Az éghajlat alakulása már most is széleskörű, mélyreható és helyenként visszafordíthatatlan hatásokkal jár a globális ökoszisztémára és az emberiségre, írják az IPCC legfrissebb jelentésének szerzői, akik szerint egyre világosabb, hogy komoly korlátai vannak az emberiség a melegedő Földhöz való alkalmazkodóképességének. A jelentés szerint mintegy 3,6 milliárd ember él olyan régiókban, amelyek rendkívül sebezhetőek az éghajlat melegedésére. Antonio Guterres ENSZ főtitkár egy sajtótájékoztatón összefoglalóan „az emberi szenvedés atlaszának” nevezte ezeket a területeket.
Az IPCC utolsó átfogó jelentése nyolc évvel ezelőtt látott napvilágot. Azóta tovább nőtt azon bizonyítékok sora, amelyek a földi éghajlat melegedését az emberi tevékenységhez kötik. A teljes jelentés 3675 oldalon keresztül taglalja a már érezhető és várható hatásokat. A törvényhozók részére készült 35 oldalas kivonat pedig hangsúlyozottan kiemeli, hogy a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben javasolt célkitűzéssel, vagyis a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5 °C alatt tartásával az iparosodás előtti szinthez képest mérsékelhetők a legsúlyosabb várható következmények, és megvalósíthatóbb lehet az alkalmazkodás az új éghajlathoz.
Rachel Warren, a jelentés egyik vezető szerzője elmondása szerint a szakértők immár sokkal tisztább képpel rendelkeznek arról, hogy milyen korlátozott az alkalmazkodás lehetősége. Világosan látszik, hogy a 2 °C-os emelkedés sokszorosan megnehezítené a helyzetet a 1,5 °C-os melegedéshez képest. „Rengeteg minden válik sokkal-sokkal nehezebbé 2 °C-nál. Minden késlekedés halálokhoz vezet” – mondja a szakértő.
Annak ellenére, hogy a 2021-es glasgow-i klímaegyezményben csaknem 200 ország kötelezte el magát konkrét klímavédelmi célok mellett, a világ jelen állás szerint a 2 °C-ot meghaladó melegedés felé tart. A felmelegedés pedig már most is hatással van az emberek testi és lelki egészségére, írják a szerzők, az IPCC jelentések történetében először foglalkozva részletesen a mentális hatásokkal. Utóbbiak között többek közt a szélsőséges időjárás okozta károkkal való lelki megbirkózással és az ökoszorongással foglakozik a jelentés.
Az éghajlatváltozás egyenlőtlenül súlyos terheket ró a legszegényebb rétegekre és régiókra: a leginkább sebezhető és a hatásokat máris leginkább megszenvedők a legalacsonyabb életszínvonalú országok lakói. Afrikában, Dél-Ázsiában és Dél-Amerikában a legsúlyosabb a helyzet, valamint a sarkköri szigeteken. Ezeken a területeken az árvizek miatti halálesetek előfordulása 2010–2020 között 15-szöröse volt a legkevésbé sebezhető területeken (Kanadában és az Egyesült Királyságban) jellemzőnek.
A jelentés szintén kiemeli az éghajlatváltozás városokra kifejtett hatását. A világ népességének már több mint fele ér városokban, amelyekben fokozottan éreztetik hatásukat a hőséggel kísért napok, az áradások és a viharok, komolyan befolyásolva az energiafogyasztást, a közlekedést és a levegő minőségét. Ami a jövőt illeti, a század közepére egymilliárd ember lakóhelye kerülhet veszélybe a partvidékeken, és ha a hőmérséklet emelkedése meghaladja a 2 °C-ot, az élelmiszerellátás is komoly veszélybe kerülhet. Az éghajlatváltozást nemcsak az emberiség szenvedi meg, a jelentés szerint máris több faj kihalt a felmelegedés következtében, és ha elérjük a 1,5 °C-os melegedést a szárazföldi fajok 14 százaléka kerülhet a kihalás szélére (3 °C esetén pedig 29 százalékuk).
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a jövő alakulása azon múlik, hogy a társadalmak mennyire képesek csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és mennyire tudnak alkalmazkodni az elkerülhetetlen változásokhoz. „A helyzet nem jó, és a jövő rajtunk múlik. A felmelegedés 1,5 °C-on tartása jelentősen mérsékli a veszteségeket és károkat, de ezeket nem lehet teljesen megelőzni” – mondja Helen Adams, a jelentés egy másik vezető szerzője.
Ami a melegedő Földhöz való alkalmazkodást illeti, ezen a téren történtek előrelépések 2014 óta például árvízvédelmi rendszerek telepítésével és az időjárásra kevésbé érzékeny élelmiszernövények termesztésének elterjedésével. A változások azonban nagyon lassúak, és nem kiegyenlítettek globálisan. Egyes intézkedések ráadásul káros hatásokkal is járhatnak, a tengerparti árvízvédelmi építmények például fokozhatják az eróziót.
A jelentést 5 nappal azután publikálták, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, így az IPCC oldaláról a háborúre is kitértek a jelentést kommentáló szakértők, külön kiemelve, hogy a helyzet biztosan negatívan hat az éghajlatvédelemre, egyrészt a környezeti károk miatt, másrészt azért, mert egyszerűen nem jut annyi erőforrás az klímaváltozás elleni küzdelemre, mint kellene.
