkor hosszú távon eurázsiai riválisait (is) megerősíti.

  2. Vagy mindennél fontosabbnak vélve eurázsiai riválisai meggyengítését, a konfrontáció útján halad tovább, végzetes csapdába zárván önmagát. E dilemmára adandó válasz a 21. század egyik döntő kérdése lehet."

tb.smile
tb.smile
2019. júl. 2. 15:18

@malvoisen Én ugyan nem vagyok világviszonylatban is elismert közgazdász és politikai szakértő (mint az akinek az előadásából idéztem be a fentebbi szöveget) , viszont agysebészi diploma sem kell ahhoz ,hogy meglássam az összefüggéseket. Persze ez nem megy mindenkinek, amivel semmi baj nincs. Nem vagyunk egyformák :)

A reakciód vehemencia fokából ítélve te nálam jóval tájékozottabb lehetsz a témában, így meghajlok tudásod és méltán bizonyított tapasztalatod lehengerő mivolta előtt. A kartográfiai ismereteim firtatása nem gondolom, hogy témába vágna, viszont mert megkérdezted így válaszolok. Igen, láttam . További minden jót. Remélem még sok hasonló építő jellegű és borzasztóan informatív hozzászólást olvashatunk tőled :)

aryanis83
aryanis83
2019. júl. 1. 11:42
#6

Ez szerintem szimplán egy üzleti húzás volt Trump részéről. Jobb feltételeket akart Kínával szemben (vagy még ki tudja mit), erre ment ki az egész színjáték.

j.panzer
j.panzer
2019. júl. 1. 6:50
#5

Szerintem ez a rövidke pár hét ráébresztette a világot (vagy legalábbis Ázsiát), hogy nem jó dolog az USÁ-tól függni technológiailag, nem csodálkoznék rajta, ha szép lassan lekezdenének egy a nyugattól teljesen különálló technológiai palettát kiépíteni. Akár a nagy tech cégek közösen is.

BiroAndras
BiroAndras
2019. júl. 2. 13:53

@malvoisen

Ennek az ég világon semmi köze ahhoz, amiről beszéltünk.

humaniod
humaniod
2019. jún. 30. 23:33
#4

Akkor most már teljesen biztonságos lett minden eszközük, Mr. Trump?

KikiGames
KikiGames
2019. jún. 30. 23:29
#3

Tegye fel a kezét aki meglepett!

tomm27
tomm27
2019. jún. 30. 22:41
#2

"amerikai elnök ámokfutása" ipon fuggetlen objektiv megjegyzeseit szeretem...

BiroAndras
BiroAndras
2019. júl. 2. 16:25

@snuzzie

Neked is csak azt tudom mondani, hogy nézz utánna kicsit jobban, hogy mi folyik manapság Amerikában. Nem csak az elnök teljesen inkompetens, de a tanácsadóinak többsége is. És ezt nem is az ellenzék állítja, hanem rengetegen, akik a Fehérházban dolgoznak, beleértve a saját embereit is. Érdemes elolvasni a könyveket, vagy legalább egyet.

axe
axe
2019. jún. 30. 22:26
#1

hamarabb szokott változik trump véleménye ezekről a dolgokról, mint a babaváró hitel feltételei

Vissza az oldal tetejére